... RÉMAUTÓ : IDÉZETEK ...

Az ember nem mindig a szájával beszél. Néha alig számít az, amit mond. Jelezned kell a mondandódat.
Néha amikor rosszul mennek a dolgok, több segítséget kapunk, mint amire számítunk. És néha még ez sem elég.
Eljön az idő, amikor a legtöbb ember meglátja a nagy összefüggést, és rájön, hogy nem azért csücsörít, mert a jó sors csókját várja, hanem mert az élet éppen most csúsztatott a szájába egy keserű pirulát.
A sörhöz hasonlóan a jeges tea is olyan, amit az ember nem vásárol, csak kölcsönöz.
Fura, hogy milyen közel van néha a múlt. Néha úgy tűnik, mintha elég lenne kinyújtani a kezed, hogy megérintsed. Csak... Csak ki akarná ezt igazán?
Sohasem nősültem meg, és amit az apaságról tudok, azt föl lehet írni egy gombostű fejére, és még marad mellette hely a miatyánknak is.
Az emberek szinte bármihez hozzászoknak. Azt hiszem, ez a legjobb az életükben. Természetesen a legrosszabb is.
Nyilván liba ment át a síromon. Jól vagyok.
Arra gondoltam, amit az öregek mondtak, hogy a kíváncsi ember hamar megöregszik, de aki nem kíváncsi, az is.
Az ott földrengéses vidék, úgyhogy légy óvatos.
Negyvenöt perc nem nagy idő, de arra elég volt, hogy Curtist egy életre szólóan a Roadmaster kutatójává tegye. Azt mondják, az igaz szerelemnek egy pillanat kell.
Aki kíváncsi, hamar megöregszik, de aki nem, az is. Tudjátok?
Ő és Tony Schoondist jól ismerték egymást, és Bibi szívesen elvégzett egy vizsgálatot az egységparancsnok kérésére. Legalábbis addig, amíg a vizsgált tárgy nyugton marad.
A fiatal emberek olyan zseniális idióták.
Nem hallottad még, hogy "Minden pillanatban születik egy hülye"?
Az elme hatalmas és gyakran megbízhatatlan gépezet.
Vajon hogyan neveznének el egy ilyet?, tűnődött Sandy. Rémautó, ötlött föl benne, valószínűleg azért, mert Bob Dylannek van egy hasonló című száma.
Valóban érzett valamit. Talán nem volt ez más, csak valami gyermekes félelem az ismeretlentől, srácok vacognak így egy ház előtt, amelyről a szívük megsúgja, hogy kísértetek lakják.
Rendes öreg kutyus volt, mi? Emlékszel, hogy fordult a hátára, ha valaki rászólt, hogy "Le vagy tartóztatva"?
Jöjj közelebb, nézd meg az élő krokodilt!
- Némely családok nem képesek titkot tartani, mások meg igen - mondtam. - A miénk képes rá.
Peter Quinland, aki akkortájt az étterem tulajdonosa volt, szerette Frank Sinatrát, így az ő dalai zuhogtak ránk kitartóan a mennyezeti hangszórókból, miközben ettünk, ittunk, füstöltünk és beszélgettünk: "Szerencsés hölgy", "Nyári szél", "New York, New York" és természetesen az "Utam", amely a huszadik század leghülyébb dala. A mai napig nem tudom meghallgatni - ami azt illeti, más Sinatra-számot sem - úgy, hogy eszembe ne jutna az Országút és a B garázsban levő Buick.
Lehet, hogy ez a tárgy, amit a B garázsban tárolunk, nem azonos egy atombombával, de az is lehet, hogy igen. Egy dolog biztos: addig nem a mindenki atombombája, amíg odakint csücsül ponyva alatt.
Edith kezdetleges fekete-fehér fényképe, amelyet a Post-Gazette jelentetett meg, nem sokat lendített az ügyén; úgy nézett ki rajta, mint Lizzie Borden tizenöt perccel azelőtt, hogy megragadta a szekerce nyelét.
Sandy meg volt győződve róla, hogy mire elhal, Curt már nem lesz ott, porrá hullik, esetleg teleportálják egy távoli csillaghalmazba, ahol élete hátralevő részében az X-szárnyúakat olajozgatja, esetleg Darth Vader ragyogó fekete seggét fényesíti.
- Addig is - folytatta Tony - fontosabb, mint valaha, hogy ezt titokban tartsuk. Hiszek benne, hogy akár a szerencse, akár a Gondviselés jóvoltából ez a tárgy olyan emberek kezébe jutott, akik képesek erre. Igaz?
De legjobbak a rendőrök. A szürke család.
Minden rendben lévőnek tűnt, a csomagtartót kivéve. Ismét nyitva volt.
Hát... a pókok mások. Olyan sok lábuk van - és az embernek fogalma sincs, hogy hogyan gondolkodnak, vagy hogyan léteznek egyáltalán. Ez a dolog is ilyesmi volt, csak rosszabb.
A képviselő egész idő alatt fecsegett, az udvartartás udvarolt, a riporterek riportokat készítettek, a kamerák forogtak, és tőlük alig ötven méterre ott lapított széles, fényűző fehér betétes kerekein a Buick Roadmaster, kéken, akár a mélyülő alkonyat.
- Miről beszélsz?
- A pukkanásról. Nagyon jellegzetes hang. Akkor hallod, amikor a fejedet végre kihúzod a seggedből.
- Van itt valami egy másik világból, Sandy - egy másik világból! Hogyan lehet egy ilyen dolog túl nagy?
- Pontosan ez a te problémád - felelte Sandy. - A te problémád a távlat.
Persze ha a vágy hajt, minden bolondból lehet professzor.
- Tudod, hogy mondják: "Kivétel erősíti a szabályt?" Nos, a Buick esetében nekünk egy szabályunk volt, tucatnyi kivétellel.
Aki kíváncsi, hamar megöregszik, aki nem, az se marad fiatal.
Eljön az idő, amikor a legtöbb ember meglátja a nagy összefüggést, és rájön, hogy nem azért csücsörít, mert a jó sors csókját várja, hanem mert az élet éppen most csúsztatott a szájába egy keserű pirulát.
A végtelennel nem lehet ökörködni.
Esetleg Isten a hibás, Isten mindig is népszerű pofozógép volt, mert nem beszél vissza, és sose ír be a levelezési rovatnak.
A svábbogaraknak nincs szükségük elvarázsolt autóra ahhoz, hogy eltűnjenek, ebben saját erőből is egész profik, ahogy ezt mindenki tudja, aki vadászott már rájuk papuccsal.
Még egyetlen matematikus sem talált föl olyan képletet vagy tételt, amellyel kiszámíthatta volna akár egyetlen tücsök útját. Maguk voltak a szökdécselő Káoszelmélet.
Fura, milyen apró dolgok tesznek emlékezetessé egy napot.
A HSZH egy rövidítés, amit a rendőrség a hetvenes években vett át a Vészhelyzet-sorozatból. Azt jelenti, hogy a "helyszínen szörnyethalt".
Eltemettük a földet. Fel tudod fogni?
Az életutánzat, amit a tévében és a moziban látunk, azt sugallja, hogy az emberi lét meglepetéseket, hirtelen változásokat tartogat; azt hiszem, mire az ember eléri a felnőttkort, ez olyan eszmévé válik, amit bizonyos szinten elfogadunk. Ilyen dolgok időről időre megtörténnek, de úgy vélem, legnagyobbrészt hazugság.
Amiről nincs följegyzés, attól nem fáj a fejed
TÁMOGASD A SZELLEMILEG VISSZAMARADOTTAKAT, HÍVJ MEG EGY FBI-ÜGYNÖKÖT EBÉDRE.
A szerző jegyzetéből:
Ez a történet, azt hiszem, elmélkedés az élet eseményeinek alapvető megfejthetetlenségéről, és arról, hogyan lehet bennük összefüggő értelmet találni.