... CIKKEK ...

Magyar Hírlap 1994. december 17.

Kívül King, belül kong
Stephen King-Peter Straub: A Talizmán

Fordította: Zentai Éva és Koppendorfer Noémi
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994, 860 oldal

Ki ne akarna egyetlen könyvben világmagyarázatot és életreceptet kapni, új mítoszokat megismerni, rejtélyek beavatottjává lenni, mindent megtudni a sorunkra ható Titokzatos Erőkről, s az Élet értelméről? Naná, hogy mindenki. De legalább is világszerte sok millióan. Aki erre vágyik, annak elég megvennie Stephen King bármely regényét, olyan szerzőre bukkan, aki folyton-folyvást mélyenszántó, monumentális és univerzális. Az ambíciója is szemlátomást eltér a derék regényiparosokétól, akik nem ígérnek s nem is adnak egyebet, mint bús vagy vidám, megható vagy idegtépő meséket. Nem, Stephen King "művészibb" akar lenni a művészetnél, irodalmibb az irodalomnál. A minőséggel persze nem, de "überol" a mennyiséggel: negyven-ötven ívnél sosem adja alább. Speciális terméke a gigantomániás bombaszt, melynek irdatlan terjedelmében az is közrejátszhat, hogy egy regénygyárban magas az új klisék előállítási költsége, tehát csak akkor kifizetődőek, ha a végsőkig lestrapáltatnak.

A hazai piac legfrissebb King-horrora éppen tízéves. A Talizmán hőse egy Jack nevű, amerikai kiskamasz, akinek nemcsak az anyja szenved Halálos Kórban, de "halálból áll ki(?) a fél világ s szivárvány sehol..." Jack az Atlanti-óceántól indul el, hogy a Csendes-óceán partján megkeresse a Talizmánt, ami - természetesen! - "az összes lehetséges világok tengelye". (Egy King formátumú szerző be sem érheti ennél kevesebbel.) A hosszú vándorlás a Valóságon Túli Világon, a Territóriumon vezet át. Ami közben történik, indirekt módon, de teljesen igazolja az egyik mellékfigura szavait a 491. oldalról: "Ez az egész a legrosszabb rémálom, ami valaha is álmodtam". Jackre földöntúli megpróbáltatások és borzalmak várnak a másik dimenzióban, ahová úgy lépdel át, majd vissza, mintha egy utca két oldala közt ingázna. Magától értetődőn mindig életveszélyben forog, de mindig győz. King monstre mennyiséget produkál a hősére leselkedő rémekből, Szörnyekből, Mutánsokból, Szellemekből. Van Sikoltozó Pókszem, Jó és Rossz Farkasember, torokátharapás, földrengés, Vérszomjas Fa, Gyermekgyilkos Idióta, Szadista nevelő, és persze, a hát- és gyomorborzongatáshoz nélkülözhetetlen, extra adag vér, genny, ürülék, okádék, rothadás és hasonlók.

Az igazi borzadály azonban mégis az, amikor a horror (A Talizmán megtalálása után) átvált természetes ellentétpárjába, az Eksztatikus Szupergiccsbe. "Ő maga volt a Összes Világ, az Isten!" - érzi ekkor Jack. És: aranyfelhőben úszik, "létezést ünneplő madárcsicsergést hall", továbbá "galaxisok keringtek a feje körül" Persze, van megint szivárvány is, bőven. Rózsás egészség virágzik az anya arcán, mindenkit mámor tölt el, az olvasó - vélhetően - könnybe lábad, nem is lábad: fürdik. Stephen King (Peter Straub nevű üzlettársával karöltve) felcicomázta a Nagy Modern Betűmonstrumot, amely kívül - már, akinek - tetszetős, de belül - szó, ami szó - kong.

Nyerges András