... INTERJÚK : MÜLLER BERNADETT ...

Készítette: Dohi
Készült: 2009. november 12.

Dohi: Bevezető gyanánt mesélj egy picit magadról! (Gyerekkor, tanulmányok, család, kedvenc kaja, akármi)
Müller Bernadett: Zsenge ifjúkoromban :), kb. négyévesen jöttem rá, hogy óriási élmény idegen nyelveket érteni és beszélni. Gyerekként ezt valamiféle különleges, titokzatos dolognak tartottam. Ez aztán végigkísérte és meghatározta az életem: már általános iskolában is tanultam nyelveket (az akkor még kötelező orosz mellett szakkör formájában angolt és németet), a gimnáziumban pedig spec. angol osztályba jártam, ahol a németet is emelt óraszámban tanultuk. Számomra egyértelmű volt, hogy nyelvszakon tanulok tovább (JATE angol szak, majd ELTE angol szak), és a nyelvtanulást azóta sem hagytam abba.

Dohi: Mióta foglalkozol főállásban (már ha főállásban műveled) a fordítással? Emellett - esetleg korábban - más munkakörben is próbára tetted magad?
Detti: Nem főállásban fordítok - egyrészt azért, mert csakis fordításból nem vagy csak nagyon nehezen lehet megélni, másrészt pedig azért, mert képtelen lennék egész nap, reggeltől estig a számítógép előtt görnyedni és fordítani. Szükségem van egy kis változatosságra.

Az első fordítanivalómat ötödévesen kaptam, az egyetem után mégis kerestem állást; egy tévénél helyezkedtem el, három évvel később pedig egy filmforgalmazó céghez mentem át, azóta is ott dolgozom. Nem kerültem túl messzire a könyvek és a fordítás világától. :) És mindeközben folyamatosan fordítottam.

Bár nem egyszerű az embernek két munkában megállnia a helyét és betartani a határidőket, én élvezem a változatosságot: az egész napi robot után jólesik éjszaka egy kis kreatív "kikapcsolódás", viszont nagyon jó, hogy másnap reggel mehetek a munkahelyemre, és nem az előző éjszaka ronggyá rágott mondatokkal kell foglalkoznom. Egy kis pihentetés után pedig a fordítás is jobban megy.

Dohi: Hobby, egyéb szabadidős tevékenységek?
Detti: Rengeteg hobbim van, de akut időhiány és kétéves kislányunk jóvoltából ezekre nem mindig jut időm. De, hogy témánál maradjunk, említenék néhányat: olvasás, nyelvtanulás, utazás, és persze a fordítás. A testmozgás is fontos számomra, de általában csak egy félórás esti futásra marad időm (ha marad).

Dohi: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a fordítással?
Detti: Még az egyetemen - felvettem néhány, fordítással kapcsolatos előadást és szemináriumot. Rengeteg izgalmas elméleti kérdést feszegettünk, szóval érdemes járni efféle órákra, de fordítani természetesen nem lehet megtanulni.

Ötödévesen pedig volt szerencsém bejutni Vámos Miklós fordítástechnikai szemináriumára, amely egyrészt hatalmas élmény volt, másrészt pedig sokat tanulhattunk, és remek útravaló ötleteket kaptunk.

Dohi: Mely nyelveket beszéled, illetve melyekről/melyekre fordítasz?
Detti: Angol, német: fordítás is, minden irányban, akár angol-német/német-angol is.

Spanyol, olasz: tanulom.

Francia, orosz: tervbe vettem.

Dohi: Műfaját tekintve milyen műveket szoktál, és milyeneket szeretsz leginkább fordítani? Kizárólag műfordítással foglalkozol, vagy szakszövegekkel is?
Detti: Kipróbáltam már egy-két dolgot: dolgoztam fordítóirodának, fordítottam szakszövegeket, dokumentumfilmeket, szerkesztettem könyvet és filmeket, de leginkább a szépirodalom és a filmek állnak közel hozzám.

Dohi: A teljesség igénye nélkül fel tudnál sorolni néhány (vagy akár minden) szerzőt, illetve művet, akitől/amiket fordítottál? Esetleg van olyan mű, ami csak a fiókot boldogítja, a nagyközönséget nem?
Detti:

  • Saki: Selected Stories - Válogatott elbeszélések - Kétnyelvű olvasmány (A házasságközvetítő (20. o.) - Még az egyetemen, csoporttársakkal közösen hoztuk össze. Az egyik első szárnypróbálgatás. :))
  • Stephen King: Tom Gordon, segíts! (Európa) - Az első "művem", ötödévesként.
  • The Secret World of Miami (Spektrum Televízió)
  • Stephen King: Éjszakai műszak (Európa)
  • The Search for Atlantis 1-2. (Spektrum Televízió)
  • The Media on the Move 1-6. (Spektrum Televízió)
  • The City of Murder and Mayhem (Spektrum Televízió)
  • Power to Abuse (HBO)
  • Stephen King: Csontkollekció (Európa)
  • Cinema, Cinema, Cinema 1-52. (HBO)
  • On the Set 1-52. (HBO)
  • Stephen King: Minden haláli (Európa)
  • Stephen King: A sárkány szeme (Európa)
  • Tiere des Welt 1-8. (Spektrum Televízió)
  • Phil Doran: Csábító Toscana (Kelly Kiadó) - ketten fordítottuk
  • Million Dollar Machines 1-3. (Spektrum Televízió)
  • Shredded (Spektrum Televízió)
  • J. A. Konrath: Hajsza (Kelly Kiadó)
  • Stephen King: A coloradói kölyök (Európa)
  • Howard Roughan: The Promise of a Lie (Kelly Kiadó)
  • Stephen King: Danse Macabre (Európa) - ketten fordítottuk

(Bocs, hogy kicsit összevissza a lista - hol eredeti, hol magyar címek szerepelnek...)

Ezeken kívül fordítottam szakszövegeket fordítóirodának, szerkesztettem, és van a fiókban néhány novella (pl. Hemingway), amelyeket még az egyetemen fordítottam - már azt sem tudom, hol vannak.

Dohi: Melyek voltak ezek közül a legemlékezetesebbek? Valami érdekes sztori esetleg?
Detti: Mindegyik emlékezetes volt a maga nemében, főleg a strapásabbak, és mindegyikből sokat tanultam, de természetesen mindig az első a legemlékezetesebb.

Dohi: Mely munkáddal vagy a legjobban, illetve a legkevésbé megelégedve?
Detti: Örök elégedetlen vagyok... Ha rajtam múlna, évekig dolgoznék egy-egy anyagon, mert sosem érzem késznek, tökéletesnek.

De, amikor egy-két év múlva szembejön egy korábbi munkám, meglepve tapasztalom, hogy talán nem is olyan rossz. :)

Dohi: Mennyiben más tévéműsorokat és hasonlókat fordítani, mint könyveket? Van szövegkönyv, forgatókönyv, vagy hallás után megy a dolog? És ha nem megy, kihez fordulhatsz segítségért?
Detti: Van forgatókönyv, plusz megkapjuk a filmet is, és a kettővel egyszerre kell dolgozni. a forgatókönyvet kell lefordítani, de közben végig figyelni kell arra, hogy a magyar verzió passzoljon a filmhez, hiszen valójában a filmet fordítjuk, az megy majd adásban. és nem csupán stilisztikai, stb. szempontból kell passzolni a filmhez: alámondás vagy szinkron esetében a magyar szövegnek bele kell férnie abba az időbe, amíg a képen a beszélő "szája mozog" (ez a viszonylag hosszú magyar szavak és az eléggé rövid angol szavak miatt néha igen nehéz), felirat esetében pedig egyrészt "bele kell férni a képbe", másrészt pedig abba a hosszúságba, amelyet egy átlag magyar néző képes elolvasni. megvan, hogy hány karakterből álljon a felirat, hogyan tördeljük, stb.

Szóval, a kép nemcsak segítség lehet a fordító számára, hanem számos nehézséget is okoz, hiszen sok esetben zseniálisan megírt mondatokat kell átfogalmazni, mert túl hosszúak vagy rövidek a képhez. a time code-ok viszont sokat segítenek.

Ja, és ott vannak a kézmozdulatok, a felsorolások, és az egyéb olyan helyzetek, amelyekhez a magyar szövegnek alkalmazkodnia kell. szinkron esetében pedig még arra is figyelni kell, hogy a magyar szöveg ne térjen el kirívóan a képen beszélő szereplő szájmozgásától. Ez sajnos nem mindig tartható -- például, ha egy angol nyelven beszélő színész hatalmasra tátott szájjal azt ordítja, hogy "I am the king" (hogy Kingnél maradjunk :-)), a fordító törheti a fejét, hogy milyen "á"-val kezdődő szinonímát talál az "én" szóra. :-)

(Egyébként sikerült már olyan műsorba is belefutnom, amelyhez nem volt forgatókönyv, ezért fordítás előtt nekem kellett leszednem az eredeti szöveget és a time code-okat is a képről -- őrült meló volt! és nem egyszer előfordul az is, hogy más van a forgatókönyvben, mint a filmen. :-/)

Szóval, filmeket fordítani teljesen más, mint könyveket. végig figyelni kell a filmen lévő anyagra, az elkészült fordítást pedig illik ráolvasni a filmre, hogy kiderüljön, tényleg passzol-e minden.

Segítséget adhat a lektor, a szakértő (főleg ismeretterjesztő dokumentumfilmek esetében) és a szerkesztő, akik átnézik az elkészült fordítást. (sajnos, az utóbbi időben egyre nagyobb az igénytelenség ilyen téren: gondolom, költségcsökkentési megfontolásból jó néhány tematikus csatorna nem alkalmaz szakértőt, lektort és szerkesztőt sem, ezért kerülhetnek adásba néha egetrengető baromságok. :-/ nem értem, miért nem ér meg plusz 2 forintot neves ismeretterjesztő csatornáknak az, hogy szakemberek nézzék át a magyar szöveget, ha már ismeretet akarnak terjeszteni (hiszen a szerencsétlen fordító sem érthet mindenhez, ugyebár).)

Dohi: Kaptál valaha visszajelzést a szerzőktől a munkáddal kapcsolatban? Kitől, mit?
Detti: Nem, mivel a szerzők egyike sem beszél magyarul. :)

Phil Doran viszont nagyon szépen és kedvesen megköszönte a munkánkat, amikor Magyarországon járt.

Dohi: Van olyan "álomszerző", akitől mindenképp szeretnél fordítani valamit, de eddig nem jött össze?
Detti: Márquezt nagyon szeretnék fordítani, ha már tudnék annyira spanyolul, és szívesen megpróbálkoznék Shakespeare-rel is - azt hiszem, leginkább a kihívás miatt. Na, és ott van az Ulysses is... Azt lefordítani nem lenne semmi!

Dohi: Van-e olyan fordító (vagy fordítók), akit/akiket kvázi példaképednek tekintesz, vagy egyszerűen csak kedveled a munkáit/munkáikat?
Detti: Nem szeretnék hosszas felsorolásba bocsátkozni, aztán pedig azon morfondírozni, hogy vajon kit felejtettem ki. Rengeteg zseniális fordítónk van/volt, gondoljunk csak az igazi klasszikus művek (az Iliásztól a Háború és békéig) fordítóira, vagy azokra, akik magyar írók és (pláne!) költők műveit ültették át idegen nyelvbe.

Dohi: Kik a kedvenc íróid, mik a kedvenc könyveid? Van, akit a fordításon keresztül szerettél meg?
Detti: Kedvenc íróim és könyveim teljes felsorolásával is megtelne öt oldal, ezért inkább hagyjuk. :)

De nagyon szeretem A nagy utazást, a Mesterségem a halált, a Száz év magányt, a Szerelem a kolera idején-t, az 1984-et, A hóhér dalát, a Zabhegyező pedig egyszerűen fantasztikus. Nem folytatom. :)

Phil Dorant a fordításon keresztül ismertem és kedveltem meg, a könyve népszerűsítő körútja során pedig kis hazánkba is ellátogatott, így személyesen is volt alkalmam megismerkedni vele és a feleségével - imádnivaló emberek.

Dohi: Mely kiadókkal van/volt munkakapcsolatod az Európán kívül?
Detti: Az utóbbi években kezdtem dolgozni a Kelly Kiadónak, de több kiadó szerkesztőjével is kapcsolatban állok.

Dohi: Mennyiben más - ha más egyáltalán - a fordító élete a különböző kiadóknál?
Detti: Én nem tapasztaltam jelentős különbséget.

Dohi: Hogy kerültél az Európához? Ők kerestek téged, vagy Te őket? Lehet tudni valamit a "követelményeikről", elvárásaikról a fordítókat illetően?
Detti: Én kopogtattam be hozzájuk, még egyetemistaként. Egy tanárunk javasolta, hogy ha szépirodalmat, igényes szépirodalmat (!) szeretnénk fordítani, és mindezt igényes kiadónál, akkor próbálkozzunk pl. az Európánál. Azt hiszem, én voltam az egyetlen a csoportból, aki végül minden bátorságát és addigi fordítgatásait összeszedve tényleg becsöngetett az Európához. Végül is, veszítenivalóm nem volt. :) De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy szóba állnak velem, a sehonnai, no name egyetemistával, és rögtön, elsőre fordítanivalót is kapok. Kaptam, ráadásul Kinget - ebből született a Tom Gordon, segíts!

Bár ez már ömlengésnek tűnhet, nagyon hálás vagyok az Európának azért, hogy diákként is komolyan vettek és adtak egy esélyt. Manapság az ilyen hozzáállás igencsak ritkaságszámba megy...

Szerintem nincsenek kőbe vésett követelményeik. A lényeg az, hogy a fordító igényes munkát adjon ki a keze közül, és természetesen határidőre.

Dohi: Mesélj egy kicsit a fordításról! Hogy állsz neki egy könyvnek? Folytatsz valamiféle kutatómunkát, esetleg van valami rituáléd, vagy bele egyből a közepébe?
Detti: In medias res, rögtön belecsapok a lecsóba. Az esetek 90%-ban nem is olvasom el a művet fordítás előtt. Szeretem megragadni az első, ösztönös gondolatokat, ötleteket, és ami talán a legfontosabb: az érzéseket. Ha először elolvasnám, akkor mindez elillanna. Próbáltam ezt a módszert is, de az lett belőle, hogy elkezdtem jegyzetelni, leírni az ötleteimet, hogy el ne felejtsem őket, aztán egész mondatokat fordítottam le, végül egész bekezdéseket, és rájöttem, hogy nekem nem megy az "olvassuk el előtte"-módszer.

Szóval, megkapom a könyvet, és rögtön izzítom a szövegszerkesztőt. Olvasom, fordítom, olvasom, fordítom, leírok mindent, ami jön. Mindebből aztán egy nagyon tré piszkozat kerekedik, tele kérdőjelekkel, megjegyzésekkel, magyartalan mondatokkal, érzésekkel, ötletekkel, és a kutatómunka során összeszedett infókkal - ezt a masszát aztán átgyúrom, magyarítom, gatyába rázom, finomítom, csinosítom, majd még egyszer-kétszer átolvasom.

Dohi: Hogy képzeljük el a fordítási folyamatot? Vannak fázisai, lépései, vagy egyszerűen haladsz oldalról oldalra?
Detti: Ha általában véve a fordítási folyamatra vagy kíváncsi, akkor erre a kérdésre nehéz válaszolni, talán nem is lehet. Persze, a fordítási szemináriumokon és a nyelvészetórákon átvettünk egy sor elméletet, de az igazság az, hogy hiába vitáznak és tanakodnak a nyelvészek és King sokat emlegetett "agyturkászai", az eredmény nulla. Fogalmuk sincs, hogyan megy végbe a fordítás folyamata (talán ezért nem készült még olyan fordítógép vagy -program, amely tényleg használható is, és nem csupán egymás mellé rakja a szótárba betáplált szavakat). Valószínűleg minden egyes fordító agyában más zajlik, más sorrendben, ráadásul egy alkotási folyamatban kihagyhatatlan tényező maga az alkotó: a személyisége, a tapasztalatai, a világlátása, az iskolázottsága, stb., stb. Nincsenek általános szabályok, fázisok, módszerek, csak az alapanyag és a végeredmény. Mindenki másképp csinálja. :) Én pl. haladok oldalról oldalra (egy összefüggő szöveg esetében szerintem nem is nagyon lehet másképp), néha visszaugrok, ha megakadok, ott hagyom a problémás részt, majd később, egy kis pihentetés után visszatérek rá, a kész anyagot pedig többször is átrágom.

Dohi: Ki dönti el, mi legyen a könyv magyar címe? Fordítóként van beleszólásod, "vétód"? A jogtulajdonosnak is rá kell bólintania, vagy teljesen a magyar kiadóra van bízva?
Detti: Természetesen a fordítónak is van beleszólása, adhat ötletet. A kész művet is lefordított címmel/címjavaslattal illik leadni. :) De végül a kiadó dönt. Ez érthető is, hiszen nekik kell eladniuk a könyvet.

Azt nem tudom, hogy a jogtulajdonosnak van-e beleszólása a magyar címbe; ezt valószínűleg minden esetben a velük kötött szerződés szabályozza. Filmek esetében a stúdiónak igen nagy beleszólása van a magyar címbe; elképzelhető, hogy könyvek esetében is így van.

Dohi: Átlagosan mennyi ideig tart egy könyv lefordítása?
Detti: Ez a könyvtől függ. A hosszától és a szöveg nehézségi fokától.

Egy hosszabb, több száz oldalas könyvre több hónapot is kaphat a fordító, a rendelkezésére álló időn belül pedig már tőle függ, hogy milyen gyorsan készül el. Aki főállásban fordít, természetesen gyorsabban végez, mint pl. én, aki mellékesként, éjszakánként űzöm a ferdítést. De a határidő akkor is határidő, muszáj betartani, mert a megjelenés nem csúszhat. Ezért fordul elő, hogy néha nemet kell mondanom egy munkára. :(

Vannak viszont kivételes esetek, amikor a könyv olyan nem várt nehézségeket állít a fordító és a szerkesztő elé, hogy muszáj a szokásosnál több időt szánni rá, és ezért akár a tervezett megjelenési időpont is későbbre tolódhat.

Dohi: Volt olyan fordítás (szerző, könyv, kifejezés, akármi), amivel nagyon megszenvedtél?
Detti: Több is... A Tom Gordon például nemcsak azért emlékezetes, mert az volt az első igazi fordításom, hanem a rengeteg kutatómunka miatt is. Tele van baseballos szavakkal, kifejezésekkel, utalásokkal, amelyekről addig nekem halvány fogalmam sem volt. Szóval, felvettem a kapcsolatot a baseball hazai képviselőivel, és első lépésként próbáltam felfogni a játék szabályait, majd következtek a szakszavak. A szójátékokról pedig már ne is beszéljünk...

De volt már olyan könyvem is, amelynek fordítása során orvossá vagy jogi tudorrá kellett válnom. :)

Hogy Kingnél maradjunk: a Danse Macabre sem volt sétagalopp... Ennyit még egyetlen munkámhoz sem kellett kutatnom. Ráadásul folyamatosan ügyelnem kellett arra, hogy a végeredmény fogyasztható, élvezhető legyen.

Dohi: Kinggel a munkád kapcsán ismerkedtél meg, vagy korábban is hallottál róla, kedvelted a műveit, kvázi egy álmod vált valóra ezzel a lehetőséggel?
Detti: Azt hiszem, 13 évesen olvastam tőle először, és azóta is nagyon szeretem, bár van némi lemaradásom az utóbbi években írt műveit illetően. Szóval, igen, egy álom vált valóra azzal, hogy Kinget fordíthatok. :)

Szeretem, ahogyan ír, óriási a fantáziája, imád játszani a nyelvvel, ami olvasóként élvezetes, fordítóként pedig kellemes kihívás, borzasztóan művelt, olvasott és naprakész.

Meggyőződésem (bár lehet, hogy ezért sokan kiröhögnek), hogy King néhány év vagy évtized múlva helyet kap az irodalom-tankönyvekben. Lehet őt ponyvaírónak tartani, de azt senki sem vitathatja, hogy zseniálisan ír, a maga műfajában újat alkotott (sőt, feszegeti e műfaj határait), a műveinek pedig igenis van mondanivalója, csak ő ehhez a mondanivalóhoz olyan kifejezőeszközt választott, amelyre sok olvasó és a legtöbb kritikus rögtön fintorog.

És hát több íróval is megesett, hogy a kritikai elismerést csak az utókortól kapta meg - bár szerintem sokkal fontosabb az olvasók, a közönség elismerése...

Dohi: A magyar King-rajongókhoz gyakorlatilag a novellafordításokon keresztül jutottál el. Saját döntésed volt ez, vagy ezt kaptad az Európától, ezt kellett szeretni? Mennyiben más novellát fordítani, mint regényt? Melyiket kedveled jobban? Több beleszólásod van a novellák magyar címébe, mint egy-egy regényébe?
Detti: Azt hiszem, nem volt ebben semmi szándékosság (részemről legalábbis nem), csak így jött ki a lépés. De fordítottam én regényeket is (Tom Gordon, A sárkány szeme, A coloradói kölyök, csak, hogy Kingnél maradjunk), sőt, már többször kellett időhiány vagy másik munka miatt regényeket visszautasítanom. Hadd ne mondjam, mennyire fáj nemet mondani...

A különbség talán csak annyi, hogy a novellák rövidebbek, gyorsabban elkészülnek. Haladósabbnak tűnik a munka, mert mindig van az embernek egy kis sikerélménye: "Na, ez is kész!". Aztán jöhet a következő...

Dohi: Totth Bence nemrég elárulta, hogy együtt csináljátok a Danse Macabre (A Horror Anatómiája) magyar fordítását. Mennyiben más non-fictiont fordítani, mint regényeket vagy novellákat? És hogy működik a közös munka, mi alapján osztottátok fel a fordítanivalót? Csináltál már ilyet korábban? Jelent(ett) bármilyen kihívást a kötet fordítása?
Detti: Non-fiction esetében sokkal többet kell kutatni, viszont kevésbé szövik át a szöveget az érzelmek. Lehet úgy is fogalmazni, hogy a non-fiction szárazabb, de szerintem egyszerűen csak más, mint a fiction. Másképp kell hozzáállni.

A Danse Macabre viszonylag könnyen felosztható volt, hiszen két jól elkülönülő részből áll. Az átfedéseket pedig meg lehet beszélni, ráadásul szerkesztő is átnézi a munkánkat - ő még összefésülheti a két rész esetleges eltéréseit.

A könyvben rejlő kihívásokról pedig csakis szuperlatívuszokban tudnék beszélni... :)

Dohi: Mennyivel nehezebb/könnyebb SK-t fordítani, mint más szerzőt?
Detti: Nincs különbség. Vagyis, ez szerintem nem a szerzőtől, hanem a fordítótól függ.

Minden könyv esetében rá kell hangolódni a szerzőre, a történetre, a nyelvezetre, a stílusra, a korra, stb., meg kell érteni és át kell érezni a szerző motivációit. Minden egyes mondatot érezni kell. Ha ez megy, nincs gond.

Ha a fordító rá tud hangolódni King műveire, nem lesz gondja a fordítással, ha viszont King fényévekre van tőle, akkor megszenved a fordítással, sőt, a végeredmény valószínűleg nem is lesz túl jó.

Dohi: Van olyan írása Kingnek, amit "bárcsak Te fordítottál volt"?
Detti: Egy-két régi, "klasszikus" műve (pl. Cujo, Ragyogás, Holtsáv), és a Just After Sunset, amelyet sajnos egy másik könyv miatt nem tudtam elvállalni, pedig nagyon szerettem volna. :(

Dohi: Melyek a kedvenc King-műveid?
Detti: Nem tudnék egyet sem kiemelni, mert majdnem mindegyik tetszett valamilyen okból. Bár, nem olvastam minden írását.

Dohi: És melyeket kedveled legkevésbé?
Detti: Az általam olvasottak közül egyiket sem utáltam, azt viszont fárasztónak találom, amikor túlságosan elszáll a fantáziája, vagy amikor túl bő lére ereszti a mondandóját.

Dohi: Hogy vélekedsz King "újabb" műveiről? Mondjuk a balesete óta készültekről. Előnyükre vagy hátrányukra változtak?
Detti: Ezt nem tisztem megítélni, de az biztos, hogy egy "halálközeli élmény" gyökeresen megváltoztatja az ember látásmódját, egy író esetében pedig akár a műveit is. Szóval, szerintem nem csoda, ha King "újabb művei" különböznek a régiektől, és nem kell őket rögtön gyengé(bb)nek kikiáltani.

Dohi: Szoktad figyelni a fórumokat, olvasói reakciókat a munkáiddal kapcsolatban? Mennyire adsz ezekre?
Detti: Nem látogatok fórumokat, de előfordult már, hogy belebotlottam olvasói véleményekbe, ám ezek minden esetben a műről és/vagy a szerzőről szóltak. Az olvasókat nem a fordítás és a fordítók érdeklik, és ez így is van jól.

De szívesen veszek minden építő kritikát, abból csak tanulhatok.

Dohi: Tervezed/szeretnél további King-műveket fordítani? Esetleg nyitott kapukat döngetek? (A korábbi évek tapasztalatai alapján például lassan esedékes a Just After Sunset című novelláskötet magyar megjelenése.)
Detti: Hát, igen, a Just After Sunset... Nagyon fáj, hogy nemet kellett rá mondanom.

Igen, szeretnék még King-műveket fordítani, bár nem korlátoznám magam az ő írásaira.

Dohi: Ha nem titok, most épp min dolgozol, és mik a további terveid?
Detti: Pillanatnyilag az előző munkáimat próbálom kiheverni és kipihenni, vajmi kevés sikerrel... :)

És gyűjtöm az energiát a következő fordításhoz.

Dohi: Búcsúzóul van esetleg valami tanácsod a feltörekvő nemzedéknek? Mire ügyeljenek, ha fordításra szeretnénk adni a fejüket?
Detti: Tanácsot nemigen tudok adni, de az biztos, hogy csak annak szabad fordításra adnia a fejét, aki nagyon kitartó, óriási a munkabírása, csekély az alvásigénye, képes órákig egy helyben ülni, gyorsan tud gépelni, van benne némi kreativitás, és a munkájáért nem vár hatalmas (anyagi és egyéb) elismerést.

Persze, az sem árt, ha az illető a magyar mellett beszél legalább egy idegen nyelvet, és nincsenek gondjai a magyar nyelvtannal, szókinccsel, stilisztikával, szemantikával, stb. :)

Dohi: És ezzel vége. Köszönöm szépen, hogy szántál rám és az SKHQ látogatóira a drága idődből. További sok sikert és jó munkát!
Detti: Nagyon szívesen, és köszönöm, hogy úgyszólván kapcsolatba kerülhettem az olvasókkal. Ritka alkalom ez a háttérben tevékenykedő, ismeretlenségbe burkolózó fordítók életében. :)

Köszönöm a jókívánságokat és sok sikert kívánok a site-hoz!