... RAJONGÓK : VÉLEMÉNYEK ...

Várom a Te véleményedet, élményeidet is!

1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003
2004 | 2005 | 2006 | 2008 | 2009 | 2010

2010

Sokan fikázzák, lehurrogják, ponyvázzák. Pedig kőkeményen a legmívesebb, magosabb szépirodalom. Nem csak olyan, mintha, hanem AZ. Hamisíthatatlanul eredeti hangulattal, ízzel, szagokkal, színekkel, aminek olvastán az igen jellegzetes szereplők, úgy villódzanak elő felzaklatott elménk vásznán, mint egy futurisztikus, majd' minden érzékszervünkkel felfogott és sugárzott filmköltemény. King mester pokolian ravasz is, hisz elképesztően vastag és emellett igen tartalmas könyvei olyan kalandra csábítanak, ami nem csak az olvasás gyönyörű fordulatforgatagos ajándékával lep meg bennünket, hanem önmagunk megismerésére is sarkall, és mindamellett, hogy igen szórakoztató és elgondolkodtató, alkalmasint hátborsództató mesekoktélt kever a leghétköznapibb történésekből, emellett olyan remekmívű szókincses játékossággal és gyilkos humorral operál, hogy az olvasó vagy túléli és igézve egyre sebesebben surrogva falja ennek a minden hájjal megkent setétvénájú csirkefogó lator mágusnak minden szavát és lapjait az elsőtől egész az ezervalahányadikig, vagy hajítja is el menten akár az áspiskígyót, mert besokall tőle szelleme (avagy szellemtelensége), és egy egészen más, Vele egy lapon nem említhető valóban horror olvasmányt ragad, - mondjuk egy Koontzot - engesztelhetetlen olvasói (vér)szomja csillapítására, vagy ne adj isten valami nyálas vámpiroskát pl. takonylat, ami ez utóbbi fércművekért remélhetőleg a műmájert és társait meglátogatja még valamelyik vérszipoly elöljáróban az árhegyes fogas kriptaszökevény érkezését hatásosan jelzőn a rém remélhetőleg karmával végigcsikorogja majd a horganyzott ereszt, egy borzongatóan kellemes jogosan végzetes ködös őszi éjen, amit a Jóistenke is vérontásra teremtett, mármint a hasonszőrű fércmunkások számára, akik szégyent hoztak nemcsak a vámpírirodalomra, noha érdemtelenül gennyesre keresték magukat a műfaj lejáratási kísérleteivel. Kuncogtatóan kellemes presque vu kép.

King úgy ír, hogy érezzük azt, amit meg akar velünk értetni, soha nem csal, egyetlen mondatában sem érződik, bűzölög a tisztességtelen, és untató ívvastagítás erőltetetten izzadmányos sajtszaga, akadnak talán gyengébb művei is, de ezek kizárólag Hozzá mérhetően gyengék, hisz bármely író rögvest eladná lelki üdvösségét, akár egy Randall Flagghez hasonlatos, külsőre igen szimpatikus pokolfajzatnak, ha hasonlót csak megközelítőleg is képes lenne írni, az ördög segédletével... A mobilra még nem tudtam magam rávenni, hogy végigolvassam, de lehet csak bennem volt a hiba, vagy rosszkor kapott el, azonban a többi könyve kivétel nélkül mind megfogott akárhányszor(!) is olvastam el bármelyiket is. Az azonosuló, beleérző és írókénti beleérző alakítászi képessége is több mint lebilincselő. Amikor pl a Halálos árnyékban, illetve nagy kedvencemben, a Végítéletben Ed McBain stílusával szembesülhet az olvasó, oly mesteri módon, hogy nem olyan mintha McBain lenne, hanem AZ; és ettől aki ismeri a két örökbecsű szerzőt, olvasóként kapásból lemehet hídba. Noha pár éve már annak, hogy Mr. Hunter alias Lombino azaz McBain kezéből kicsavarta a rút halál a tollat és átköltözött a remekírók örök vadászmezejére, azonban élek több mint gyanúperrel, hogy ha Mr. King bármikor folytatta volna Steve Carella és a többiek történetét, úgy hogy nem árulták volna el csak évek múltán olvasók millióinak, hogy ezt bizony King mester írta, csak kevesen hinnék el, ha egyáltalán elhinnék.

Azonban a Király lángeszét nem csupán ez "terheli" halmozottan. Mert miért is olvassa az ember, ha majd minden könyve ugyanarra a sémára alapulva épül, vagyis megcélozza a minden ember lelkében ott lappangó félelem könyörtelen démonait, félemetesen és idegtépően lassan fúrva le azok gyökeréig, akár egy tébolyodott fogorvos rezzenetlen sejtetően lassú az elevenbe hatoló furdancsa, hisz ezt sokan teszik, igaz már a kezdetektől kurva nagy untató sistergősen sebes fordulatszámon sergetve olvasóikat, na és? Akkor mi is a titka, különösen ha Stephen (ejtsd Sztívn) igen komótosan megadja a módját, elkalandozgat, anekdotázgat, feltérképezi egy rendszerint kies tájék (elég sűrűn Castle Rock) és lakóinak rejtett, illetve nyílt magasát és mélyét? Csak annyi, bassza meg, hogy mindezt olyan kecsességel és természetességgel, körültekintő alapossággal és egyedülálló mesélőkedvvel, hogy mire ráébredünk, már be is húzott a csőbe, és könyékig járunk a borzalmak határán innen és túl a természetfelettiben, oly igézetten, akár az az ősember, aki kobrabűvölt hipnotikus egérként bámulja és féli, majd tanulmányozván kezdi megsejteni a villámsújtotta lángoló fa titkait, és ezen kívül és belül a lét misztériumának megannyi titkát. Azaz kedvenc szerzőnk folyamatos kulcsot ad a kezünkbe, csábít és beavat, és játékra hív, akár a csáthi kisleány, akiről később kiderül, hogy nem is olyan hamvasan ártatlan, mint amilyennek kezdetben talmi mód mutatta magát, azonban King esetében ez a kaland, annak ellenére, hogy kezünkbe adja a tiltott szoba kulcsát, és tudjuk is, hogy mit is jelentenek az olyan varázsigék a dimenziókapukon, mint a KELLÖGEM, és riogasson apokaliptikus végkifejlettel is akár kibebaszottul hitelesen, azt bizony mi olvasóként túlélhetjük.

King igen ravasz, és eredeti is, hisz mivel igen ínséges nyomorból küzdötte fel magát a csúcsra, mindezt úgy-hogy nem hiszem, hogy akadna ezen földtekén olyan teremtett lélek, aki ne ismerné legalább egy könyvét Timbuktutól Nicsiróig, azonban azt már kevesen tudják, hogy egykoron kutyaeledelt falt, és lakókocsi gettóban sínylődött. Igen ravasz, mert nem adta fel akkor, sem amikor senki sem hitt benne, és akkor sem, amikor már Ő se hitt Saját magában, de valójában mégis; kell bizonyíték? AKKOR IS ÍRT! Igen ravasz, mivel képes bármit eladni, ami a nevéhez köthető. Igen ravasz, mert folyamatosan ötletel, játszik, szórakoztat, amibe bevonja olvasóit is, legalábbis Ámerikában.

És végezetül igen ravasz, mert életével is beint azon rémségeknek kellő tisztelettel, amik valahányunkat megkísértenek, emésztenek. Minden akaratgyenge szenvedélybetegnek példaértékű lehetne, ahogy leszoktatta magát ön- és családpusztító szenvedélyeiről, "pia, narkó, gyilkos kevercse minden mennyiségben", ami kórnak a Tortúrával mondott örök istenhozzádot, de példaértékű az is, mikor balesete után főleg az írás által talpraállította az életét, és ezen valamint a "mi lett volna ha" halálával kellemesen el is elménckedett az irodalmi kihívásként sem utolsó (sőt) Setét torony záró köteteiben.

Kinghez való személyes dolgaimmal senkit nem kívánok fárasztani. Annyit azonban mogyoróhéjban elárulok, hogy a Christine-nek köszönhetem, hogy egy szerettem halálakor sikerült feldolgoznom a történteket, pedig nem akartam sem enni, sem inni, semmi mást még olvasni sem, lapozgattam ugyan a végzet előtt még mit sem sejtőn frissiben vásárolt kötetet, fásult tompa fájdalommal, fel se fogva hogy a világ köröttem azé' forog, aztán mivel pótcselekedtem üresen bambulva magam elé a semmibe, mintha csak mind a két fülem előtt kilőttek volna egy teljes géppisztolytárat. Aztán egy más tudatállapotban megráztam magam és felcsaptam a könyvet, mivel nem jött a szememre álom, és együltő helyemben ki is olvastam. Mikor letettem a könyvet, noha szemernyit sem aludtam, rájöttem, hogy az élet megy tovább.

Kinget lehet szeretni és nem szeretni, mindenkinek a vérmérsékletére, illetve igényére bízatik a dolog. Azonban tény, Rá jellemző kellő írói alázattal teremti meg világát, és noha vannak elmaradásaim: a Lisey, a Duma Key, vagy az Under the Dome, tudom, hamarosan sort kerítek mindre. És az sem zavar, hogy Ő is, mint minden író, egyetlen könyvet ír, azonban nagyon téved az, aki úgy véli, hogy ez az egyetlen könyv egyetlen kaptafára működik, vagy azonos ötlet és stílusparádézással tetszeleg. A Király ezt soha nem engedné meg magának, hisz Neki mindennél fontosabb, hogy az Állandó és Értő olvasók azt kapják, amit kizárólag csak Sztív tud újra és újra, nem pusztán külsőleg attraktív tálalással biztosítani, hanem igen tápláló és változatos, mégis hamisítatlan eledelként megosztani velünk. Számomra már most klasszikus, és rühellek minden kiadót, aki szar papírra ocsmány borítón merészeli kiadni - míg másokat, akiket a kutya se olvas (miért is tenné), minőségi papíron és burkolattal, ez tiszteletlenség Vele szemben -, igaz kitűnő fordításban.

Zárásképpen, aki szereti a romantikus irodalmat, azoknak denyál sztíl helyett, vagy a telenovellák kábító álrománca helyett, az egyik legkedvesebb Kingemet javallom, a Setét Torony 4-et, A Varázsló és az üveget. Itt nem fognak hazug testnedvekben, vagy lopott mézmázcukros émelyítő dagonyában részesedni.

Ebből a történetből egyébként egy szemnek és léleknek is szép képregényfolyam is készült, aminek Hazai kiadását szerencsére nem cseszték el holmi szar papírral, és silány munkával, hanem megadták a módját, ahogy azt kell. Remélhetőleg kijön valahány, és a S.T. filmeket se cseszerintik el. Remélem...

Egy Hűséges Olvasó

Atilla

lap teteje

13 évesen találtam a neten egy videót, ami A ragyogásból készült (Mi lenne, ha A ragyogás egy családi vígjáték lenne? paródia...). Jót nevettem rajta, és elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet, bármennyire is ijesztő. Anyukámat megkérdeztem, hogy megvan-e nekünk, erre rám nézett. Ki lehetett olvasni a szemeiből: "Mi a francot akarsz te azzal?". Elkezdett lebeszélni róla, mert - bár ő is nagy Stephen King rajongó - szerinte nem tetszene nekem, nagyon félnék. Addig nyaggattam, amíg le nem hozta a galériáról, én meg azonnal elkezdtem. Teltek a napok (egyik barátnőmnek olyan sokat meséltem róla, hogy már úgy érzi, hogy olvasta, a másik meg megvette, de a szülei nem engedik, hogy elolvassa...), egyre lassabban és lassabban olvastam, hogy ne legyen vége, és messzebb legyek "Az utolsó nap"-tól. Tudtam a végét, és annyira jól és aranyosan le van írva a család élete, hogy egyszerűen nem akartam, hogy az történjen velük, ami...

A neten megnéztem a Stanley Kubrick által rendezett filmet, és röhögtem rajta. Nagyon nem tetszik. Rátaláltam viszont a sorozatra, amit kihoztunk a tékából. Megnéztük, és nagyon-nagyon tetszik. Teljesen visszaadja a könyv hangulatát, és legalább nincs átírva... Imádom. Szégyellem, de nem olvastam ki A ragyogást (legalábbis nem teljesen, néhány oldalt elolvastam belőle), nem akartam, hogy nyomasszon (nyomasztott már így is).

Sokáig nem vettem a kezembe Stephen King könyveket (a Carrie-t elkezdtem, de nagyon rossz volt a fordítás, ezért abbahagytam), nem akartam többet könyvet olvasni tőle, elég volt ennyi horror (mondjuk így is, akárhányszor a könyvesboltokban a könyvei elé kerültem, több percig farkasszemet néztem velük).

Rátaláltam a Tom Gordon, segíts! című könyvre, és a kedvencemmé vált. Esténként olvastam, egyedül, kislámpánál, így még hatásosabb volt. Nagyon izgalmas, nagyon szeretem (két barátnőm most kezdte olvasni, egyik már kiolvasta). Minden nap nézelődök a neten, rendelem a könyveit egymás után (szerencsére nagy a választék...). Köszi, hogy elolvastad.

Dodó

lap teteje

2009

Üdv King rajongók!

Ha jól emlékszem, körülbelül 14 évesen kezdtem el aktívan könyvet olvasni, amik főképp krimi műfajúak voltak. De miután elfogytak a krimi regények itthonról, elhatároztam, hogy a havernál látott Holtsáv c. könyvet kölcsönkérjem... aztán a Christine-t... aztán az Állattemetőt... aztán a Cujót, és amint ezeket is kiolvastam, rögtön a könyvtárban folytattam a keresgélést. Csillapíthatatlan King étvágyam volt (van), amiből soha nem fogok kigyógyulni.

Nem is tudom, mi tetszik a King könyvekben. Talán a részletes jellemábrázolás? Talán King kifogyhatatlan fantáziája? Még mindig nem tudom, csak azt, hogy valami megfogott benne. És ez életem végéig így lesz, hacsak be nem következik a katasztrófa. De bízom benne (szerintem Ti is), hogy örökké fogja a legbensőbb félelmeinket felszínre hozni könyv formájában.

ReZ

lap teteje

Hello King rajongók!

15 éves vagyok és nem tudom már elképzelni az életemet King könyvei nélkül! Egyszerűen muszáj olvasnom minden nap legalább pár oldalt tőle.

Az egész úgy kezdődött, hogy már egy ideje nem olvastam semmit, szóval anyám a kezembe nyomta a Talizmánt, nagyon nagy hatást gyakorolt rám, és jól azonosulni tudtam a főszereplővel. Mikor megtudtam, hogy van folytatása, rávetettem magam, ez is tetszett, szóval a következő a Setét torony sorozat volt. Ez után meg értelemszerűen elkezdtem megszerezni az összes művét.

Számomra az első számú író, sőt már az osztálytársaim is kezdik kölcsönkérni tőlem az őket érdeklő műveket.

Jó olvasást mindenkinek!

mate221

lap teteje

2008

Sziasztok Stephen King rajongók!

17 éves korom óta rajongok Kingért, mikor is a barátnőm kölcsönadta a Cujo c. regényt. Miután elolvastam, beleszerettem. Mai napig ez a kedvenc regényem a szerzőtől. Jelenleg 22 éves vagyok, több könyvét sikerült már elolvasnom, s mondhatom mindegyik remekmű! Volt szerencsém eddig 41 könyvet beszerezni az írótól, továbbra is várom az új regények megjelenését, és igyekszem a régebbieket valamilyen módon beszerezni! Többen írtátok, hogy mennyire megfogott King írói stílusa ami nyilvánvalóan nagyon jó, viszont kövezzetek meg érte, de engem nem ez ragadott meg benne, hanem a FANTÁZIA, ami ebben az emberben nagyon sok van, jó, véres, kegyetlen, és tökéletesen kiapadhatatlan.

Ha létezne az örökélet itala, biztosan Kingnek, és a rajongóinak ítélném oda, hogy mindig legyen olvasnivaló utánpótlásunk.

Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.

Supernatural

lap teteje

Sziasztok!

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor a könyvtárban keresgéltem. Még nem tudtam, mit is szeretnék olvasni. Már túl voltam 1-2 krimin, de másra vágytam. S amikor kezembe akadt az AZ... megtetszett a borító, a tartalom. Még csak 14 éves voltam, ez fel is tűnt a könyvtáros néninek. Meg is jegyezte, hogy ez nem kislányoknak való könyv. Tévedett. Én pár nap múlva mentem vissza a második kötetért.

Azóta S.K. könyvfaló vagyok, családomban senki nem érti meg a rajongásomat, és azt sem, hogy nekem miért ez a műfaj tetszik, de szerintem ti tudjátok... S én is... Imádunk elveszni a könyvben kialakított világban, szeretünk azonosulni a szereplőkkel, menekülni akarunk valahova a szürke hétköznapokból, s Stephen világa ezt nyújtja. Pl. bennem a Talizmán, a Végítélet és a Mobil hagyott mély nyomokat, mivel ezek a művek érdekes dolgokat feszegetnek az emberi cselekvésről, hogy mit is tenne az emberi nép, ha egyik napról a másikra megszűnne a társadalom, s maguknak kellene valahogy boldogulni és ráadásul még a gonosz is a sarkukban járna...

Na de én nem akarom az összes könyvről elmesélni, hogy miben mi a jó, azt ti is tudjátok. További jó olvasást mindenkinek.

Gabi

lap teteje

2006

Sziasztok!

Tibi vagyok, egy 14 éves srác. Nemrég kezdtem el olvasni horror műveket. Kingtől eddig kettőt olvastam. A Cujót és A Rémkoppantókat. Mind a kettő zseniális. A Cujo rendkivül érdekes, ahogy leirja egy veszett kutya agyában képződő gondolatokat. Emellett a családi összetartásról is szól. A Rémkoppantók is nagyon erősre sikeredett. Ez nem csupán egy ufós regény, én úgy gondolom, hogy egy szeretetteljes mű. Gardener szereti Bobbit, ugyanakkor küzd az alkohollal is (ezt a regény remekül le is irja) .A végső küzdelem, amit az alkohollal folytat, az az, amikor elindul az űrhajóhoz. Amikor a "fészer népe" segít neki, szerintem úgy támogathatják őt a családtagok a leszokásban. Valamint szerintem amit Gardener gondol az atomerőművekről, az valahogy az író véleménye is. Köszönöm, hogy elolvastátok. Kellemes olvasást!

Tibi

lap teteje

Sziasztok!

Én kb. 7 éve kezdtem Kinget olvasni, és azóta gyűjtöm a könyveit. Sajnos eddig még csak 15 van meg, de nem adom fel. Nekem a Végítélet tetszett legjobban, talán mert addig soha nem gondoltam bele abba, hogy mennyi minden elveszne ha tényleg kitörtne egy ilyen járvány. Persze a Tortúra, az Az, sőt... minden könyve nagyon jó, amit eddig olvastam. Sokszor gondolkodom azon, hogy milyen lehet ha az embernek ilyen fantáziája van, ennyi szörnyű, borzalmas dolog jár a fejében... Rendesen rám tudja hozni a frászt :)

Én is úgy gondolom, hogy nem értékelik a munkáját kellőképpen, de lehet, hogy nem is az a fontos, hanem a rengeteg rajongói levél, a sok eladott könyv. Ezek úgyis bizonyítják, amit egyes kritikusok tagadnak.

Üdv minden King rajongónak!!

Macs

lap teteje

2005

Stephen Kinget olvasni egy élmény!

Természetesen ezt a rajongóknak fölösleges mondani, de számomra ez nagy felfedezés volt az utóbbi pár hónapban. Különösen azért, mert egyszer már próbálkoztam Kinggel, amikor - kb. 11 éves koromban - megvettem valamelyik antikváriumban a Carrie-t. Nos, ettől annyira megijedtem, hogy ugyanazzal a lendülettel vissza is vittem a könyvesboltba. És egészen mostanáig nem is vettem kezembe tőle egy könyvet sem.

Így került a látóterembe a SKHQ és egy nap a könyvtárban a Halálos árnyék, ezt követte Az írásról (minő meglepő, de hát ez jelent meg épp mostanában), aztán a Dolores, közben meg egy-két-három novella! Illetve volt még két-három regény, amelyekbe (egyelőre) csak beleolvastam.

Nagyszerű volt felismernem, hogy milyen lelkes mesemondó King, és hogy mennyire mesterien írja meg ezeket a sztorikat. Sőt, különösen a novellák olvasása közben az tűnt fel, hogy még a nem is annyira eredeti sztori hogyan elevenedik meg a jellegzetes king-i stílusban. Ezt követően azt hiszem, ha nem tudná, akkor is felismerném King kézjegyét, olyan markáns és eredeti elemekkel dolgozik. Természetesen nem hiányzik belőle a sokszor túlhajszolt borzalom, ami leginkább nem is a vérrel függ össze, hanem a belső, lelki mozzanatokkal. Igazából a belülről fakadó és az ember belsejét nyomorgató gonoszság az igazán nyomasztó. Így aztán már nem is csodálkozom, hogy ifjú gyermekkoromban inamba szállt a bátorságom a Carrie olvasása közben, és még mindig valami olyasmi emlékem van róla, hogy az anyja egy piszkos, sötét pincében tartja a saját lányát. Brrr! (Persze azóta sem ellenőriztem, vajon helyes-e az emlékem!)

A kedvencem a fent említettek közül a Dolores, különösen annak egyes szám első személyű elbeszélése miatt, ami magának "Claiborne asszonynak" olyan hiteles személyiségrajzát adja, hogy tátva maradt a szám. Mindezt úgy, hogy kívülről nem beszél róla senki, hiszen csak saját magáról szólhat, és mégis olyan erősen jelenik meg az ember lelki szemei előtt, mintha Te lennél Andy Bisset és Neked mesélné élete történetét. A férje meggyilkolásáról vagy inkább megbüntetéséről leírtak után pedig nagyon remélem, hogy sose esek bele egy kútba, mert az tuti, hogy ez a regény jutna róla eszembe. Az a jelenet, amikor Dolores kénytelen egy kővel visszaküldeni férjét a halálba, nagyon megrázó. Egyszerre van jelen benne az istenfélő asszony és a gyermekét féltő anya szenvedése, aki valószínűleg nem is vészeli át ép elmével ezeket a történéseket Ez természetesen meghatározza későbbi életét is, hiszen épp ezért ül éppen egy kihallgatáson, mert a sötét múltjából arra következtet mindenki, hogy ő ölt meg munkaadó szipirtyótársát, Vera Donovant is.

A Halálos árnyék egy nagyon pontosan szerkesztett horror-krimi, amiben azért a horror elemek egy kicsit talán szándékoltak, vagyis a történtet azok nélkül is állna. Inkább a jellemábrázolás emelném ki, amelynek keretében nem csupán a főhős Ted Baumont-t ismerjük meg, de bepillantást kapun sötét felének gondolataiba is, ami részemről sokkal izgalmasabb utazás volt. Mindenestre ő volt az első találkozásom komolyan Kinggel, így aztán sokat köszönhetek a regénynek, leginkább, hogy újabbak olvasására sarkallt.

Az írásról olvasása közben pedig azt is felfedeztem, hogy milyen jó manipulátor is King, bár ez talán egy sikerszerzőtől el is várható. Azonban itt nem is elsősorban a pejoratív tartalmú befolyásolásra gondolok, hanem arra, hogy mennyire meg tudja fogni az olvasóit, figyelmüket végig éberen tartani, és megkedveltetni magát. Ez nagyrészt abból következik Az írásról esetében, hogy a szokásos, regényeket és novellásköteteket bevezető hosszabb-rövidebb előszavak stílusában íródott. Ezek a szösszenetek azok, amelyekből megismerhetőek King gondolata, érzései és bizonyos rázós témákról alkotott véleménye. Ilyen rázós témának gondolom állandó harcát az ún. magas irodalom képviselőivel, és azon bírálóival, akik szerint "csak a pénzért csinálja…". Annyira bizonygatja a maga igazát, hogy egy idő után már gyanús lesz az embernek mindez a szócséplés, de aztán csak megadja magát a horrorkirály érvelésének, már csak azért is, mert sokkal stílusosabban vág vissza bírálóinak.

Én a magam részéről nem hiszem, hogy Steve (remélem, már én is nevezhetem így, pár regénnyel és novellával a hátam mögött) csupán a pénzért csinálj, de nyilvánvalóan az is szerepet játszik. De hát kinek az életében nem? Az azonban igenis érezhető, hogy amit művel és AZ írásnak nevezi, azt tiszta szívből, lelkesen és ami még fontosabb őszintén teszi. Talán ez az őszinteség az - ami amúgy az elő- és utószók hangulatát is meghatározza -, ami olyan kedveltté és sikeressé tette Stephen Kinget.

Rheinfuss

lap teteje

Jó érzéssel tölt el, hogy a mi kis hazánkban is ennyi ember szereti a világ első számú írói közé tartozó mestert. Mikor az első regényt elolvastam tőle, ez a Tortúra volt, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Csak ültem a fotelban, és nem értettem, mi is történt. Megfertőződtem végzetesen. Mostanra sikerült minden regényét megszereznem, bár nem az összes kiadást, de előbb-utóbb csak sikerül. Bár lusta módon még nem sikerült végigolvasnom minden egyes művet, azért igyekszem. Igazi kedvencem az Az és az Állattemető. Valóban nem minden története után érzem azt, mint e kettőnél éreztem, de ez nem a legfontosabb. Nem kell mindennek tökéletesnek lenni, mert akkor már nem kapnánk újat, jobbat, mást. Sosem értettem, hogy képes valaki ennyit írni :). De remélem még sok élménnyel ajándékoz meg engem, s mindenkit Stephen King. Addig pedig audovizuálisan is élvezhetjük egy-egy művét, bár az sosem az igazi (tisztelet annak a kevés kivételnek). Úgy érzem, itthon vagyok, mikor a honlapon böngészkedem. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül :). Sok üdv minden kedves olvasónak és igazi rajongónak. 'A kör bezárul, a kerék forog, ez minden.'

Nagira

lap teteje

Hello!

Stephen King ÓRIÁS az óriások között, ez vitathatatlan, egyszerűen zseni. Emberismerete egyszerűen lélegzetelállító... komolyan hihetetlen. A magam részéről a Cujo-val kezdtem, úgy '88 táján, miután azonnal a rabjává váltam, és fanatikus elszántsággal habzsolom műveit azóta is. Gyengécske angol tudásom miatt sajnos regényeit eddig nem tudtam eredetiben olvasni, ám a fordítások szerintem minőségi munkák. A King filmek számomra elsőre érdekesek, ám többnyire mérhetetlen csalódással és értetlenséggel kapcsolom ki a dvd-játszót. Néhány kivételtől eltekintve (talán a Remény rabjai, a Stand by Me, a Tortúra és a The Stand sikerültek legjobban) totál kiábrándítóak... A negatív vb-t pedig egyértelműen az Álomcsapda nyerte el nálam, bár nagy a tumultus az élmezőnyben.

Üdvözlet minden King rajongónak!

Frölich Tamás

lap teteje

Hello Mindenki!

Tök jó titeket olvasni, és közben bólogatni, hogy "igen, igen, így jártam én is, ha egyet elolvas az ember, nincs megállás...". Egy másik világba lépek, és ha le kell tennem, alig várom, hogy újra kézbe vehessem és elmerülhessek benne. Hogy melyik a kedvencem? Nem is tudok erre mit írni, mindegyiknek megvan a maga varázsa. Na jó, vannak, amiket kevéssé élveztem, főleg egyes novellák, amiket nem tudok hová tenni, csak a "most mi van?!?" kérdés marad a végén, például amiben az a hülye víjjogás van... Ííííííííííííí.....

A filmekről: szerintem sajnos szinte mind értékelhetetlenek. Egy Kinget nem szabad megfilmesíteni... Az egyetlen jó, ami közelít a könyvhöz, sőt, a duplázást remekül megoldották benne, szerintem az Álomcsapda. A végén kicsit bénus az idegen, de az Alien idegenjét filmen úgysem fogja felülmúlni semmi.

További kellemes kikapcsolódást mindenkinek!

Piskóta

lap teteje

14 éves debreceni srác vagyok és amikor Erdélyben jártam, megvettem magamnak szuvenírnek a Rémautót. Azóta nem szabadulok. Imádom és kész. Ennyi.

kicsi91

lap teteje

Ahoy, Mindenki!

Részemről - nem t'om mennyi idősen, még általános iskola közepén - az első könyv, amit olvastam King-től a Christine volt. Utána már nem tudnám elmondani mi volt a második, de arra emlékszem, hogy még középiskola előtt a Kujo-t is kiolvastam. Ezután megállíthatatlanul gyűjtöttem a könyveit és mára elértem oda, hogy várom a megjelenést, és ajándékba kapom őket (ha nem, hát megveszem). Jelenleg huszonnégy évesen ott tartok, hogy a Setét torony sorozatot kivéve, minden megjelent művét olvastam, amiről tudok. Angol tanulásom kezdete után egy-két évvel (1995-'96) az első könyv, amit kiolvastam - persze angolul - a Ragyogás volt. Utána sorban kaptam az angol könyveit is, mára pedig fordítottam már írásait, amik itthon nem lettek kiadva. (Üvegpadlót, 2002 körül, és a Holtsáv előszavát, amit a magyar kiadások többségében kivágtak annak idején, és egy riport, amit egy folyóiratnak adott, majd pedig egy filmkritikája '70-es évekből). Mostanra beértem a mestert és - úgy 1999 óta - azonnal megveszem a kiadott könyvét, bár sokszor nem magyarul, mert félévvel előtte elhozza nekem valaki - van pár arc - a jenkiktől, eredeti nyelven, így a szűkös anyagiak miatt nem vásárolom újra meg. Nem tartom magam gyűjtőnek, mert nem engedhetem meg magamnak, de ki nem dobnék (hülye vagy?!) egyet sem és ha valamelyik megvan angolul is és honi kiadásban is (van pár) megtartom őket. Sokszor a magyar kiadók kényszerítenek az idegen nyelvű verzióra, mert azok nem esnek szét, nincs bennük nyomdai hiba és fordítási butaság (- ezúton jegyezném meg, hogy a legjobb Steve fordításokat szerintem mindenképpen Bihari György követte el. Szívesen beszélgetnék Vele, mint egyetlen emberrel, aki közel jár King stíluselemeihez). Hát ennyi lenne, dióhéjban.

A Torony sorozatot illetően:

Igen, kihagytam. Távol áll tőlem a fantasy és ilyesmi (a Mágus / Sárkány szeme és a Straubbal elkövetett művei elegek voltak). De hamarosan valószínű nekiállok, mert ő nekem olyan, mint a (Slasher) horror filmek - egyféle függőséget okoz, amit nehéz kibírni. Sok könyvet / verset olvasok (Koontz, Salinger, H.T. Wells, Poe (bár már mindet olvastam) és akár más műfaj is - most éppen a Szél Dalnoka [írta: William Nicholson]), de tudom, hogy újra és újra visszatérek az öregre. Nem tudok vele betelni. A Setét torony pedig kimaradt, hát ha minden elfogy nekiülök végre, így lesz mit olvassak még pár évig. Igazából butaság volt a Tornyokkal nem bíbelődni, de nem mondok róla véleményt, mert abszolút nem ismerem a történeteket, csak amennyire utal a többi művében, és amit a haverjaim mondanak. Beszélik, hogy azokban is súlyos pszichológiai vonal van, ami jó, mert én azt imádom legjobban Steve írásaiban. A motivációt, a pszichét, a történetvezetést és nem út?só sorban azt, ahogy köznyelven ír és nagyon odavágósan. Végül:

Ajánlom mindenkinek a Stephen King könyvtára című kiadásokat (ha jól informálódtam itthon is van pár ilyen könyv), mint Stroker Drakulája, amit King ajánl és előszót ír hozzájuk. Néha kiad egy ilyet - a Drakula a haveromnak megvan - mer' szerintem ötletesek. Persze eredeti - nem feldolgoz King! - csak előszót ír bele és a fiatalokat, akik nem szeretnek olvasni, rábírja, hogy a klasszikusokat se hanyagolják. Nagy ötlet szerintem.

Kedvenc 3 könyvem a Mestertől: Rémület a sivatagban, Bilincsben, Christine.

Szerintem legrosszabb könyve: Nem jön szememre álom és van pár novellája, amit - még - nem értek, de biztosan jó.

További jó King olvasást!

Pomy

lap teteje

1947. szeptember 21-én olyan embert kapott a világ, akihez fogható nem született még és nem is fog többé soha. Az ő könyvei szinte sajátos mágneses térrel rendelkeznek. Ha az ember kézbe veszi... nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy letegye. Olvasás közben megszűnik a külvilág és egy új teremtődik: Stephen King világa. Akit egyszer a hatalmába kerít, az többé nem szabadul! Üdvözlök minden Stephen King rajongót!

V. Kitti

lap teteje

A Rémkoppantók volt az első, talán 12 ha voltam. Titokban olvastam, mert ha anyu rájött volna, menten agyvérzést kap. Akkor még nem igazán fogtam fel, mit is olvasok, inkább csak titokban lázadtam az ellen, amit nem szabadott volna tennem. (Mert ugye az, amit nem engednek meg, az az oltári jó!) Aztán fél év múlva egy órán át könyörögtem a könyvesboltban, hogy megvehessem a Ragyogást... És innentől nem volt megállás. Noha még csak 16 éves leszek, volt szerencsém 25 KING könyvet megvenni és elolvasni (ebből az egyik az Az volt eredeti nyelven) és nem áll szándékomban kigyógyulni eme "szenvedélybetegségemből"! A filmeket meg sem nézem, mert nem vagyok hajlandó elrontani a könyv okozta élményt! Ha azt mondom, hogy Ő az abszolút csúcs (ami az Írást illeti), szerintem egyáltalán nem túloztam! Minden tiszteletem az Övé!

Morgána

lap teteje

Stephen King az életérzések írója! Fantasztikusan dolgozza ki a jellemeket, néhol annak sötét oldalát vizsgálja. De egy biztos, nem szabad őt szídni azért, mert nem a komoly irodalmi minőség témáit ostromolja. Olvasok én Hemingwaytől Umberto Ecoig, de alighanem ők is tanulhattak és tanulhatnának tőle egy két írói finomságot. 20 év múlva Kinget a nagy írók sorába fogják sorolni.

Péter Alvarez

lap teteje

Hali!

Nagyon szeretem a Stephen King könyveket és filmeket. Olvasok is jó párat és a tv-ben is mindig megnézem a filmeket. 15 éves vagyok, de már egy pár éve olvasok Kingtől könyveket és nagyon örülök, hogy most már a tv-ben is játsszák a filmeket. Nekem mindegyik film tetszett eddig, és a regények is, amiket eddig olvastam. Az a baj, hogy nem mindig van időm olvasni, pedig sokszor mást se csinálnék!

Vera

lap teteje

Általános iskolás koromban olvastam az első Stephen King könyvemet, az Állattemetőt. Mai napig egyébként a kedvenc King könyvem. Nemrégiben néztem végig a polcomon, amin már terebélyesedtek az általunk nagyra becsült író könyvei, és már meg is támadott a sugallat, hogy én bizony az összes SK művet egybegyűjtöm. Már van sok, és még mindig gyűlik...

Moór "Davepapa" Dávid

lap teteje

2004

Én először a Carrie-t láttam videón. Akkor még nem tudtam ki az a Stephen King! Lehettem úgy 12-13 éves. Utána láttam a Tűzgyújtót, Christine-t, Cujót és a Ragyogást. Nagyon jó voltmind. Érdekelni kezdett, hogy ki ez a jó fej fazon, akinek a könyveiből ilyen jó filmek születnek! Megkaptam a Ragyogást és én is "ragyogtam"! Fantasztikus volt, jobb mint a film!

Ezután már kerestem a King könyveket a könyvesboltokban. Szinte mindet olvastam, zömét láttam filmen. Szerintem a filmek nem olyan megkapóak, mint ahogy az a könyvben le van írva. Nagyon szeretem, ahogy ír. Magával ragad, nem tudom letenni! Szinte látom a történetet, ahogy olvasom.

Örülök, hogy mások is hasonlóan vélekednek, és hogy ezt le is írják mások számára!

Üdvözlök mindenkit!

Lordka

lap teteje

Stephen King a világ legnagyobb írója! Én csak 15 éves vagyok, de elmondhatom, hogy ha Kinget olvasok, minden bajom elmúlik. Egyesülök a szereplőkkel és együttérzek velük. King annyira hitelesen ír, hogy az olvasó el is hiszi azt, ami a kedves Kingünk fejéből pattant ki. Minden olyan olvasónak ajánlom, aki nem fél egy kis rettegéstől. Ha találkozhatnék Kinggel, akkor azt hiszem, hogy a legnagyobb álmom teljesülne.

Strázsi Péter

lap teteje

Ha jól emlékszem, 14 körül lehettem, amikor tesóm rongyos Christine példányát még rongyosabbá tettem. Akkor még nem tudatosan kerestem az SK könyveket, hanem olvastam, ami izgalmasnak tűnt, vaskos volt és tesóm megvette. Mióta könyveim beszerzése anyagilag is rám hárul, meggondolom, mit veszek. Egy Stephen Kingben nem lehet csalódni, így kezdtem gyűjteni, bár nem célom, de ha minden könyve meglesz nem leszek szomorú. :)

Nincs olyan SK sztori, amit gyengének tartanék, a kedvencem a Végítélet, a legjobban a Tóparti kísétetektől tojtam be, legtöbbször a Christine-t és a Tortúrát olvastam.

rrróka

lap teteje

Először keresgéltem itthon valami könyvet, és találtam Tűzgyújtót, ami anyámé volt, meg Holtsávot. Aztán betértem egy antikváriumba, és sok-sok könyv tárult a szemem elé. Rögtön vettem is párat, és tudtam, hogy ez kell nekem. Felháborítónak tartom (a borítókon kívül), hogy mindegyik kiadó olyan címmel jelenteti meg a könyveket, amilyennel akarja. Például A sárkány szeméből hogyan lett A mágus??

Lacidelson

lap teteje

Örülök, hogy megtaláltam a lapot. Eléggé el vagyok magányosodva a családomban, senki se olvas rajtam kívül Kinget.

Nekem is A Ragyogás volt az első, akkor jöttem rá, hogy mindig is ilyesmit szerettem volna olvasni. Kedvenceim: Állattemető, Nem jön szememre..., Tortúra, a novellákat is nagyon szeretem.

Legérdekesebb az, hogy pl. az Állattemető hangulata, már amíg meg nem kezdődnek a borzalmak, kifejezetten otthonos, olyan, mint belebújni egy kényelmes papucsba. Kingben az a legjobb, hogy amellett, hogy hihetetlenül őszinte, nagyon tud írni.

Magdicica

lap teteje

Üdvözlök minden kedves King rajongót!

Én 14 évesen kezdtem el Stephen King könyveket olvasni és most már a legtöbb kötetet elolvastam. Szerintem a legjobb regénye az Állattemető (legalábbis nekem ez a véleményem). Filmben is nagyon tetszett, de azért a könyv az igazi. King a világ legnagyobb horror regény írója, aki valaha is létezett! Éljen STEPHEN KING!

Batman

lap teteje

Kb. 3-4 éve a suli után bementem a postára. Ott árultak könyveket. Ott megláttam King A Mágus c. könyvét. Ekkoriban úgy voltam vele, hogy csak fantasy könyveket olvastam. Elolvastam a könyv hátulján a kis ismertetőt, és megtetszett a története. Lehet, hogy azért, mert szerintem ennek van egy kis fantasy "beütése". Ezek előtt is hallottam Kingről, de valahogy nem érdekelt. De már bánom, hogy nem kezdtem előbb olvasni Őt. Mikor végeztem a Mágussal, "beleszerettem" King könyveibe. Most már kutatom, hogy hol tudom megvenni még a régebbi könyveit is, mert már sok könyvét sajna nem nyomják újra a kiadók. Szerintem is King a műfajnak a Mestere! Könyveit nem lehet letenni! Most, hogy már van saját keresetem, nem szorulok szüleimre, így már csak King könyveket szerzek be, mert őt csak úgy lehet begyűjteni, hogy beszerzem, és aztán olvasom sorba őket!

Minyó

lap teteje

Sziasztok!

Végigolvasva a rajongói leveleket, késztetést éreztem, hogy én is írjak. Általános iskolás koromban, mikor a kötelező olvasmányokat kellett nyaranta elolvasni (szégyen-nem szégyen), nagyon nem szerettem az olvasást. El sem tudtam képzelni, hogy képes vagyok elolvasni 300 oldalnál nagyobb lélegzetvételű könyvet. Kb. 19-20 éves lehettem, amikor megnéztem az első King filmet a TV-ben. Ez a Ragyogás volt (Stephen Webber, Rebecca De Mornay, Courtland Mead). Azóta (mondanom sem kell) hogy számomra Stephen King a KING. Az első regény, amit ezután elolvastam, a Cujo volt. Azóta megtartom a pár lépés távolságot, ha idegen kutyával találkozom, pedig előtte nem volt semmi problémám az idegen házörzőkkel. A Cujo volt az a regény, amit King-függőséget okozott. Olyan, mint a kábítószer, minél többet használja az ember, annál többet és többet akar. Remélem ez a függőség nem gyógyítható!!!

Liptai Csaba

lap teteje

Még általános iskolába jártam, mikor az akkori osztályfőnökömtől kölcsönkaptam A Ragyogást. Kiolvastam, de akkor még nem igazán értettem a lényegét. Később a következő találkozóm Kinggel a Christine olvasásakor történt meg, ami viszont nagyon tetszett. Akkor kezdtem el felfogni, mit is olvasok. Sorra kölcsönkértem a könyveket és egytől-egyig elolvastam őket. (A Rémkoppantókat azonban képtelen voltam, mert rém unalmasnak tűnt. - Ezt csak 5 évvel később tettem meg, akkor úgy tűnt, nyolcadikban tévedtem, mert az egyik legjobb King-könyv, legalábbis számomra.) Természetesen közben felnőttem, kijártam a gimit és közben olvastam ezt-azt, de mindig beiktattam olvasmányaim közé egy-egy King kötetet. Sajnos némelyik könyv már úgy néz ki belülről, mint a saláta (az Azt már lefűzőmappában kell tárolnom), de ez nem ront az értékükön.

Soha nem elemzem King regényeit, mert nem a filozófiát keresem bennük - bár nem tagadom, tele vannak filozófiával -, én egyszerűen remekül szórakozom a könyvein. Ez alól a sokak által nagyra tartott Álomcsapda a kivétel, azt ötszöri próbálkozás után is félreraktam. Úgy éreztem, hogy elalszom, miközben olvastam, nálam az a figyelmeztetés, hogy most kell lerakni a könyvet. Ettől függetlenül gyűjteményem részét képezi. (Már csak azért is, mert meglepő módon a belőle készült film viszont kifejezetten tetszett.)

Sajnos a mellékelt képeken nem látszik, de a King könyvek elfoglalnak másfél polcot, és olyan könyvek között kaptak helyet, mint A Babó, A Gyűrűk Ura, vagy Merlétől a Majomábécé. Látható tehát, hogy sokminden félét olvasok, de egy írótól sincs olyan mennyiségű könyvem, mint King. Ez pedig azért lehetséges, mert King - egyrészt termékeny író, másrészt a többitől nem tudtam még mindent összeszedni - akkor, jó hét évvel ezelőtt megfogott magának egy tizenhárom éves srácot, aki azóta is rettegésben tartja itthon párját már-már beteges rajongásával. Márpedig ha érdemes valamilyen filozófiát figyelembe venni Kinggel kapcsolatban, az szerintem pont ez.

Hogyan képes King ennyire megfogni valakit? Ez persze csak amolyan költői kérdés, mint pl. az, hogy miért van az, hogy Kinget vagy nagyon szeretni lehet, vagy nagyon utálni - és nincs arany középút. Mert ezt vélem felfedezni? Ezek a kérdések felreppennek a kozmikumba, hogy azután - mint a bumeráng - visszatérjenek hozzám, mondván: nincs értelmes válasz a kérdésre. Ha van, úgy bocsánat. A lényeg, hogy szeretem King könyveit, mert elszórakoztatnak (mint azt már fentebb is írtam) és az olvasásban számomra a szórakozás a lényeg. Köszönet ezért Kingnek.

Nagy Gábor

lap teteje

2003

Emlékeztek még a Jóbarátok azon részére, ahol Rachel megtalálta Joey hűtőjében a Ragyogást? Na, innen indult a fanatizmusom! Mikor egy kirakodó vásáron megpillantottam a Ragyogást, felkiáltottam: Ezt olvasta Joey is! Barátnőim már megszokták, hogy Jóbarátok őrült vagyok, így nem csodálkoztak, hogy rögtön meg is vettem... Ez kb. 5, vagy 6 évvel ezelőtt volt, azóta 20 King könyvet vettem...

Ő a legjobb író, bár a könyvekből készült filmek elég gyengusok! Egyedül eddig a Halálsoron és a Végítélet tetszett... King műveit szerintem nem lehet két órában összesűríteni, ezért is jó a Végítélet... Egyvalamit nem szeretek King műveiben! A 85 százalékuknak szomorú a vége!

Végül hogyis jellemezhetnénk Stephen Kinget egy szóval... Zseni?

Andre

lap teteje

Kábé egy éve mesélt anya King könyveiről (most 13 éves vagyok). Nem tudom már, hogy jöttek szóba, de rögtön elkezdtem olvasni a legizgalmasabb címűnek hangzó King könyvet, ami otthon volt. Persze mostmár tudom, hogy nincs legjobb, vagy legizgalmasabb King könyv, mert mindegyik más és más! Az első Stephen King könyvem a Rémkoppantók volt... Hát, szerintem a lehető legjobbal kezdtem ahhoz, hogy onnantól kezdve csak King könyveket olvassak! (Sajnos ezt nem tehetem meg, a kötelező olvasmányok miatt!) Megfogadtam, hogy nem fogok megnézni egy olyan filmet sem, ami Stepehen King valamelyik könyve alapján készült, mert ezeket a könyveket nem lehet úgy megfilmesíteni, ahogy azt Stepehn King megírta!

K-Roy

lap teteje

12 évesen megpillantottam egy Stephen King könyvet egy boltban. Mindenáron meg akartam venni de sajnos nem engedték a szüleim. Eltelt 4 év, elsiettem és megvettem életem első King könyvét, a Borzalmak Városát. Teljesen odavoltam. Ma már a 13. Kinget olvasom. Kezdem kapisgálni a könyvek közötti összefüggéseket, lenyűgöző. King a legjobb iró, minden könyve leköti az embert és csak várjuk, mikor fedezünk fel újabb összefüggést. Remélem, többen is megtapasztalják azt, amin engem King keresztül vitt.

Olivér

lap teteje

Éppen egy paranormális tevékenységekkel foglalkozó könyvet olvasgattam, mikor egy történet felkeltette a figyelmemet: egy autóról szólt, amelynek gazdái nem sokáig élvezték eme szerzeményüket, ugyanis a tulajok rejtélyes szerencsétlenségben sorra meghaltak. "Ez képtelenség, hiszen ez csak egy autó!" - kiáltottam fel, mire édesanyám a kezembe nyomta King: Christine c. könyvét "Ezt olvasd el, és megtudod!" - mondta.

A hideg végigfutott a hátamon, amit csak fokozott a könyv borítója: egy fehér halálfej "száguldott" a Christine feliraton. Végigizgultam az egész könyvet, majd mikor a végére értem, úgy éreztem, barátokat vesztettem el: a könyv szereplői közel kerültek hozzám, és nem akartam, hogy véget érjen a történet. Így új barátok "szerzésére" újabb és újabb könyvet olvastam el Kingtől.

A legnagyobb benyomást a Tortúra tette, és a Rémület a sivatagban. Ez a két könyv az, amit többször is el tudok olvasni, anélkül az érzés nélkül, hogy tudom, mi lesz a vége. A többi könyve is jó - habár én még elég keveset olvastam -, de azokban kitűnik, hogy az egy kitaláció, egy mese. Lehet, hogy csak én érzem így, de szeretem, ha a történet akár velem is megeshetne, annyira valóságos, és King ezt ki is használja a legnagyobb mértékben. Ezért is szeretem őt.

Helga

lap teteje

Szerintem King minden alkotása fenomenális remekmű. Az a legjobb, hogy amikor olvasok egy újabb könyvet, kénytelen vagyok elővenni egy régebbit, hogy megnézzem a kapcsolatokat (Pl.: Most olvasom a Holtsávot, és meg fogom nézni a Hasznos holmikat, hogy ki volt Pangborn elődje. :) ) Egy egész világot épített ez az ember. A Jó tanuló pedig igenis kiváló történet. Az benne a kedvencem, amikor Dussander elmegy a menhelyre. Filozófiai szempontból eszméletlen rész. Rossz King nincs, csak kevésbé véres... :)))

OC

lap teteje

King zseniális író, de nem a horrorjai teszik naggyá. Igaz, azok közt is van rengeteg nagyon jó (Az, Ragyogás, Állattemető, stb.). Azok a könyvei, amiket nem ebben a stílusban írt, sokkal inkább a fotelba szögeztek. Nem engedtek felállni. Nem hagyta, hogy felkeljek a fotelből, többek közt Roland Deschain, Frannie Goldsmith Stu-val együtt... És ez csak pár példa. Igaz kevés könyvet írt a "nem horror" kategóriában, mégis szerintem ezek a legjobbak.

A másik dolog, ami szerintem a zsenialitását mutatja, az az, hogy képes teljesen szokatlan helyzeteket alkotni. Ilyen például a Tortúra, ami nem egy rövid regény, és mégis az egész egy szobában játszódik.

Ha az egyik szereplő kezd megőrülni, te is átérzed az őrülete okát, és kezded úgy érezni, hogy te is elveszted az eszed. Ettől lesz Stephen King a legzseniálisabb (ki tudja hányadszorra írom ezt?) írók EGYIKE! És szomorú vagyok, hogy ezt az egyikét muszáj odaírni.

István

lap teteje

Én csak mostanában "bukkantam" rá Kingre egész véletlenül. A szülinapján Anyát meg akartam ajándékozni egy könyvvel, de nem tudtam, mit vegyek. A Robin Cook könyvek mellett ott volt egy másik szerzőtől is egy könyv. Elolvastam a hátulját, megtetszett, megvettem. Egyszer beleolvastam kíváncsiságból, és nem bírtam letenni. A könyv címe: Cujo. Azóta tulajdonképpen az életem változott meg. És én ezt nem a véletlennek tulajdonítom, nem. Ennek így kellett történnie...

Perom Gergely

lap teteje

2002

Van egy rossz szokásom. Néha - ha unalmasnak tarok egy írást, vagy annak egy részét - átlapozok pár oldalt. King könyveinél - főleg a horroroknál -, ha ezt is teszem, mindig visszasunnyogok a kiinduló oldalra. Unalmas, néha nagyon unalmas, de nem merek egy oldalt sem kihagyni. Nem merem, mert tudom, hogy ha megtenném, egy csöndes, hideg, éles éjszakán értem jönne, és magával vinne...

eisei

lap teteje

Sziasztok!

Mondjon akárki akármit, szerintem King napjaink legjobb írója. Engem az fogott meg, hogy a valóságot, amibe oly könnyű beleélni magunkat, zseniálisan keveri a természetfeletti rémülettel, és ettől lesz igazán hátborzongató. 14 éves vagyok, és volt szerencsém néhány eredeti nyelven íródott könyvét is olvasni, többek között a nálunk még meg sem jelent Dreamcatcher-t és megállapíthatom, hogy nagyszerűek a magyar fordítások is.

Xaero

lap teteje

Őrült lenne? Igen, lehet. De zseniális.

Nica

lap teteje

Tavaly kezdtem igazából King-könyveket olvasni (egyet olvastam másodikos koromban). Most 13 éves vagyok. Véleményem szerint King az egyik legjobb író. Nagyon jól dolgozza ki a szereplőket, mindegyik könyve mestermű, nincs rossz King-könyv, csak nagyon jók. Nehéz "mércét" felállítani művei között, de szerintem a Castle Rock-osok a legjobbak. Kíváncsi lennék, azok, akik szidják King-et, olvasták-e valaha is akár egy művét? Még egy dolog: Nincs értelme horrort írni, mert King az összes témára megírja (megírta) az elképzelhető legjobbat.

James

lap teteje

2001

Hello!

Én imádom a horrort és imádom Kinget is! Szerintem zseniális, ahogy kidolgozza a karaktereket, megteremt, felépít egy "rendet", amit aztán valami mindig felborít, de a végén mindig eljön a megoldás. Nekem a Ragyogás, a Bozalmak városa, és az Állattemető a kedvenceim, de minden egyes műve remekmű, és úgyérzem, hogy olvasás után valahogy továbbél bennem a történet. Megmondom őszintén, hogy én ennyire még egy könyv olvasását, ill. film nézését nem élveztem. Pl. az király volt, amikor az Az című filmet néztem éjjeli 2 körül, a családban már mindenki lefeküdt, én a földszinten voltam, a többiek az emeleten aludtak. A filmet nagyon élveztem, csak az ágyamig a lépcsőn és a sötét folyósón átvezető út volt "érdekes" :) Olyan gyorsan még sohasem bújtam a takaró alá, mint akkor... Egy végnek is száz a szója: King fantasztikus!

Sheran

lap teteje

Sziasztok!

Nagyon örülök ennek az oldalnak, meg persze annak is, hogy létezik egy fantasztikus, óriási képzelőerővel megáldott író, King. Nagyon szeretem a horrort, a borzongató, elgondolkodtató történeteket, s ezeket mind megtalálom a könyveiben. 4 éve, tizenpárévesen kezdtem el Kinges regényeket olvasni, azóta izgatottan várom minden új könyvét, meg lelkesen gyűjtöm a régieket. Az bennük a legjobb, hogy nem tudod letenni őket, totálisan ledöbbentenek, elgondolkodtatnak, és totálisan berezelhetsz tőlük. Azoknak, akik leizélik Kinget, csak azt üzenhetem: amit nem ismersz, amivel nem foglalkozol, az sosem fog érdekessé, értékessé válni neked!

Honey

lap teteje

2000

Sziasztok!

Egy megrögzött King-fan sorait olvassátok. Az eddigi vélemények olvasása után eszembe jutott valami, amit eddig még egy King-rajongótól sem hallottam. Lassan tíz éve olvasom és gyűjtöm a regényeket, de egy-egy új könyv elolvasása után rámtör - állandóan - egy érzés: soha többet nem veszem a kezembe! Undorító! Ez nekem túl sok! Ezt ép ésszel nem lehet felfogni! - És mégis: valahányszor meglátom a legújabb kötetet a könyvesboltban vagy a standosnál, első mozdulatom a pénztárcámhoz irányul, csak a következővel veszem kézbe a becses művet. Úgy gondolom, ettől nagy művész egy író, hogy "tudat alatt irányítja" az olvasókat, nemcsak a könyve olvasása közben, hanem pusztán a neve láttán indul el benned egy folyamat, melynek eredménye: egy új regénye kerül a tulajdonodbe. Egyébként ahogy "idősödöm", már nem félek annyira, bár nemrég nem aludtam egész éjszaka, mivel előtte olvastam a Tom Gordon, segíts! c. remekművet, utána pedig végignéztem az Ideglelés c. filmet. Borzongni vágyóknak melegen ajánlom eme horror-koktélt!

Scully

lap teteje

Korunk egyik leghíresebb írójáról szeretnék írni. Tudom, most sokan mondják, hogy nem is annyira kitünő King. De szerintem igen is az. Az ember szeret elkalandozni a megszokott valoságtól, és belépni egy új világba. Szerintem erre a legmegfelelőbb Stephen King fantáziavilága. Megszabadulsz a gondjaidtól és pár pillanatra te lehetsz Roland (a Dark Tower-ből) vagy bejárhatod képzeleteben Castle Rock utcáit.

King olyan helyeket mutat neked a műveiben, ahol te lehetsz a hős és te lehetsz az üldöző. Fantasztikusan kidolgozott karakterek, és helyszinek jellemzik a műveit. Szinte kézzel fogható valóságot varázsol olvasói elé. Műveiben én a legfontosabbnak tartom a visszatérő karaktereket. Ezáltal az ember ugy érzi hogy egy barát köszön vissza rá a lapokról. Eléggé sajnálatosnak tartom, hogy az újabb King könyveknek a megjelenésére nagyon sokat kell várni. Ha pedig megjelenik egy újabb példány akkor annak a minősége silány (itt most a papír és a nyomtatás hibáira gondolok).

Szerencse, hogy vannak újranyomások is a könyvekből, így az ember be tudja szerezni a régebben megjelent könyveket is. Tudom, hogy ez most nem tartozik ide, de lehet hogy valakit érdekel, Stephen King könyveit keményfedeles változatban is lehet kapni a magyar könyvklubnál, viszont itt is az a sajnálatos dolog, hogy sokat kell várni a megjelenésekre, és az áruk is drágább mint a sima puha fedeles könyveké.

Hound

lap teteje

1999

Én Kingnek azon történeteit szeretem, amiknek valamilyen szinten valóság-szaga van (vagy el tudja velem hitetni, hogy megtörténhetett, és általában elhiszem). Tudomásom szerint minden könyvét birtoklom, amihez Magyarországon hozzá lehetett jutni (magyarul). Első könyvem még az Albatrosz sorozatban a Holtsáv volt - kapásból padlót fogtam -, maga a történet, de nemcsak az, hanem az írói stílusa ami örök rajongójává tett. Kingről köztudott, hogy nők között nevelkedett, ezért azok a könyvei, amikben nők a főszereplők, attól fantasztikusak, hogy egy férfi képes ennyire női aggyal és lélekkel gondolkozni (pl. Dolores, Bilincsben).

Érdekes, hogy a sok fiú "véleményalkotó" meg sem említette ezt a két eszméletlen könyvet. Valószínűleg fel sem fogták, ezt a különleges képességét, férfi fejjel nőként gondolkodni. Na, hagyom ezt a témát. Mert azért King nem erről szól. Inkább kéne egy kis véleménykutatás, hogyan kell a nevét helyesen kiejteni. Na nem a Kinget, hanem a Stephen-t. Többször hallottam már TV-ben is, hogy "Sztivün", aztán meg "Sztepen", meg akkor "Sztefen". Én ez utóbbira voksolok a "ph" még az angolban is "f", lásd "telephon". Ti hogy szoktátok mondani (nem találok kérdőjelet).

Még annyit az olvasott véleményekhez, hogy ha a Ragyogásról van szó, szinte mindig Jack Nickolson és a film kerül a képbe. Most volt nemrég a TV3-on a Ragyogás három részben, aminek King volt a producere és teljes mértékben patronálta a filmet. Újságcikkben is megjelent, hogy nem szerette a Nicholson féle Ragyogást, nem az elképzeléseit követte a film. Ebben a három részes Ragyogásban ő is szerepelt, a bárjelenetben ő volt a karmester, ez jellemző rá, hiszen a számára kedves filmekben epizódszerepeket vállal.

Minden King-rajongót üdvözlök. Nekem is ő a csúcs!

Szűcs Lívia

lap teteje

Üdv!

Az első könyv, amit Kingtől olvastam az A Ragyogás volt '86-'87 tájékán. Azóta gyűjtöm a könyveit. Jelenleg 24 kötetem van /köztük néhány több részes/. A napokban olvastam el A Setét Torony 2-t és várom a következő részek megjelenését.

Én úgy gondolom, hogy minden történetet a saját hangulatában kell megvizsgálni. Éppen ezért nem lehet egyikről sem azt állítani, hogy gyenge, legrosszabb, legjobb... stb. stb. Én például a Rémkoppantókat nem bírtam még végigolvasni, de ez nem azt jelenti, hogy rossznak tartom.

Nem tudom megmagyarázni, miért is szeretem Stephen King könyveit. Az egyik meseszerű, a másik fantasy, a harmadik túlvilági, stb. De van bennük közös, és ez a BORZALOM, KEGYETLENSÉG és BRUTALITÁS, persze zseniális, izgalmas körítéssel tálalva... Talán ezt szeretem...??!!

Szalai László

lap teteje

Helló!

Stephen King valóban fantasztikus. Nem a horror a lényeg a könyveiben. Tény, hogy az se rossz :))

Bartók Imre

lap teteje

Sziasztok, Gábor vagyok!

Stephen King a "műfaj" legjobbja, ez megcáfolhatatlan tény, de azért valljuk be, hogy sokat köszönhetünk a fordításoknak is. Az a véleményem, hogy Kinget csak "szívvel lélekkel" lehet olvasni. Aki ezek nélkül tudja elővenni bármely könyvét, az nem is ember. Szóval mindenkire hatással kell lennie. Rám jó hatassal van - "ragyogok" tőle!

Gábor

lap teteje

1998

Halihó!

A nevem Jelcs Zsolt. Magamról csak annyit, hogy megrögzött "Kinger" vagyok. Szerintem ez az ember(?) egy zseni ... ö ... bocs, ZSENI! Minden egyes alkotása önmagában egy-egy világirodalmi remekmű, függetlenül a begyepesedett "motherfucker" irodalmárok véleményeitől. Természetesen néha ő ... Ő is tévedhet, így lehetnek gyengébb művei - Ezüst pisztolygolyó, A jó tanuló -, de ezekért kárpótolnak óriási regényei.

Zsolt

lap teteje

Úgy érzem, Stephen King az egyik legjobb író, akivel valaha találkoztam. Egy mondatban elmondható, mi olyan csodálatos a könyveiben: "A karaktereim diktálják az eseményeket, és nem fordítva". Az Ő ereje a karakterek kidolgozásában rejlik. Igaz, van két gyengéje is: az egyik, hogy szerinte nem lehet elég hosszú egy könyv, a másik pedig, hogy azt hiszi, hogy mindent, amit valaha írt, ki kell adni. Úgy értem, mi keresnivalója van a Rémálmok és Lidércekben egy esszének a baseballról?

Nathaniel

lap teteje

Sean B.-hez hasonlóan ("Minden, amit most olvasok, rövidnek és kidolgozatlannak tűnik King mellett.") én is észrevettem, hogy King karakterei sokkal kidolgozottabbak, mint más írók műveiben. Majdhogynem egy dimenziósnak tűnnek Mr. King karaktereihez képest. Olvasás közben úgy érzed, hogy a központi karakterek egész életét megismerted. Olvasok más regényeket is, de azok nem a horror műfajából kerülnek ki. Summa-summárum: ezek az írók nem Kingek, és elfogadom az ő karaktereiket is és élvezem a könyveiket. Egyébként is, Stephen King képességei teljesen egyéniek.

Corliss

lap teteje

Tudod, mikor épp chatelek, és felhozom Stephen Kinget, mindenféle szemetet kapok válaszul, hogy King mennyire szar, mert nagyon sokára tér a lényegre, csak "rizsázik", stb. Erre csak egyet tudok mondani: TANULJ MEG ÉLNI! Én egy hatalmas King rajongó vagyok (és egy Setét Torony bolond, de ne hozd fel ezt a témát, mert órákig fogok beszélni), és szeretem a stílusát. Minden, amit most olvasok, rövidnek és kidolgozatlannak tűnik King mellett. A történetek olyan elevenek, hogy a fejemben életre kelnek. Üdv King-nek, aki a nyomtatott oldalak modern mestere! Remélem, lassan elkezdik könyv formájában is kiadni az eddig összegyűjtetlen történeteit! Itt nem a Six Stories-ra gondolok, hanem olyan könyvekre, amiket bárki megvehet.

Sean B.

lap teteje

Brian T. vagyok, és úgy gondolom, Stephen King fantasztikus! Hatalmas képzelőereje van. Élveztema könyveit, amiket eddig olvastam, pl. az Ezüst Pisztolygolyókat és a Dolorest. 35 könyve van meg, és már alig várom, hogy teljes legyen a gyűjteményem.

Brian T.

lap teteje

Fiatalkorom óta olvasom Stephen King műveit, és immár 32 éves vagyok. Most kezdtem el gyűjteni a könyveit. Nem érdekel, mit mondanak mások, szerintem nagyszerűen ír! Tetszik, ahogy ír. Sok szereplője olyan, mintha ismernéd őt a való életben is, teljesen jól el tudod képzelni őket. Az is tetszik, ahogy a rock-dalok szövegeit beleszövi a könyveibe. Így, amikor legközelebb hallod a dalt, eszedbe jut a könyv. Remélem, vagyunk annyira szerencsések, hogy még éveken keresztül élvezhetjük Stephen King történeteit.

Anne J.

lap teteje

King könyveket, nem is tudom, azt hiszem, 15 évesen kezdtem olvasni, és most 32 vagyok. Van két gyermekem, akik azt mondják, hogy "tök jó", hogy én Kinget olvasok, és alig várják, hogy elég idősek legyenek ahhoz, hogy maguk is olvashassák őket. Az idősebb fiam (13) már olvasott párat hangosan, és ez segített neki az olvasásban és a megértésében.

Szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy King nagyszerű író, és a családunk barátja. Minden korosztálynak nyújt valami érdekeset.

Debbie L.

lap teteje

Igaz, hogy még soha nem láttam King interjút, de nagyra becsülöm ezt az embert, mert legalább nem egy remete. Roppantul élvezem a munkáit, és eddig még egyetlen könyvén sem unatkoztam. Attól a ténytől eltekintve, hogy némelyik filmje nem követi igazán hűen a könyv cselekményét, nagyon élveztem mindet.

Renee Knapke

lap teteje

Stephen King napjaink egyik legjobban alábecsült írója. Könyvei nem csak horror elemeket tartalmaznak, hanem néha kifejezetten filozófikusak. A horror-írás (különösen amit Stephen King művel) szemben áll egy csomó irodalmi sznobsággal.

Kirsty "Nadine" Selway

lap teteje