... ÁLOMCSAPDA : ISMERTETŐ ...

Írta: boneheaD
Készült: 2003. szeptember 4.

Álomcsapda, avagy hogyan készítsünk olyan King adaptációt, mely az egyszeri SK-rajongó nézőt sok-sok csúnya szó ismételgetésére készteti - azért igyekszem kulturáltan.

Egyet el kell ismerni: az ILM technikusai megdolgoztak a pénzükért. Mondom ezt azért, mert a film digitális technikával készült jelenetei kifogástalanok, eltekintve Jonesy gázolásától. De jó, ebbe nem kötök bele, mert legalább ez a pirospont járjon a készítőknek. Nem szokás 'hát'-tal kezdeni a mondatot, pedig épp azt akartam mondani, hogy: hát ez a film nagyon szar. Miért is? Kezdjük az elején. Van ugyebár négy jóbarát, kiknek felnőtt énjeit alakító színészekről nem lehet túl sokat elmélkedni, lévén kettő viszonylag hamar feldobja a pacskert; marad Jonesy és Henry. Előbbi szvsz túlságosan is ripacs volt, megaztán ott volt az a jézusom-mi-lesz-velem-jaj-de-szar-is-nekem arca, ami kissé unalmas lett a végére. Henry még az elfogadható kategóriába sorolható, nem egy tomhenksz, de azért megteszi. Ez legyen a legkevesebb... Az Az-ban szerintem rendkívül hitelesen oldották meg a fiatal korban játszódó jeleneteket, jó gyerekszínészekkel, és egyáltalán: volt valami hangulatuk, ami - megkockáztatom - majdnem elérte a könyvét. De itt ne keressünk ilyesmit: szerződtettek négy gyatra srácot, akiknek valószínűleg egy gombóc fagyi, vagy szerencsésebb esetben egy dedikált King-kötet lehetett a jutalmuk, merthogy pénzt, azt nem sokat érdemelnek ezért a szerencsétlenkedésért. Hangulat óne. Morgan Freeman nem tartozik a kedvenceim közé, de úgy általában semmi bajom vele, van egy-két jól sikerültebb filmje, ám ez nem tartozik közéjük. A legfőbb problémát már nightwish is megfogalmazta: egyáltalán nem jön át, hogy őrült a fazon, holott ez a könyvben egyértelmű volt.

Sejtettem, hogy a történet elején levő fingós-böfögős jeleneteket nehéz lesz úgy vászonra vinni, hogy az ne késztetné a mozi látogatóinak jelentős százalékát harsogó kacajra, vagy undort kifejező felsírásokra. Nekem ma este jutott mindkettőből, ám az utóbbi miatt már kis híján elsírtam magam: az még oké, hogy az első ilyen jelenetnél szájhúzással vegyes nyávogással reagálnak a gyengébb idegzetűek, de hogy minden ilyennél jajongani és fújolni kell, az kissé túlzás! Miért kell ilyen seggfejeknek is moziba járni? Komolyan, előttem van a kép: otthon ül a család, nézi a ValóVilágot, ahol Oki kiengedi a fáradt gőzt, és drágáim minden egyes ilyen alkalomnál védekezően maguk elé rántják kezüket, egy 'jajdeundorítóhátilyet!' felkiáltással elfordulnak. Anyám, borogass.

Amikor kijöttünk a moziból, barátom, aki nem olvasta a könyvet, meglepve nézte, ahogy ócsárolom az imént látott alkotást, és itt kellett rájönnöm, hogy lehetséges: aki még nem jutott hozzá a regényhez, talán tudja értékelni. El is érkeztünk ahhoz a részhez, ahol nemtetszésemet fejezem ki a változtatásokkal kapcsolatban. [SPOILER-veszély, de nem vészes] Először is, még alig pár perc telt el, amikor meglepetten szívemhez kaptam, mivel az SSDD [Same Shit, Different Day - magyarban Beezer helyesen MNUSZ-ra, Más Nap, Ugyanaz a Szar-ra fordította] megfelelőjeként a következő négy szó villant fel a vásznon: szintén szar, de derűs. Azon már meg se lepődtem, hogy a Tilos az ugrálás, tilos a játék-ból itt Ne ugrálj, ne dobálj lett. Rég éreztem ilyen rosszul magam filmnézés közben: a könyvet ez a két kifejezés végigköveti, szinte minden fejezetben elhangzik valamelyik, és annyira hozzászokik az ember, hogy baromi zavaró másképp látni. Az egészben az a legszánalmasabb, hogy ez egy Magyarországon is viszonylag friss könyv adaptációja, amit bármelyik könyvesnél megkaphatsz, így a szövegkönyv fordítóinak csupán annyit kellett volna tenniük, hogy elballagnak egy ilyen helyre, és utánanéznek. Tényleg nagy meló, elismerem [és akkor a többi, hasonló fordítási mellényúlást még nem is említettem...].

Hopp, a nagy gondolkodás közepette találtam még egy pozitívumot: a zenét, melyért James Newton Howard a felelős, aki amúgy is kedvenc zeneszerzőim közé tartozik. Most is nagyszerűt alkotott. Mielőtt befejezném, van egy dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: mégpedig a történet vége. SPOILER! Miért kellett Duddits-ból földönkívülit csinálni? Ennyi az én egyszerű kérdésem. Miért? Az utolsó jelenet ezáltal nevetségessé válik [megjegyzem, nincs egyedül a filmben...], és egyszerűen felfoghatatlan a változtatás oka.

Na jó, hagyjuk. Én nem tudom, van-e olyan ember, aki olvasta a regényt, és tetszik neki ez az adaptáció. Megmondom őszintén, bennem felértékelődött a könyv, amit eddig nem tartottam túl nagyra. Persze, ha így nézzük, ezzel is elért valamit a rendező, igaz, csak erősíteni tudta a Kingbe vetett hitemet. Így hát, már csak annyit mondanék dudditsul: áomcsadda öny ió, áomcsadda ilm em.