... CIKKEK ...

Magyar Hírlap 2007. november 17.

Az 1408-as szoba titka

Európai ember annyira megszokta már, hogy a filmek általában szólnak valamiről, hogy még az amerikaiaktól is ezt várja. Ez előítélet, és általában alaptalan is. Olykor azonban vannak kivételek. Nagyon ritkán még az is megesik, hogy egy amerikai horrorfilmben (nota bene: a rendező skandináv) fölfedezünk valamit, amelynek ontológiai súlya van. Ez persze tőlünk, befogadóktól is függ, mert ha elég kifinomultak vagyunk, még a semmibe is belelátjuk a Semmit, és az üres képek is a lét - Buddha és Heidegger által felfedezett - ürességét szólaltatják meg bennünk, de én például túlságosan üres filmekbe nem belemagyarázni szoktam, hanem - élettanilag jótékonyabb módon - belealudni.

Az 1408 egy átlag-egomán amerikai íróról szól, akinek élete első könyve még irodalmi alkotás volt, de aztán a pénzszagra gyűlni kezdett lelkében az éji vad, és ő követte a sátáni hangokat. Azóta csak állatságokat ír, legutóbb épp elátkozott hotelekről. A könyv megjelenése után azonban feladó nélküli képeslapot kap, amelyen ez áll: be ne menj az 1408-as szobába. A képen pedig a Daulphin, egy hotel New Yorkban.

Hősünk persze odamegy. A szobát csak hosszas fenyegetések árán tudja kivenni, mert azt soha senkinek nem adják ki. Az igazgatótól ugyanis megtudja: ötvenvalahány haláleset történt benne. Egy óránál tovább senki sem bírja odabent: mindenki meghal. A kísértetírónak persze éppen ez kell. Beköltözik.

A baljós jelek - ahogy horrorfilmben lenni szokott - egyre durvábbak, mígnem elszabadul a pokol. És kiderül, hogy ez a szoba hősünk múltja, a kísértetek pedig a saját kísértetei. Beavatás, amit látunk. Az írónak lassan rá kell döbbennie, hogy a szellemektől, kísértetektől nem menekülni kell, mert úgyis lehetetlen. A jelent, a jövőt nem szakíthatjuk ki a múltból. Ami történt, abból kell élnünk, bármi történt is velünk. Az 1408-as szoba ugye a 14. emeleten van, de valójában a 13.-on. Ez nem véletlen. Amerikában ugyanis ezt az emeletet általában kihagyják, mert félnek a szerencsétlen számtól.

(A 1408 egyébként számmisztikailag éppen 13-at tesz ki.) A történet tehát azon az emeleten zajlik, amelyet az ember ki akar hagyni - de nem lehet kihagyni. Kísérteteink bennünk élnek, égetnek, kínoznak. Csak egyet tehetünk: megismerjük őket. A véges életű, saját halála felé élő embernek tisztáznia kell a múltat. A szellemekkel való szembenézés az ember magányos harca. Van egy segítsége: a szeretet. (A szeretetről Jézus beszél, de ő meg a múlt kísérteteiről nem mond semmit.) Hogy a szeretet pontosan hogyan segíthet azon, aki magányos, azt nem tudni. Nincs recept, a zengő ércek és pengő cimbalmok mindig másképpen hallgatnak el. De az biztos, hogy el kell hallgatniuk. Kísérteteinkkel csak síri csöndben nézhetünk szembe. Ez a csönd soha nem lehet saját tulajdonunk: másoktól kapjuk, és meg kell osztanunk másokkal. Megismert szellemeinkkel kézen fogva a másik ember felé kell indulnunk.

A művészetnek is ez a lényege. Hülyén hangzik, de ez az amerikai horrorfilm a művészet lényegére mutat rá. Hősünk, miután visszatér a szellemharcból, biztosan felhagy a szenzációhajhász baromságokkal, és igazi könyveket fog írni.

1408
Amerikai horror, 94 perc
Rendezte: Mikael Hafström

Végh Attila