... CIKKEK ...

Magyar Narancs 2009. június 18.

Könyv - STEPHEN KING: DUMA KEY

Széles körben osztott nézet szerint Stephen King azóta kezdett gyenge könyveket írni, amióta leállt a kokainról és az italról. Lehet ebben valami, bár én a hetvenes évek elején még hibátlan horrorkönyveket (Carrie, Holtsáv, Ragyogás) alkotó King pályájának minőségbeli romlását inkább a fölöslegesnek tűnő Setét Torony-sorozat második kötetének idejétől (1987) datálnám.

Sajnos ezt a lecsúszást a Duma Key sem képes megállítani, annak ellenére sem, hogy ez a könyv az utóbbi idők rémesen gyenge Stephen King-alkotásai, különösen a pályafutása egyértelmű mélypontjainak tekinthető Mobil és Lisey története fényében kimondottan jónak tűnik: hiszen az előbbi blődsége és az utóbbi tömény unalma után a Duma Key legalább egy szokványos-közepes King-féle horrorsztori: lassan induló, majd a végére felpörgő, viszonylag kevés vérrel-béllel, ugyanakkor jó adag misztikummal felvértezett írás.Korai műveivel szemben viszont messze alulmarad, még annak ellenére is, hogy a balesetben karját vesztett főhős, Edgar Freemantle mellett statisztáló Wireman figurája annak minden gesztusával együtt majdnem annyira el van találva, mint mondjuk a Christine Arnie Cunninghamje. A történet viszont egyértelműen önismétlés: a hangulatos helyszínül szolgáló kis floridai sziget, a Duma Key szelleme egyértelműen az Az helyszínéül szolgáló város, Derry Krajcárosára emlékeztet (és a rétestésztaként nyúló meseszövés végén pontosan annyira kiábrándító a porcelánfigurába bújt démon, mint a Derry csatornarendszerében gigantikus pók alakjában rejtőző Krajcáros), és a balesete után, terápiás célzattal festegető Freemantle misztikus hatalommal bíró képei sem először fordulnak elő King művészetében: Az országút vírusa északnak tart című rövidke írásában is ellőtte már ezt a poént. Ahogy mondani szokták: volt már jobb. Sokkal jobb.

Fordította: Bihari György. Európa, 2009, 720 oldal, 2800 Ft

*** alá

Vincze Ádám