... INTERJÚK : ODEGNÁL RÓBERT ...

Készítette: Dohi
Készült: 2008. szeptember 4.

Dohi: Bevezető gyanánt mesélj egy picit magadról!
Odegnál Róbert: Már a gimnáziumban is rajzosztályba jártam, az illusztrációk, képregények, borítófestmények világa érdekelt elsősorban. Ezt, ahogy az már lenni szokott, viszonylag rossz szemmel nézték a magas művészetben jártas tanárok.

Ezután jött a Dekoratőr suli, majd néhány kisebb művészeti iskola, végül a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Itt diplomáztam pár éve a saját munkáimból összeállított weboldallal tervezőgrafika szakon.

Dohi: Hobby, egyéb szabadidős tevékenységek?
Robi: Próbálok minél többet sportolni, hogy ellensúlyozzam azt a rengeteg ülést a számítógép előtt. Küzdősport, kondi, ilyesmik.

Dohi: A teljesség igénye nélkül fel tudnál sorolni néhány szerzőt, illetve művet, aminek te tervezted a borítóját?
Robi: Terry Brookstól a Shannara sorozat, néhány ponyva (a szó rossz értelmében :)), illetve számos magyar sci-fi és fantasy szerző műve. Ebből csak kevés van, amit szívesen nézegetek a mai napig.

Dohi: Mely munkáddal vagy a legjobban, illetve a legkevésbé megelégedve? (King, illetve általában is.)
Robi: Sok kevésbé sikerült munkám van. Ezeket nem szívesen reklámoznám. Amiket szeretek: Terry Brooks: Shannara 1. rész, ill. 3. rész, Stephen King: A coloradói kölyök, Cujo, A ragyogás, Tóparti kísértetek. A hívó c. képregényembe pedig úgy érzem, beleadtam, ha nem is mindent, de sok mindent, úgyhogy azt is szeretem.

Shannara, 1. kötet (a szerző engedélyével) Shannara, 3. kötet (a szerző engedélyével)

Dohi: Kaptál valaha visszajelzést a szerzőktől a munkáddal kapcsolatban?
Robi: Külföldiektől nem, bár úgy tudom, hogy pl. minden King borítót kiküld az Európa King kiadójának elfogadásra. A magyar szerzőkkel pedig általában addig gyúrjuk a borítót, amíg nem elégedettek, vagy rosszabb esetben amíg le nem jár a határidő.

Dohi: Ugyan nem vagyok otthon képregény-témában, de úgy tudom, ilyesmivel is foglalkozol, saját képregényed is volt, stb. Ejtenél erről néhány szót?
Robi: 2005-ben jelent meg A hívó c. képregényem a Vadvirágok kiadó gondozásában. Ezt a Rév c. trilógia első részének szántam. Sajnos anyagilag nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Külföldön is csak előnytelen feltételekkel tudtuk volna megjelentetni. Így a maradék két részt munka mellett, szabadidőmben kellene befejeznem. Hmmm, nem biztos, hogy nekiállok.

Persze nem minden a pénz. Jó kritikákat, sőt pár díjat is kaptam érte, úgyhogy abszolút megérte. Ráadásul nemrég egy filmes pályázaton nyertem a képregényem sztorijával. Most pedig épp a forgatókönyvet dolgozom ki egészestés animációs filmmé. Még bármi lehet...

A hívó - borító (a szerző engedélyével) A hívó - részlet (a szerző engedélyével) A hívó - részlet (a szerző engedélyével)

Dohi: Külföld felé kacsintgatsz, esetleg külföld kacsintgat-e feléd?
Robi: Sajnos az eddigi külföldi kapcsolataim vagy átvertek, vagy a magyar árak töredékéért akartak velem dolgoztatni. Néhány borítóm megjelent ugyan a német piacon egy kivételesen becsületes ügynök jóvoltából, de ez minden.

Dohi: Van olyan "álomszerző", akinek a könyvéhez mindenképp szeretnél borítót tervezni, de eddig nem jött össze?
Robi: Nagy kedvencem Philip K. Dick, de szerintem az Agave borítói nagyon szuperek. Ráadásul a legtöbb műve elég filozófikus. Egy űrhajós, robotos képpel csak elrontanám a könyvet.

Igazán annak örülnék, ha néha lenne lehetőségem nem csak a megszokott fantasy-s, horroros stílusban dolgozni. De a kiadók csak erről az oldalamról ismernek, plusz ritkán használnak magyar munkákat a "komolyabb" könyveken. Olcsóbb külföldről átvenni az eredeti borítót, vagy rátenni valamilyen reprodukciót.

Dohi: Van-e olyan festő, művész (akár szakmán belül, akár tágabb értelemben), akit kvázi példaképednek tekintesz, vagy egyszerűen csak nagyon kedveled a munkáit?
Robi: Fiatalabb koromban nagy kedvencem volt a magyar Boros-Szikszai páros. Giger munkáit még mindig nagyon szeretem, mivel ő állandóan meg tud újulni. Frazettát is imádom a mai napig. Hasonlóan energikus festő Simon Bisley, ráadásul ő nem veszi véresen komolyan a szuperhősös műfajt. A neten pedig se szeri se száma a nagyszerű illusztrátoroknak.

Dohi: Kik a kedvenc íróid, mik a kedvenc könyveid? Van, akit egy ütősebb borítón, vagy a munkádon keresztül szerettél meg?
Robi: Philip Dicket és Kinget már említettem. Nagyon szeretem még Kurt Vonnegutot, Lawrence Block bérgyilkosos sztorijait, és még folytathatnám. Sokszor beleolvasok a kész könyvbe, aminek a borítóját én készítettem, de legtöbbször aztán gyorsan le is teszem.

Dohi: Mely kiadókkal van/volt munkakapcsolatod az Európán kívül?
Robi: Szukits, Inomi, Delta Vision. Az első borítóm a Walhallánál jelent meg. Egy Rúna borító volt temperával megfestve.

Dohi: Mennyiben más - ha más egyáltalán - a borítótervező élete a különböző kiadóknál?
Robi: Nagyon különböző minden kiadó. Név nélkül: sokáig voltam egy olyan, igen csak nagy nevű kiadónál, ahol a tulaj teljesen dilettáns volt, és gyakran a hajamat téptem az ötleteitől. Azóta csukott szemmel vagyok kénytelen elmenni sok nekik készített borítóm előtt. Ez persze az én hibám is, de hát fiatal voltam, kellett a pénz :)

De a legtöbb kiadóban most már úgy látom, végre hozzáértő(bb) emberek ülnek, akik sokszor valóban segítenek az ötleteikkel.

Dohi: Hogy kerültél az Európához?
Robi: Valahogy megtudtam, hogy a Terry Brooks könyveikhez grafikust keresnek. Bevittem a munkáimat. Próbarajzként elkészítettem a majdnem végleges borítót, és engem választottak. Titkos vágyam volt egyébként, hogy a Kingekhez egyszer majd én festhessem a képeket, mert mindig is imádtam. Aztán két éve, mikor meg akarták újítani a King borítókat, részt vettem a meghívásos pályázatukon A ragyogáshoz készített munkámmal. És szerencsére (legalábbis nekem) újra engem választottak.

Dohi: Hogy állsz neki az alkotásnak? Folytatsz valamiféle kutatómunkát?
Robi: Igyekszem utánanézni a dolgoknak. Például a Kingeknél is mindig megnézem a helyszíneket a neten, ami persze általában Maine valamelyik része (pl. tengerpart, ld. A coloradói kölyök), vagy a ruhákat, ha jellemző (pl. a Rémautónál a zsaru kalapja milyen az adott államban). Aztán persze sokszor alig látszik valami ezekből a dolgokból, de kiindulásnak nagyon jó.

Dohi: Hogy képzeljük el az alkotói folyamatot, egy borító születését? Mik a lépések, fázisok?
Robi: A legtöbb kiadó pontos vázlatot kér, miután elmagyarázták, hogy mit szeretnének a borítóra. Néha átküldenek pár szövegrészt, karakterleírást. A teljes könyvet ugyanis ritkán tudom elolvasni, erre egyszerűen nincs elég idő.

De az Európának nem készítek vázlatokat. Ez általában működik, szinte mindig elfogadják elsőre a kész munkát, hiszen itt nincs olyan gond, hogy nem olvastam volna a könyvet.

Dohi: Külföldi borító felhasználásakor (már ha szoktál ilyet) mennyire van megkötve a kezed a változtatásokat illetően?
Robi: Én elsősorban illusztrátor vagyok, kevésbé tipográfus, úgyhogy még sosem használtam más borítóját, grafikáját. Az ilyen munkát nem igazán élvezném.

Dohi: Milyen eszközökkel, szoftverekkel dolgozol?
Robi: A Photoshopon kívül mindenkinek csak ajánlani tudom a Painter nevű programot. Teljesen élethű festői felületeket lehet belőle kihozni. Úgyhogy gyakran még a vázlatokat is a gépben csinálon, persze nem egérrel, hanem egy digitális rajztábla segítségével.

Egy-két borítónál megmodelleztem pár dolgot egy háromdimenziós programban. Egyszerűbb is volt így, és izgalmasabb is. A képregényemben is sok 3D-ben épített modellt használtam (épületek, autók, stb...).

Lisey Története - 3D-s modell (a szerző engedélyével) Átfestett Lisey Története modell (a szerző engedélyével)

Dohi: Átlagosan mennyi ideig tart egy borító elkészítése? A tervezett megjelenés előtt mennyivel értesít a kiadó, hogy dolog van?
Robi: Van, hogy egy borító egy évvel a leadás után jelenik csak meg a kiadó bénasága miatt. Persze akkor is rögtön és azonnal kell. De általában egy hónappal előre szólnak. Az Európa pedig fél évre előre elküldi a tervezett megjelenéseket.

Én viszonylag gyorsan dolgozok. Egy King borítófestmény négy-öt nap alatt kész. Ezután persze még napokig finomítgatom, még ha sokszor nem is látszik. Aztán kis tipográfia, majd nyomdai előkészítés.

Még egy dolog, ami talán kiábrándító. Nem szabad elfelejteni, hogy a borítófestés is "csak" munka, az alkotó ebből él. Sokáig nem lehet pusztán lelkesedésből csinálni. Nagyjából hasonlóak az árak mindenütt. Ezért négy-öt napnál többet nem lehet rászánni, nem éri meg.

Dohi: Volt olyan borító, koncepció, amivel nagyon megszenvedtél? Mennyivel nehezebb/könnyebb King könyveihez borítót tervezni, mint más szerzőkhöz?
Robi: Kingnél nagyon könnyű belesodródni a közhelyes képi világba, hiszen maga is sokszor a határán jár (vér, szellemjárta ház, stb...). Tudom, hogy nekem is sikerült párszor.

Arra is figyelek, hogy különböző nézőpontokat, színeket használjak (pl. ne mindig oldalról látszódjon a főalak). Bár ez csak az egymáshoz közeli időpontban kiadott könyveknél fontos. Mikor elkezdtem a Kingeket, még nem igazán gondoltam ezekre a dolgokra.

Ráadásul én legtöbbször szívem szerint valóban ijesztő és durva képeket készítenék a borítóra (ha már horror), de ezt sajnos sem a kiadó, sem a terjesztők miatt nem lehetséges.

Gondolom a túl sok vér miatt nem fogadták el a Carrie első változatát sem (nem indokolták, én meg nem firtattam). De ennél a történetnél a vér elég kiemelt szerepet játszik, ráadásul én viszonylag stilizáltan ábrázoltam. Na mindegy...

Volt máskor is, hogy megkértek, kevesebb vér, fog, stb... látszódjon a képen.

A Carrie első változata (a szerző engedélyével)

Dohi: Melyek a kedvenc King-műveid?
Robi: A régieket nagyon imádom: Az, A ragyogás, A holtsáv, Tortúra, Dolores, Christine. Nemrég vettem csak meg A menekülő embert, és nagyon tetszett, pedig az álnév alatt írt munkái tényleg kicsit gyengébbek szoktak lenni.

Dohi: És melyeket kedveled legkevésbé?
Robi: A klasszikusok közül valahogy a Carrie-t sosem bírtam. A Nem jön szememre álom, vagy a Halálos árnyék, hát, az sem az igazi. A novellái színvonala pedig szerintem elég ingadozó, de hát senki sem írhat egyfolytában remekműveket.

Halálos Árnyék - 3D-s modell (a szerző engedélyével) Átfestett Halálos Árnyék modell (a szerző engedélyével)

Dohi: Ha már szóba került az Az: az új kiadás első kötetének borítóján látható papírcsónak a második köteten nincs rajta. Van erre valami magyarázat? :)
Robi: A másodikon némi vér csorog a csónak helyén, bár a vérből itt is eléggé visszavettem a már említett okok miatt. Lehet, hogy nem látszik eléggé. Én arra gondoltam, hogy a 2. köteten már se csónak, se gyerek, csak ami a gyerek után maradt.

Dohi: És még egy borítós kérdés. Észrevettem a Rémautónál és az Aznál, hogy a keményfedelű borítón picivel több minden látszik a festményből, mint a puhafedelűn. Mi ennek az oka?
Robi: Jó szemed van! Tényleg nagyobb, kb. 1,5 cm-rel oldalra és lefelé. A keményfedél miatt eleve szélesebb a borító, és itt a ráhagyás is több a hátrafelé történő hajtás miatt.

Dohi: Hogy vélekedsz King "újabb" műveiről? Mondjuk a balesete óta készültekről. Szerinted előnyükre vagy hátrányukra változtak?
Robi: Sokfelől hallom, hogy King igazán jó írásai a drogos-ivós korszaka alatt készültek. Ezzel kezdek egyre jobban egyetérteni. Bevallom, volt pár mostani munkája, amit szégyenszemre nem tudtam végigolvasni. Lehet, hogy idősebben már kicsit jobban tart a haláltól, vagy csak túl elégedett az élettel, nem tudom. Nem elég merész már szerintem.

Például A colorádói kölyök édi-bédi újságíró párosa az aranyos lánykával együtt eléggé megfeküdte a gyomromat.

Dohi: Mi a véleményed a Marvel King-képregényeiről?
Robi: A neten nézegettem A setét tornyot. Az nagyon szépen meg van rajzolva szerintem. Amúgy olvasni könyveket jobban szeretek, mint képregényeket.

Dohi: Az indexes King topicban egyszer tűntél fel, ha jól emlékszem, mégpedig a magyar könyvpiacot hirtelen elárasztó ugyanolyan betűtípus miatt, még "Kinges karriered" kezdetén. Mennyire szoktad figyelni a fórumokat, olvasói reakciókat a munkáiddal kapcsolatban, és mennyire adsz a "laikusok" véleményére? (Nyilván nem az "ez szar", meg "ilyet én is tudok" jellegű részletes elemzésekre gondolok.)
Robi: Állandóan figyelem, hogy mi a reakció egy-egy új borítómra. Minden komoly véleményen elgondolkozom, mindegy, ki mondja.

Válaszolni viszont csak nagyon indokolt esetben szoktam, például a fentebb említett ügy kapcsán. Egy borítót szerintem ugyanúgy felesleges magyarázni, védeni, mint mondjuk egy reklámot. Vagy hat a nézőre, vagy nem. Ráadásul néha egyet is értek a negatív kritikákkal.

Dohi: Van olyan könyve Kingnek, amihez "bárcsak Te terveztél volna borítót"?
Robi: Inkább olyan van csak, aminek most már jobbat festenék, ha lenne rá lehetőségem.

Dohi: Gondolom, jelenleg a Duma Key borítóján dolgozol az Európánál (javíts ki, ha tévedek). Ezen kívül futnak egyéb projectjeid, akár más kiadóknál?
Robi: Igazából most A szív alakú dobozt olvasom éppen, az jár a fejemben. A Duma Key csak ezután jön. A szív alakú doboznál új címsort kell terveznem, hiszen ez nem egy Stephen King könyv.

Gondolom, ha vége a nyárnak, megkeresnek az ismerős kiadók. Vagy nem. :) Sok másféle munkát is dolgozom (pl. izgalmas sajtcsomagolások), pedig jó lenne kizárólag borítófestésből megélni.

Dohi: Búcsúzóul van valami tanácsod a feltörekvő nemzedéknek? Mire ügyeljenek, ha művészi pályára szeretnének lépni?
Robi: Talán csak egy dolgot tanácsolnék a borítófestőknek: próbálják ők is terelgetni a kiadót a szerintük helyes irányba, és ne hagyják, hogy csak fordítva legyen. Ez persze sokszor szélmalomharc, de azért érdemes megpróbálni. Végül úgyis a kiadó dönt.

Dohi: Azt hiszem, ennyi volt, úgyhogy köszönöm szépen, hogy szántál rám és az SKHQ látogatóira egy kis(?) időt. További sok sikert és jó munkát!
Robi: Köszönöm én is! És hajrá!

További információ:
Hivatalos weboldal
A Hívó (képregény)