... RÉMAUTÓ : ISMERTETŐ ...

Írta: Kisrece
Készült: 2003. december 24.

Kedves emberek, akik megbotránkoztok a szörnyű magyar címen (ami annyira nem is rossz, habár a történet lényegéhez nem sok köze van), és elolvasva a recenziót a rókának az ő sokszor lehúzott bőrére gondoltok, miközben a Christine 2 olvasására készültök, álljatok meg egy pillanatra. Vegyetek egy nagy levegőt és jusson eszetekbe a Remény rabjai, a Halálsoron és leginkább az Állj ki mellettem! (vagy Állj mellém - szóval a Stand by me!) c. könyvei Kingnek. Az ami a Buick 8-ból jön, vagy ebbe az autónak látszó tárgyba megy, az ui. csak a körítés, csak eszköz SK számára. Eszköz, a szükséges rossz (ez baromság, mert igazából marhajó), hogy minden King-olvasó megtalálja benne a kedvére való csemegét. A Buick nem egy szokványos King-regény - legalábbis nem felel meg a klasszikus kinges hagyományoknak. Ez a történet, - ahogy King írja (bassza meg magamtól is rájöttem, de így őt kell idéznem) "elmélkedés az élet eseményeinek alapvető megfejthetetlenségéről, és arról, hogyan lehet bennük összefüggő értelmet találni".

Ebben a könyvben Sandyn kívül egyetlen szereplő sem kapott igazi egyéniséget, és az övé sem gazdagabb annál a minimumnál, aminek egy narrátornak meg kell felelnie. Olvasás közben ez mégsem zavaró, csak a könyv befejezése után két nappal döbbentem rá én is. Hogyan, miért fordulhat ez elő Kingnél, aki már mindent tud a jellemábrázolásról, aki eljutott arra a szintre, hogy a legkisebb epizódszereplői és élő, hús-vér karakterek?

Talán azért van ez így, mert ezúttal King nem szeretné, ha a szereplők iránti érzelmeink, aggódásunk elterelné a figyelmet a gondolatokról, az elmélkedésről. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy végigizguljuk a könyvet, eszünkbe jusson a sci-fi- és horrorirodalom minden bejáratott kliséje, King ui. cseppenként adagolja az ehhez szükséges adrenalint.

Mégis, figyelmesen olvasva ezt a remekművet azon kaptam magam, hogy folyton visszalapozok, felolvasok néhány gondolatot a feleségemnek, hogy a végén aztán kábán bámuljak magam elé.

Bármennyire élveztem ui. a regény humorát és izgultam a sci-fivel kevert horrorelemeken, mégis csak a megrendítő bölcsességek maradtak meg igazán bennem, mint pl. ez: "Eljön az idő, amikor a legtöbb ember meglátja a nagy összefüggést, és rájön, hogy nem azért csücsörít, mert a jó sors csókját várja, hanem mert az élet éppen most csúsztatott a szájába egy keserű pirulát".