... VÉGÍTÉLET : ISMERTETŐ ...

Írta: Dohi
Készült: 2004. szeptember 4.

Nagy hiányosságot, lemaradást pótolt be az Európa, amikor 2001-ben végre kiadta magyarul King egyik legismertebb és legkedveltebb művét, ami magyarul - nyilván a hozzánk korábban eljutó minisorozat miatt - a meglehetősen hatásvadász Végítélet címet kapta. Amerikában 1978-ban jelent meg először a könyv, majd '90-ben napvilágot látott egy "vágatlan" verzió - mi is ezt kaptuk. Megjegyezném, hogy szerencsére, mert A Kölyök egy haláli pofa. H-O-L-D, ez azt jelenti, haláli.

Én szintén nagy lemaradást pótoltam be a minap, amikor durván 3 évvel a magyar megjelenés után végre elolvastam a könyvet. Bevallom, a hossza miatt halasztgattam eddig. Semmi bajom a hosszú könyvekkel (elhiszed ezt az avétos vakert?), de ezt többé-kevésbé egy ültő helyemben akartam elolvasni, nem napi 20-30 oldalanként fél év alatt.

Mivel a rajongók többsége ezt vagy az Azt tartja kedvencének (és ha nem lenne A Setét Torony, a Végítéletet nyugodtan hívhatnánk King magnum opusának), némi elvárás bennem is felgyülemlett - ha ez a jó szó - az évek alatt. És meglepő módon nem csalódtam!

Ha lecsupaszítjuk a történetet, egy nem igazán eredeti koncepciót kapunk: elszabadul egy halálos vírus, kiírtja az emberek többségét, a maradék két részre - jókra és rosszakra, meglepő, mi? - szakad, éjszakánként ki-ki egy vénasszonyról vagy egy fickóról álmodik, és ennek megfelelően megy balra vagy jobbra. Aztán a két fél - mondjuk így - összecsap és vége.

A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen annak ellenére, hogy csupán "maroknyi" túlélő van, rengeteg az emlékezetes szereplő, a cselekmény is érdekes és izgalmas az első oldaltól az utolsóig. Pár apróságtól eltekintve azt is mondhatnám, hogy a könyv hibátlan - az biztos is!

A pár - azaz két - apróság pedig a következő: az "&" jeleket lecserélhették volna ésre (ha a fordító - csak tudnám, miért? - nem is, legalább a szerkesztő vagy valaki), ugyanis a naplórészletek tele vannak velük és az én szememet nagyon bántották. Csakúgy, mint az idegen szavak toldalékolása (Stannal, Frannal, stb.). Ezek persze csak a magyar kiadásra érvényesek (utóbbi ráadásul nem is egyedi eset), és King írói képességeiből mit sem vonnak le, ettől függetlenül idegesítőek.

A fordítás többnyire jó, de két hiba jut hirtelen eszembe: a sandman-homokemberke, illetve a chopper-helikopter páros. Előbbi csak zavaró, utóbbi viszont érthetetlen, nem lévén egy darab helikopter sem a könyvben (vagy ha mégis, akkor sem Boulderben).

Ami még nem tetszett, hogy túl sok szerepet kapott isten és úgy általában a vallás a könyvben, különösen az Abagail anyás részekben. Persze ez biztos csak az én istenkáromló fajtámat zavarta :)

Volt viszont kellemes meglepetés is (mintha nem lett volna elég 1500 oldalnyi királyság): úgy tűnik, King is imádja kedvenc krimiszerzőmet, Ed McBaint, ugyanis a 120. oldal környékén beleszőtte a történetbe a 87-es körzet (McBain több, mint 50 kötetből álló és a mai napig futó krimisorozata) egyik nyomozóját, Steve Carellát.

Végezetül annyit, hogy egyáltalán nem találtam hosszúnak a könyvet, túlírtnak meg pláne - a vége talán egy kicsit össze is lett csapva. Tény, hogy akadnak unalmasabb, vontatottabb részek, de melyik könyvben nem?