... CIKKEK ...

Magyar Hírlap 1995. szeptember 9.

Mumus és gagyi
Stephen King: Az. 1-2. kötet.

Ford. : Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit.
Budapest, Európa Könyvkiadó, 1995, 850+601 oldal

Stephen King mumusban utazik. Mumus mindaz, amitől félünk: zsákos ember, óriáspók, nagy madár, farkasember, visszajáró hulla, ilyesmik. King megint kieszelt valami borzongatót, titokzatosat és földöntúlit, hogy jól megijessze a kedves olvasót, aki persze imád félni, ha tudja, hogy nincs mitől.

Hu!

A Maine állambeli Derryben, így a történet, úgy 26-27 évenként megmagyarázhatatlan gyilkosságsorozat történik, gyerekek tűnnek el, hullák bukkannak elő (ezek olykor az eltűnt gyermekekéi). 1958-ban hőseink, a hét Vesztes, valamennyien 11-12 év körüliek, szembeszállnak a sátáni erővel, csaknem le is győzik - varázslással, szerencsével, no meg egy jókora adag bátorsággal. Csupa kisebbségi vagy elnyomott kölyök: egy dadogós, egy kövér, egy zsidó, egy asztmatikus (idegi alapon), egy néger, egy szemüveges, meg egy lány (heten, nyolcadik a cigánypecsenye, tehetnénk hozzá Rejtő nyomán) - ők azok, akik azután 1985-ben újra összegyűlnek, mert Az megint szedi áldozatait. Az - a szörnyeteg neve, az ördögé vagy az Örök Gonoszé, aki kénye-kedve szerint (és áldozata félelmeinek megfelelően) váltogatja alakját, aki Derry alatt, valahol az átláthatatlan csatornarendszerben lakik és a felszínen gyakorta léggömbös bohócként viháncol és hívja a gyerekeket "lebegni". Aki enged a kísértésnek, halott.

Egyszóval, a második kötet végén a már felnőtté vált hajdani gyerekek - már aki maradt közülük - még egyszer, utoljára megvívnak Azzal, és ezúttal teljes sikerrel. A borzongás tetőfokára hág, és jön a haddelhadd. Sikolyok és bűz. Törik, loccsan, folyik mindaz, ami törhet, loccsanhat és folyhat. Happy end.

Az ezernél is több oldalnak - mint puszta mennyiségnek - a funkciója legalább kettős: egyrészt figyelmezteti az olvasót, hogy van ám itt kérem munka, az író megdolgozik a pénzéért (már csak ezért is igazi író, nem lehet afféle szélhámos), belead apait-anyait; másrészt pedig uszkve két hétre leköti azt az olvasót, aki előveszi a vaskos köteteket esténként, vagy akár - ha nem szégyelli - beleolvas buszon, villamoson, fogorvosnál. Ehhez még hozzávethetjük azt az időt, amit King áldozata azzal tölt, hogy motívumokat keresgél és passzít össze: kinek miért kellett meghalnia, ki milyen mumust látott, hogyan illeszkednek az előre- és visszautalások stb. - bonyolult szerkezet, van mit bíbelődni vele. Viszont mégiscsak irodalom, vagy mi a szösz, tehát jobb, társadalmilag elismertebb, mintha pasziánszoznánk vagy akár a tévé előtt bóbiskolnánk. Vastag, drága könyvet olvasunk, megjelent az Európa Könyvkiadónál. Derekak vagyunk.

A könyv legfőbb tényezője így az idő - pontosabban az időtöltés. Készen is lehetne a könnyed, felmentő és elnéző ítélet: King műve kellemes szórakozás, kikapcsolódás, semmi több. Hogyisne, még mit nem. King nem műanyag klipszet árul, hanem vaskos, tömör gyűrűt meg karkötőt. Itt mélység van, súly, fazon. Van itt kozmogónia - miszerint a világon a bölcs, jó, de passzív Teknősbéka és a velejéig romlott, aktív, Romboló Az uralkodik. Van primitív népek világmagyarázata és rítusa. A gyermeki lélek mélységeibe való aláereszkedés, álomfejtés és traumák visszavezetése az ősokokra. És a kidolgozás - tessen csak megnézni, a legfinomabb amerikai anyagok felhasználásával készült. Időfelbontás, belső monológ, vágás és egymásra montírozás, fikciós szintek váltogatása. Ha bevinném a zaciba, naccsos asszonyom, a dupláját megadnák érte.

Aki akarja, vegye. Szerintem King gagyizik.

Valamelyes mesterségbeli tudás elvitathatatlan, King a feszültséget fenn tudja tartani, sőt fokozza is; egyes jelenetek - ha kivesszük őket az idiotikus sátános-mélylélektanos-rítusos szószból - még élvezhetőek is; a szálak összeszövése és váltogatása profira vall. (A fordítás pedig egészen kiváló. A mai magyar köznyelvet száz év múlva talán éppen ebből a könyvből lehet majd megismerni. ) De azért csak gagyi ez. Kacat, még ha bizonyos távolságból mutatós lehet, még ha ki is van találva, fel is van tálalva.

Esterházy Termelési regényének egyik spontáncetlijén szerepel a következő figyelmeztetés: "Nem elfelejteni lopni (áthúzva) meríteni S. Kingtől. " Tudjuk, az a King név Mikszáth monográfusának nevét rejti; ettől a Kingtől, aki a modern irodalomból és korának eszmeáramlataiból szedegeti össze a lehullott, nyers forgácskákat (hogy stílusban maradjunk: cafatokat), még "lopni (áthúzva) meríteni" sem érdemes.

Kálmán C. György