... DOLORES CLAIBORNE ...
... ISMERTETŐ ...

Írta: boneheaD
Készült: 2003. szeptember 4.

Okát nem tudom, de tény: ez az adaptáció eddig elkerülte a figyelmem, és ahogy észrevettem, általában ez jellemző a King regényekből készült filmek megdiskurálásakor szinte mindenkire. Na jó, igazából két apróságot fel tudnék hozni érvként: egyfelől nem csaptak neki túl nagy hírverést - mint mondjuk a Ragyogásnak, ami ugyan régi, mégis: alig van, ki nem ismeri -; másrészt pedig a könyv nem aratott olyan hatalmas sikert, mint például az Az.

De hamar jeleznem kell: ez a film nem érdemli meg, hogy csak úgy félretegyék, mint egy Éjszakai Műszakot, sőt, nem kell nagyon okosnak lennem ahhoz, hogy megállapítsam, ez a mozgókép sokkal többet ért, mint a 153 forint, amit fizettem érte a tékában.

Kathy Batest már ismerhetjük, de akihez esetleg nem jutott volna még el a hír: ő volt a Tortúra szívet melengetően vendégszerető főhősnője, aki nem átallotta baltával megkarcolgatni szegény Paul Sheldont. A film emlékezetes darab, nagyrészt Neki köszönhetően, és most újra eljött, hogy bebizonyítsa: szereti King könyveit, talán nem véletlenül vállalta el egy másik adaptáció főszerepét. Mielőtt teljesen eltérnék a tárgytól, gyorsan megjegyzem: igazából azért van újra velünk, hogy megmutassa, színészi kelléktára kimeríthetetlen. Most is, hogy úgy mondjam brillírozik a szerepben, mintha csak neki találták volna ki: cinikus, vén szipirtyó, mindamellett dolgos, becsületes, de megfáradt asszony. Naja, fáradtságának nem is különösebb rejtély: házasélete egy kalap semmi, enyhén alkoholista férje finoman szólva nem hordozta sohasem a tenyerén; átállt napi 24 órás munkára, cselédként, egy egész egyszerűen kibírhatatlan nőnél, mindezt azért, hogy a lányának jobb legyen. Dolorest mindig ez érdekelte, ezért maradt, ezért szenvedett, ezért tűrt. Szóval züllött volt a milliő igencsak, mely sokat akkor sem javult, mikor látogatója megérkezett.

Lánya, akit a - meglepetésemre - pompás Jennifer Jason Leigh kelt életre, röpke 18 évnyi távolmaradás után visszajön hozzá, hiszen anyját gyilkossággal vádolják. Itt elszabadul a dráma: a hihetetlenül erős anya kénytelen szembesülni azzal, hogy lánya egy bár szakmájában sikeres, mégis lepukkant, alkoholista csődtömeg lett, aki utálja őt. Igen, utálja, mert nem fogja fel, hogy minden érte történt; mindennel őt vádolja, apuci kezdő pedofil kalandjait teljesen elfelejti; de a múlt fokozatos feltárulása folytán kénytelen rájönni, mi az igazság.

Az igazság pediglen az, hogy ez egy baromi jó film. Nem csak, hogy ritka sikeres szereplőválogatást tudhat magáénak, hiszen, bár relatíve kevés karakterrel dolgozik, a színészek nagyszerűen teljesítenek; emellett egy olyan embert szemeltek ki rendezőnek, aki nem csak, hogy olvasta a könyvet, de értette is.

Bár én régen olvastam, így a könyvhűségről aprólékosan nem tudnék nyilatkozni, mégis azt mondom: a film lényegesebb dolgokban nem tér el sem a történettől, sem a szellemiségtől. Nem él hatásvadász eszközökkel, nincsenek ripacs, sablonos szereplők, és ami szerintem lényeges: a megjelenítés is hibátlan.

Gondolok itt arra, hogy rendezőnk vizuális érzéke pompás, csak néztem, amikor az idősík-váltás először megjelent a színen.

Képzeljünk el egy fakó, sivár jelenetet, tompa színek, búskomorság, s ez pillanatok alatt megváltozik: egy sokkal élénkebb, élettelibb múlt tárul elénk, mely bár - mint kiderül később - nem nélkülözi a tragédiákat, azért érezhetően más. Ezek a bizonyos átváltások egyáltalán nem nagy optikai trükkök, de mégis, abszolút hatásosak, csak dicsérni tudom őket. Ha már itt tartunk, a forgatókönyvet sem sikerült elszúrniuk: Dolores múltja részletekben tárul fel a néző számára, teljesen jó adagolással, újabb piros pont.

Mindez, ha összeszámolnánk sok piros pötty lenne, nem véletlenül: mint említettem, a film nagyon kellemes meglepetés, semmiképp sem érdemli meg, hogy kihagyják az 'egyszer bőven nézhető' kategóriákból, de megkockáztatom, feljebbre is kúszhatna. Nálam legalábbis biztosan.

Az adaptációk nagy részénél meg lehet állapítani egy sorrendet, előbb a könyv, vagy előbb a film, de ez kivételes eset, én legalábbis nem tudnám megmondani, melyik a jobb. Egy biztos: a megtekintés javallott.