... ÁLOMCSAPDA : ISMERTETŐ ...

Írta: Bárdos Máté
Készült: 2005. július 1.

Stephen King ezúttal is hozta a formáját, a Hűséges Olvasónak továbbra sem okozott csalódást. Bár én bevallom, nem szeretem az ufós könyveket és filmeket, az Álomcsapda mégis nagyon megnyerte a tetszésemet. Talán pont azért, mert egy szokványos témát dolgoz fel, ami már régóta foglalkoztatja az emberek nagy részét, de mégsem közhelyesen, a regény ugyanis eddig még nem látott módon közelíti meg ezt a "sci-fis" világot. Ahogy azt a végén Henry (a regény egyik pozitív főhőse) is mondja, csak azt tudtuk meg, hogy van élet a Földön kívül, többet nem.

A történet röviden: Van négy jóbarát (Henry, Pete, Beaver és Jonesy). Gyerekkoruk óta ismerik egymást, és kapcsolatuk egészen idilli. Igazi barátok. Azonban minden megváltozik, mikor egy napon összetalálkoznak a fogyatékos Douglas Cavell-lel, alias Duddits-szal. A négy srác, akkor még gimnazisták, egy elhagyott raktárépület mögött találják meg a szegény "csökit" (ahogy ők hívják), ahol a suli bunkója (Richie Grenadeau) és haverjai kegyetlenkednek a szegény szerencsétlennel. Főhőseink megmentik a bajbajutott Duddits-ot, és befogadják a csapatba, Duddits pedig hálából egészen különös képességekkel áldja meg őket. Gondolati úton tudnak szavak nélkül beszélgetni, valamint néha megérzéseik támadnak, bizonyos dolgokat pedig csak úgy tudnak. Pete ráadásul még képes megtalálni elveszett tárgyakat és embereket is.

A négy srácból felnőttek lesznek. Pete autókereskedő, Jonesy professzor, Beaver tengődik, Henry pedig pszichológus. Hogy barátságukat ápolják, minden évben egyszer (novemberben) összegyűlnek a Lyuknak nevezett kis erdei házikójukban vadászni. Ám ez alkalommal probléma adódik, ugyanis űrlények szállnak le az erdőben, és a Nemzeti Gárda Légiereje karantén alá helyezi az egész erdőt. A bajokat csak fokozza, hogy a paranoiás Kuntz ezredes vezetésével a gárda legyilkol minden megfertőződött állatot, űrlényt és embert. Az űrlények ugyanis egy byrusnak nevezett gombát hoztak magukkal, mely az ő felsőbb intelligenciájuk, amelynek ők maguk is csak hordozói, és amely pillanatok alatt elterjed, és megfertőz mindent.

Azonban itt jönnek az érdekességek, egyedi vonások King regényében. Nem az űrlények az erősebbek, mint ahogy a rémfilmekben általában, hanem az emberek. A Föld légköre valahogy nem jó nekik. A byrus (gombájuk) elhal, és csak akkor fertőz megfelelően, ha gyomorba, vagy nyílt sebbe kerül. De a gyomort leszámítva még az utolsó eset sem halálos, idővel a sebben is elhal. Az űrlények betegek, és hacsak nem találnak egy emberalanyt, akit megszállhatnak, akkor meghalnak. Kuntz ezredes ezt tudja, azonban mégis az öldöklés mellett marad. (Biztos, ami biztos?) Tehát ki itt akkor most a gonosz tulajdonképpen?

A Nemzeti Gárda minden űrlényt elpusztít, kivétel egy szerencsést, aki történetesen beköltözik Jonesy főhősünk testébe (vagy inkább a lelkébe). Viszont itt jön közbe Duddits, akinek köszönhetően Jonesy nem egy egyszerű eset, mert elméjének egy bizonyos részét el tudja zárni az űrlény elől. Na és innentől kezdve igazán érdekes a dolog!! Mostantól ugyanis a történet nemcsak kint az erdőben zajlik, ahol a karanténból kijutott ember-űrlényt kell megállítani, hanem egyszerre a menekülő fejében is. Hiszen a magát Mr. Szürkének nevező földönkívüli csak Jonesy elméjében létezik fizikai lényként, tehát csak itt, bent lehet legyőzni. Az elmében játszódó részeknél pedig King nagyon ügyesen az agyat emlékraktárként, kvázi könyvtárként vetíti elénk, ahol korábbi életünk minden egyes pillanata megvan (bedobozolva). És itt a kívülálló alulmarad. Mert bár Mr. Szürke hozzáfér ehhez a tudásanyaghoz, van azonban olyan információ is, amit Jonesy elzár előle egy külön szobába, ahova szürke barátunk nem tud bejutni. Sőt, itt fordul a kocka! Mr. Szürkét az emberréválás nevű fertőzés veszélyezteti. Beleszeret az angolszalonnás szendvics ízébe, stb... Jonesynak két esélye van. Vagy teljesen átalakítja Mr. Szürkét emberré, vagy pedig ebből a szobából kiindulva telepatikusan eléri Henryt, aki ekkorra már az egyetlen túlélője Kuntz ezredes gyilkolászásának és a gyengén, de azért öldöklő földönkívüli spórának.

És itt jön az álomcsapda a képbe. Az álomcsapda egy indián hálószerű szövet, melyet szobánkba kitéve nyugodtan alhatunk, ugyanis ez a tárgy megóv bennünket a rossz álmoktól. A főhőseinknek gyerekkorukban volt egy ilyenjük, mely tulajdonképpen barátságuk, kötődésük jelképévé vált. Ez az álomcsapda a Lyukba, vagyis a vadászházukba került ki a falra, ahol azonban megsemmisült az invázió alatt. Viszont Jonesy emlékraktárjában is van a falon egy példány, amin keresztül segítséget tud kérni barátjaitól (Henrytől, na és persze Duddits-tól), hogy állítsák le Mr. Szürkét, akinek célja, hogy a fertőzést (byrust) kivigye a karanténból, és elterjessze egy Quabbin nevezetű vízaknán keresztül egész Amerikán.

És lám-lám ismét Duddits! (Kezdjük azt hinni, hogy ő a főszereplő.) Ő az egyetlen, aki képes rá, hogy összehozza Henryt és Jonesyt a maga földönkívüli erejével, hogy együtt menjenek neki Mr. Szürkének Jonesy agyában. Ez azonban Duddits életébe kerül.

Hát ez a sztorileírás nem lett rövid, de még így is keveset mondtam. Tulajdonképpen ami ebben a regényben nagyszerű, az az, hogy nem Mr. Szürke a főgonosz, akiről gondolnánk. Mr. Szürkéről kiderülnek a végén dolgok. Úgyszintén Dudditsról is. Nem feketék és fehérek a szereplők. Még Kuntz, az őrült gyilkos is néha emberként viselkedik, ugyanakkor Duddits sem maga a Mikulás. Henry ráadásul elégedetlen az életével, és a regény első 200 oldaláig még az öngyilkosságon töri a fejét. Jonesy pedig, na erről van szó! Jonesy gyenge. Ő nem tudja legyőzni az élősködőt. Lelkének egy része csodálja Mr. Szürkét.

Ismertetőm végén azt még meg kell említenem, hogy az Álomcsapdából készült film is, amiben Morgan Freeman, Tom Sizemore és Thomas Jane játszák a főbb szerepeket, de azt nem szabad megnézni! Komolyan. Csak a regény! Ugyanis rettenetesen át lett írva a történet, és a lényeget, a végét, ahol az összes csalás kiderül, átírták! Súlyosan... (Mr. Szürke kitör Jonesy testéből a valós életbe, ahol az élő Duddits fogadja, aki szintén átváltozik űrlénnyé, és űrlénybunyóval győzi le a jó földönkívüli a rossz földönkívülit. BAROMSÁG! Ilyet nem írt Stephen King, erről messze nincs szó. Duddits nem földönkívüli, ezt nyugodtan elmondhatom, nem lövöm le vele a poént. Viszont akkor mi?)

Fordulatokban és gondolatokban gazdag, lebilincselő, felettébb izgalmas regény az Álomcsapda, ahol nem minden úgy van, ahogy elsőre látszik(!!!), ezt ne feledje, Kedves Olvasó!...