... CIKKEK ...

Népszabadság 2006. szeptember 2.

Csillogó bóvli
Stephen King: A sárkány szeme

Azért sem fogunk most belemenni abba a terméketlen vitába, hogy Stephen King a horror klasszikusa vagy éppen a filléres ponyvairodalom ipari termelője. (Már csak azért sem, mert valószínűleg mindkettő.)

Aki felesküdött a Horrorkingre, úgysem fogadná el semmi pénzért, hogy mondjuk a Ragyogás, az Állattemető vagy a Tortúra mind-mind irodalmi mocsok. És viszont: akik egyszer a fejükbe vették, hogy Stephen munkáiban csak egy idióta talál esztétikai értéket, azok fülük botját sem mozdítanák néhány elismerő szóra.

És A sárkány szeme című regényt amúgy sem Horrorking írta, csak egy horroron meggazdagodott Tolkien-rajongó, aki beleszeretett a fantasy műfajába, s úgy gondolta, ilyet talán ő is tud csinálni. Aztán kiderült, hogy mégsem.

Jól hangzik ez a fantasy, biztosan jobban el lehet adni így a könyvet, mint ha meseregénynek hívnák - de ettől ez még egy meseregény, se több, se kevesebb. Egy elég bugyuta és nagyon amerikai mesemondó regéli el innen-onnan elcsent motívumokból összefércelt, álmosító és közhelyes történetét.

Szerencsére a bugyuta elbeszélő (elmesélő) tisztában van szellemi képességeivel, és ritkán kalandozik a forgatókönyvszerű történetvezetésen kívül. Jórészt nem bajlódik hasonlatokkal és egyéb irodalmi hívságokkal, nem ártja magát pszichológiai problémákba, és nem is bölcselkedik. Olykor azonban mégsem állja meg, hogy a lélekről, a történelemről vagy éppen a tudásról értekezzen, s ilyenkor szegény befogadó ilyen siralmas hülyeségeket kénytelen olvasni, mint például ez: "minden kérdés egyszerűnek tűnik, ha tudjátok a választ, ha viszont nem, akkor rettentően nehéznek". Bingó!

Egyébiránt csak egy amcsi mesemondó tudja egy másik világ monarchiájáról szóló fabuláját olyan marhaságokkal fűszerezni, mint például King elbeszélője, aki a delaini királyság történetének nehéz óráit ekképpen magyarázza el a félálomban szuszogó jenki lurkóknak: "Ha Delainnek lett volna tőzsdéje, szerintem biztosan összeomlott volna."

De valljuk be, még egy idegesítő és ostoba mesélő is mondhat érdekes történetet. Ez esetben azonban nem így történt. Az angolul 1984-ben megjelent regényből az eredetiségnek és az izgalomnak még a szikrája is hiányzik. Magyarul: dögunalmas, vontatott, s már az első oldalakon tudni lehet, mi lesz a vége. Pedig King mindent belepakolt könyvébe, amiről csak egy rendes mese álmodhat: gonosz varázslót és megnyerő trónörököst, gyenge herceget és részeges királyt, messzi erdőben gyülekező robinhúdokat és goromba börtönőröket, bátor huskykat és vad sárkányokat, titokzatos várkastélyt és szédületesen magas toronybörtönt. Csak egy épkézláb meseíró hiányzik a regényből, más nem.

Az egyszeri ponyvarajongó meg csak várja, mikor jön legalább egy pici borzalom, némi véres rettegés, mert ahhoz legalább ért ez a King nevű iparos. De nem, még ez sem jön. Van egy kis méreg, egy kis sárkányölés, egy kis felgyulladó király, de semmi jelentős borzongnivaló.

Ha igaz az, amit King állít magáról, miszerint ő a McDonald's irodalmi változata, akkor valószínűleg ez a fantasy-regény lesz a Happy Meals-menü. Gyermekeknek szánt, fáradt olajtól lucskos, mindenféle maradékból összedarált, kevéske émelyítő semmiség. S ahogy az említett menü ajándék játékáról is hamar kiderül, hogy csak csillogó, de hasznavehetetlen bóvli, úgy A sárkány szeme című könyv vásárlója is hamar le fogja leplezni a csalást: a termékből kispórolták az olvasói élményt.

Aki egy vagány fantasyre vágyik, inkább olvassa Szabó Magda Tündér Laláját. Hiszen miért érnénk be a dilettánssal, ha kéznyújtásnyira egy profink is van? (Európa, 345 oldal, 1980 forint)

Cserna-Szabó András