... A GYÚJTOGATÓ : ISMERTETŐ ...

Írta: Bárdos Máté
Készült: 2005. augusztus 5.

Valamikor régen, még úgy március tájékán, kaptam egy könyvet. A címe Tűzgyújtó volt. Eleinte annyira még nem izgatott a téma, de aztán ahogy olvastam, egyre inkább megszerettem. Aztán hallottam, hogy van egy Tűzgyújtó című film is. Akkor még nem is sejtettem, hogy micsoda küzdelem árán fogom én azt megszerezni. Először csak érdeklődtem utána, később viszont már kétségbeesetten keresgéltem, megszállottá váltam. De szerencsére idővel sikerült elérnem, amiért harcoltam. Megkaptam a már-már klasszikusnak minősülő filmet. Mekkora izgalommal ültem a tv elé! Tudják, ilyenkor szokott az ember nagyott csalódni, ha valamire túlságosan is felkészül. Velem azonban ez nem így történt, én lenyűgözve néztem végig ezt a Stephen King-darabot. Persze azért ne feledjük, hogy 1984-ben járunk. Akkor még nem a speciális effektek virágkorát éltük! Ellenben nekem mégis az volt az érzésem, hogy az akkori körülményekhez képest jól megcsinálták. (Mint ahogy a Star Wars is hatalmas film, függetlenül attól, hogy mikor készült.)

Mielőtt még komolyabban elmerülnénk a vizsgálgatásban, egy apróságot előre kiemelnék. A King-filmekben általában közös, hogy nagyon híres színészek szerepelnek bennük. Ez igaz most is! Sorolom: David Keith, Drew Barrymore, Martin Sheen, Gorge C. Scott, Heather Locklear... Hadd emeljen ki George C. Scott-ot! Ő a 60-as, 70-es évek westernjeinek és krimijeinek sztárja volt. Anno Paul Newman mellett is lehetett látni...

De térjünk vissza a Tűzgyújtóra. A történet: fiatal egyetemisták (pénz hiányában) önként jelentkeznek egy pszichológiai kísérletre, amelyben egy bizonyos 6-os keverék nevezetű szintetikus anyagot juttatnak az ember szervezetébe. A keverék semmilyen káros hatást sem gyakorol az ember szervezetére, legalábbis ez a hír járja. Andy McGee (David Keith) és a későbbi Vicki McGee (Heather Locklear) is megkapja a maga 6-os keverékét, majd pedig a 200 dollárját. Azonban egyből kiderül, hogy a kísérlet átverés. A doktor nem mondott igazat, az anyag súlyos mentális elváltozásokat eredményez. Andy például képes lesz bárkit a saját akaratának a befolyása alá keríteni, míg Vicki tárgyak gondolati úton történő mozgatásának képességére tesz szert. Erre még a kísérletet végzők felkészültek, csak egy dologra nem gondolt senki. Mi van, ha mondjuk két kísérleti alany összeházasodik? Kettejük gyermeke eddig még nem látott tudást (pirokinézis) fog birtokolni. Pár évvel később pedig meg is születik a kis McGee-lány, Charlie (Drew Barrymore), akiről már csecsemő korában kiderül, hogy képes pusztán az akaratának összpontosításával tüzet gyújtani. A család emiatt nagy bajba kerül. Miután a gyermek szépen cseperedik, a "Műhely"-ként ismeretes titkos kormányügynökség, amely a kísérletek felügyeléséért volt felelős, megijed. Mi lesz abból, ha hagyják az eseményeket a természetes medrükben haladni? Miután más kiutat nem látnak, elhatározzák, hogy csöndben elteszik láb alól a McGee famíliát. Ám ez nem egy egyszerű feladat...

A tartalom után most essék pár szó a film megszerkesztettségéről: Akárcsak a könyv, az adaptáció is belevág a dolgok közepébe. Egy forgalmas utcán menekül két ember. Úgy tűnik egy apa a lányával, és valakik követik őket. Ez a kiindulási helyzet. Ezután derül fény szép lassan mindenre. Megtudjuk, hogy kik a főhősök, és miért kell menekülniük. Visszaemlékezésekből rájövünk, hogy mi volt a félresikerült kísérlet, valamint az anya miért nincs ma már velük. Az is a Műhely hibája. Megölték Vickit, a feleséget/édesanyát. Ez robbantotta ki a háborút. Ez tette veszélyessé az életükért küzdő párost, akik amúgy nem akartak semmit, csak békében és nyugalomban élni, a múltat feledni.

Mint mondtam, eleinte nem akartak semmit, de most már küzdeniük kell. A küzdés pedig jelentősen átformálja a karaktereket. Hála az Égnek, a készítők erre nem kis gondot fordítottak, a jellemek változására megfelelő hangsúlyt fektettek. A kis Charlie (8 éves) például nem tudja hova tenni az anyja halálát. Még azt sem tudja, mi az a pirokinézis. Ártatlan lélek, akiből egy jószándékú, normális kislány válhatott volna. Viszont a menekülés és az apja arra készteti, hogy erejét az üldözőik ellen használja. Mindaz, amit eddig beleneveltek, hogy ne gyújtogasson, most semmivé foszlik. Hamar meg kell tapasztalnia, és tanulnia, hogy a túlélés érdekében az embernek néha rossz dolgokat kell tennie. Akár embert ölnie! Most tehát le kell vetkőznie a gátlásait. Erre az anyja halála lesz az első, majd az apja halála lesz a második és egyben végleges lökés. Ez szabadítja fel a Charlie lelkében lakozó gonoszt.

Sok szó esett már eddig is a másik oldalról, a Műhelyről. A Műhely jól példázza a korrupt és titkos amerikai kormányügynökségeket. Nincs kegyelem. Nem érdekes, hogy ők (a McGee-k) is emberek, és hogy nem az ő hibájuk, hogy mit tudnak. Ráadásul veszélytelenek is lennének. Az egész elkerülhető lett volna. Mégis elfogják őket, és mint az állatokon, tovább kísérletezgetnek rajtuk. Kíváncsiak, hogy mégis mennyit képes felgyújtani ez a kislány?...

Talán már ennyi alapján is jól látszik, hogy elég sok érzelem van a filmben. Főleg a középpontban álló Charlie az, akinek a megrázkódtatásait jól érzékelhetjük. Miután elfogták (ártatlanul), még tőrbe is csalják. Az az ember, aki levadászta őt és az apját, John Rainbird (George C. Scott), kihasználja az ő érzelmeit, és átveri, hogy részt vegyen a kísérletekben. (Ugyanis Rainbird kiadja magát takarítónak, és nap, mint nap beszél a kislánnyal, egyre jobban megbarátkoznak, míg végül csupán Rainbird kedvéért válik Charlieból önkéntes kísérleti alany.) Ezt a szörnyűséget, meg a kitaszítottságot nem lehet egy idő után elviselni. Nem mehet iskolába, nem lehetnek barátai, óvakodni kell mindenkitől, mert nem lehet senkiben sem megbízni. Ezért is könnyű az ügynököknek a kínlódó kislányt kihasználni. Vágyik valakire, akit szerethet, akiben végre megbízhat. Naívan kapva kap az alkalmon, hogy megbarátkozhasson a szeleburdi takarítóval, Rainbird-del. Rainbird meg nem veszi észre, hogy egy vulkánt akar ezzel életre kelteni.

Még egy személyes véleményt is fűznék a filmhez.

Annak örültem, miközben ezt néztem, hogy elég jól követi a regény vonalát. (Vagy ötször megnéztem egyébként...) Nem írták át, nem adtak neki új értelmet. A regény kitűnő. Jól megformált, kidolgozott, fájdalmas és nagyon King. Itt van például a természetfeletti képességgekkel küzdő ember problémája. King sok másik regényében találkozhatunk még ezzel a problémakörrel. Gondoljunk csak A holtsávra, vagy A halálsoronra. A bennük szereplő főhősök mind jók lennének, csak a képességük miatt váltak kívülállókká. Emiatt lettek gyilkosok. És itt van a kérdés is: ha valakiről tudjuk, hogy a jövőben katasztrófát okoz, megölhetjük-e? Önbíráskodás lenne-e a cselekedet, vagy az lenne-e a helyes megoldás? Erre nincs válasz, viszont nem ők kérték, hanem kapták az erejüket, tehát valami céljük kell, hogy legyen...

Ha már megemlítettem, hogy mennyire követi a film a könyv vonalát, akkor elárulom, hogy a mozi végét egy picit átírták. Csupán azért, mert igazi amerikai elvárás a happy end. Míg a regényben kilátástalanabb a McGee-lány helyzete, addig a moziban van jövője. De talán ez nem annyira veszélyes átköltés. A sok szenvedésért kijár egy kis vígasz. Vegyük úgy.

Mindenkinek javaslom a filmet. Nem könnyű beszerezni, sajnos az Universal nem adta ki DVD-n, de meg kell próbálni. Mellesleg néha adják itthon, vagy külföldi csatornákon is.