... CIKKEK ...

Best 2005. február

Horrorszerző pátyolgatta a krimi írót

A jeles krimiíró bánatában az alkoholhoz nyúlt vigaszért, de barátja, Stephen King még idejében közbelépett.

Ahogy megjelenik egy új Ken Follett könyv, máris a sikerlisták élére kerül. Ezek után mesterdetektív legyen a talpán, aki megfejti, hogy miért mondja magát tehetségtelennek, miért érzi, hogy egyedül van, nincs már rá szüksége senkinek? Talán a sok munka, s az elégtelen lelki "táplálék" az ok. E kettő együttállásától a legragyogóbb elme is kiég. S mi lehet egy fér, egy családapa számára nagyobb csapás, mintha úgy érzi, a párja elhanyagolja. Márpedig ez történt. Follett feleségét, Barbarát lekötötte a gyereknevelés és a saját karrierje, így szinte észre sem vette, hogy párja éjszakánként nem alszik, csak forgolódik az ágyban, s azon tűnődik, hogy miért hűlt ki kapcsoltuk. Egyedül az ismert íróbarát, a horror nagymestere, Stephen King figyelt föl az intő jelre.

"Régi barátok vagyunk Kennel, közös zenekarunk is van, persze csak hobbi szinten foglalkozunk vele" - meséli King. "- Kikapcsolódásképpen szoktunk összejönni, legutóbb meghívtam őt és egész családját, hogy töltsenek náluk néhány hetet. Közölte, hogy neje túl elfoglalt, a gyerekek meg nem hiányozhatnak az iskolából, de ő mindenképpen meglátogat."

Amikor Ken felhívta a repülőtérről barátját, akadozva beszélt, gyakran belezavarodva a mondanivalójába.

"Azonnal taxit hívtam, és érte mentem - mondja a neves thrilleríró. - Alig állt a lábán, vigyorgott, mint a vadalma, és dőlt belőle a piaszag, pedig korábban alig ivott többet egy pohár sörnél, mert rosszul bírta az alkoholt. Szerencsére jámbor részeg volt, így hagyta, hogy a zuhany alá állítsam. Sikerült is úgy-ahogy rendbe szednem. Azt hittem csak egyszeri alkalom volt, de tévedtem. Rendszeresen elment sétálni, és végül mindig a kocsmából szedtem össze."

King ezután, igyekezett lekötni barátja figyelmét. Beszélgetett vele a problémáiról, s munkára biztatta.

"Nem mondtam el Barbarának sem, hogy Ken veszélyes útra lépett - mondja Stephen. - Ennyivel tartoztam neki, hisz annak idején, amikor közölték velem, hogy bármelyik pillanatban megvakulhatok, ő volt az egyetlen, aki tudott erről, és soha nem adta ki senkinek ezt az információt. Rám bízta, hogy kivel, hogyan közlöm a diagnózist."

Stephen elismerte, hogy szerencséje is volt, mert még idejében észrevette, hogy Follett megindult a lejtőn.

"Még most sem vagyok biztos abban, hogy Ken végleg maga mögött hagyta ezt az időszakot, de a gyógyulás útjára lépett, ezért is merek róla beszélni - így King. - Újra dolgozik, a családja több időt szán rá, de még nem engedném el egyedül egy bárba.