Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2007. április 8. Nyúlünnep
Perpill nem jut eszembe semmi jó - hacsak az nem, hogy most véletlenül nem az éjszaka közepén dobtam össze a frissítést -, úgyhogy vágjunk is bele! Nem sok cucc gyűlt össze (kell nekem ilyen sűrűn frissíteni), de legalább a könyvajánló kellőképpen terjedelmes (van, akit ez vígasztal?!).


Először is: az új cím, ahol el lehet érni: dohi kukac t-online pont hu! Nyilván működik, mióta az axelerót megvette a t-online, de nem akartam addig átállni, amíg nem muszáj. Pár hétig még működik az axelerós cím is, de inkább használjátok a t-online-t a biztonság kedvéért. Köszi!


Másodszor is: aki Dark Tower képregényt szeretne, az figyeljen! Van egy bolt Pesten, ahol beszerezhetők a cuccok és még pár egyéb érdekesség is (Dark Tower poszter, ilyesmi).

1093 Budapest, Lónyay u. 28.
Telefon: (+36 1) 210 83 77
E-mail: trillian@kepregeny.net
Fórum: http://trillian.kepregeny.net
Árukészlet: http://trillian.kepregeny.net/docs/truall.txt
Nyitvatartás:
Hétfő-Péntek - 12:00-19:00
Szombat - 12:00-15:00
Térkép: itt

Néhány tudnivaló:

  • a bolt nemsokára el fog költözni, az új címet majd ide is kipakolom. Normális weboldal is lesz előbb-utóbb.
  • Vidékre postázás nem gond, nyilván a vásárlót terhelik a költségek.
  • Az átszámítás úgy működik, hogy megnézed, hány dolcsi a cucc, ami kell, és beszorzod 330 Ft-tal. Soknak tűnhet elsőre, de ebben benne van a vám, a szállítás meg minden, tehát ha bemászol a boltba, semmilyen egyéb költség nem fog terhelni.
  • A Dark Tower sorozat egyes számai többféle borítóval jelennek meg, aki esetleg a teljességre - és az anyagi csődre - törekszik.
  • Októberben megjelenik majd a teljes sorozat EGYBEN. Ez vagy drágább, vagy olcsóbb lesz, mint ha külön-külön vennéd meg őket...
  • Az új cuccok megjelenése a boltban pedig úgy működik, hogy ami előző hónap 20-ig megjelenik Amerikában, abból lesz a hónap elején a boltban is.


    A fontosabb dolgokat kipipáltam, a maradékot lent találjátok. Legközelebb durván 1 hónap múlva találkozunk, ha minden igaz, addig is jó pénz... izé, tojásgyűjtést és zabálást holnapra, meg sok nyuszit mindenkinek! Mondjuk ilyet, ni!


    [Könyvek] Májusban jelenik meg újra a Halálos Árnyék. Puhatestű és páncélos kiadásban is beszerezhető lesz 2200, illetve 3000 pénzért.


    Ehun a Blaze brit és amerikai borítója. Csak nekem bassza a csőrömet (ha-ha!) még mindig ez a gagyi betűtípus, amivel King nevét írják a brit kiadásokra újabban?!

    És hogy miről szól a könyv? Clay Blaisdellről, aki igen szép szál legény és egy nap találkozik George Rackley-vel. George rádumálja Clayt, hogy rabolják el egy gazdag család, mondjuk Gerardék csemetéjét. Le is zajlik a buli, csak épp a páros okosabbik fele elpatkol. Vagy mégsem? Blaze mindenesetre menekülni kényszerül a zsaruk elől, túszként magánál tartva a pici gyermeket...

    Ez így nem egy nagy eresztés, mi? Bár ki tudja, akár még jó is lehet. Meg ez ugyebár Bachman-regény, szóval egészen más kategória, mások az elvárások is.


    [Filmek] Elvileg még idén megjelenik nálunk A Titkos Ablak Blu-ray formátumban. Akinek van EKKORA tévéje, PS3-a vagy mezei blu-ray lejátszója, és nem utolsósorban kb. 9000 Ft-ja egy filmre, az most biztos nagyon boldog.


    Lehet, hogy a jövő nyáron esedékes minisorozat után sorozat is lesz A Talizmánból? Igen, lehet :)


    Egyre több infó kering a Mistről, úgyhogy megcsináltam a film saját oldalát, meg összelopkodtam egy rakás képet innen meg innen. Ez pedig a Castle Rock Times friss száma, szintén a filmből. Az angolosok nyilván jópofának találják majd :)


    Júniusban indul a 6. évad A Holtsávból, és persze az 5. évad DVD-kiadása is ekkor lesz esedékes. Nálunk meg a Viasat valószínűleg életünk végéig az első két-három évadot fogja ismételgetni...


    Mrs. Todd és az ő rövid útjai (Mrs. Todd's Shortcut) hamarosan tiszteletét teszik valamelyik tévécsatornán, Michael Marshall tolmácsolásában. Nem tartozik a kedvenceim közé a novella, de kíváncsi vagyok, melyik sorozat részeként kerül adásba. Jó lenne egy Nightmares & Dreamscapes 2. évad, de arról már csak tudnánk...


    Christopher Landon (Disturbia) fejében megfordult, hogy re kéne make-elni a Christine-t. Alapesetben nem sok reményt fűzök az ilyen projectekhez, de az eredeti filmnél szinte csak jobb lehet, szóval hajrá!
    [Cikkek] Humbert, a H.Q. sajtófigyelője ismét kincsre bukkant, ezúttal a Filmvilág 2004. augusztusi számában. Köszi!
    [Rajongók] István DVD-gyűjteményét csodálhatjuk meg a mai naptól kezdve.
    [Utalások] Könyvek: Zoé Valdés (köszi, nagira!). Sorozatok: Férjek Gyöngye, Masters of Horror, 30 Rock, Supernatural.

    Könyvajánló

    A múltkori Peter Abrahams-felhívásomra érkezett másnap egy ismertető (még egyszer köszi, Nagira!), amivel azon frissiben ki is egészítettem a márciusi híreket, időközben pedig kaptam egy másik írást is, ezúttal Paul Sheldon tollából (vajon Annie Wilkes kényszerítette rá?), aminek talán jobb helye lesz itt, a könyvajánlóban. Volt már itt infó a frissen megjelent vagy hamarosan megjelenő könyvekről, újabban inkább friss olvasmányélményeimet osztom meg veletek ebben a szekcióban, most pedig íme az első (vagy második, ahogy tetszik) vendégismertető, vagy mi. Tiéd a szó, Paul, és köszi!

    Peter Abrahams: Lenn, a Nyuszi barlangjában

    A történet, Stephen King szerint "az események lehengerlően izgalmas és érdekfeszítő láncolata." Az én véleményem azonban eltér ettől, hogy milyen mértékben, az írás végén mindenképp kiderül.

    A történet főszereplője (nyugodt szívvel nevezhetjük akár főhősnek is) egy 13 éves lány, Ingrid, aki egy Echo Falls nevű kisvárosban tengeti kezdetben egyszerű, mindennapi életét. Szülei is átlagos családfenntartó szülőknek nevezhetőek, velük és Tyjal, 3 évvel idősebb bátyjával éldegél egy fedél alatt, majd pedig Nigel, a kissé kóbor lelkű, szeretetre méltó, olykor kicsit lusta kutya is beférkőzik közéjük, beékelve magát "az események láncolatába".

    Ingrid egy nap türelmetlen mivoltából kifolyólag úgy dönt, hogy egyedül kel útra a Sherlock Holmes után a második legnagyobb szenvedélyének számító fociedzésre, azonban csak később döbben rá arra, hogy eddigi élete során nem nyílt még alkalma megismerni a várost; eltéved. Végül egy nagy hírű helyi lakos háza előtt köt ki, ahogy maguk közt nevezik: Dilinyós Katie lakásánál, akinek feltűnik Ingrid különös viselkedése, levonja a következtetéseket, majd behívja magához. Ingrid időt kíván spórolni minden lehetséges módon, hogy időben az edzésre érhessen, előveszi a táskájából a rá oly jellemző piros Puma edzőcipőt, ám felvenni elfelejti, taxiba ülve elindul a pályára. És itt kezdődik a gond és az egymást marcangoló hazugságok láncolata, az esőzés miatt az edzés elmarad, édesanyja a pálya szélén vár ár, számon kéri a történteket, melyek kisebb füllentéseket vonnak maguk után.

    Másnap egy helyi lap közli le, hogy Katherine Kovac életét vesztette, gyilkosság áldozata lett. Ingrid észreveszi a vörös Puma hiányát, elindul hát hosszú útjára, mely tulajdonképpen csak a regény végén ér véget.

    Peter Abrahams, e kötet szerzője kellő részletességgel bemutatja Ingrid és családja életét, a gyerekeitől a lehető legtöbbet elváró apát, az aggodalmaskodó, gyermekei életéről mindent tudni akaró, mégis jószívű anyát, Ingrid és bátyja, Ty nem túl felhőtlen kapcsolatát, ahogy a kamasz fiú élete egy nem túl gyümölcsöző szakaszán átesik, ahogy mindent megpróbál megtenni azért, hogy megfeleljen apjának és környezetének. Láthatjuk az első szerelmet a főhős lány és a rendőrfőkapitány fia közt, mint bontakozik ki a különös érzés, miként válik kapcsolatteremtő érzelemmé és gyomorgörcsökben kitörő szerelemmé. Szemtanúi lehetünk, ahogy Ingrid megismeri városát és annak múltjának árnyoldalát, kielemzi Holmes titkait és fortélyait, hogy képes legyen követni őt és tetteit, megkapja álmai szerepét, a címszereplő megformálását nyújthatja az Alice Csodaországban című színjátékban.

    Az események tehát fordulatosak és esetenként magával ragadóak, érdekesek és valószerűek, nem szakadnak el a realitás elvétől, mégis Ingrid kalandjait olvashatjuk "Csodaországban".

    Mindezek ellenére, véleményem szerint a regény könnyen kiszámítható, a könyv felénél megtudhatja a figyelmes olvasó, ki is a gyilkos, aki egyelőre érthetetlen módon kioltotta egy furcsa természetű nő életét.

    Ha King véleményét megfontoljuk, s közben szemügyre vesszük az ő regényeit, nem nagyon tudjuk besorolni vagy csoportosítani Abrahams történetével. Nincs benne annyi cselekményszál és csattanó, mint A remény rabjaiban, nem olyan eseménydús, mint például a Halálsoron, Ingrid nem rendelkezik természetfeletti tulajdonságokkal, mint mondjuk Carrie vagy Charlie McGee (A Tűzgyújtó).

    A hasonlóság mindössze annyi lehet, hogy a kötetet az író gyermekeinek ajánlja és tulajdonképpen kimondottan nekik is szánta, csakúgy, mint King A sárkány szemét Naominak. Valamint, hogy Echo Falls is egy eseménytelen és békésnek tűnő kisváros, mint Castle Rock vagy Derry.

    Mindenesetre, összegezve az eddig leírtakat, a Lenn, a Nyuszi barlangjában egy egészen egyedi mű, bár véleményem szerint nem oly zseniális és mesteri, mint ahogy azt King állítja.

    S ha már Peter Abrahams is csatlakozik King kedvenc íróihoz (Peter Straub, Stephen Dobyns és J. K. Rowling után), miért ne egy Lewis Carroll regényéhez hasonló történet írója legyen az, aki megteremti művének végén a szerelmes pár idilli pillanatát, így fejezvén be Echo Falls rejtélyes történetét.

    Azt hiszem, ez és az előző vélemény mindenkinek elég ahhoz, hogy eldöntse, beruház-e a könyvre, vagy sem. És akkor most lássuk, énszépségem mivel múlatta idejét az elmúlt néhány hétben! A múltkori fotós megoldáshoz folyamodtam, mert még mindig ez az egyszerűbb. Szöveg a kép alatt, akit esetleg érdekel...

    Joan Slonczewski: Génszimfónia (The Children Star)

    Jól hangzott a szinopszis, úgyhogy még nyáron megvettem, de csak most jutottam odáig, hogy elolvassam. Sajnos elég szerencsétlen időszakot választottam, így eltartott egy darabig. Kb. 1 hónap alatt (január végétől március elejéig) olvastam el az első 100 oldalt, a többit meg két nap alatt. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy nem igazán tetszett, és elnézve a néni további műveinek rövid tartalmát, asszem egy az egyben passzolom a szerzőt. Ha esetleg szeretné valaki a könyvet és van valamije az általam keresett könyvek közül (ld. a Hirdetések oldal alját), megdumálhatjuk. A könyv egyébként a ciklus 3. kötete, és fogalmam sincs, miért nem az elsővel kezdték, de gondolom, hasonló okok vezérelhették őket, mint az Agavét Banks-ügyben, ti. egy emészthetőbb x. kötet előbb, aztán a ciklus eleje, majd a többi, elvégre úgysem függenek össze.


    Patrick Süskind: Parfüm

    A könyvet még évekkel ezelőtt ajánlotta Threepwood, az ex-King-rajongó, de érdekes módon antikváriumban azóta se láttam, sőt, könyvesboltban sem, bár teljes árat látatlanban egyébként sem szívesen fizettem volna érte (bezzeg a Slonczewskiért... na mindegy, bár ott is volt 25% kedvezmény). Éppen ezért az sem segített, hogy a film elkészültével mind angolul, mind magyarul lehetőségem lett volna beszerezni a könyvet. Eljövend azonban a március, és mit ad isten, egyik csoporttársamtól kölcsönkaptam a művet (köszi, Enikő!), így végre el tudtam olvasni.

    A sztorit immár biztos mindenki ismeri: születik egy gyerek, akinek nincs semmilyen szaga, a szaglása viszont rendkívüli. Szarul alakul az élete, de elviseli, mivel hajtja a vágy, hogy elkészítse Az Illatot, és ennek érdekében a gyilkolástól sem riad vissza... És mindez a 18. századi Franciaországban játszódik.

    Az első rész (a könyv kb. fele) igencsak bejött, érdekes volt, de utána folyamatosan romlott, és az eredmény így sajna csak egy közepes osztályzatot érdemel meg, én meg örülök, hogy nem adtam ki egy valag pénzt érte (bezzeg a Slonczewskiért...). (A képről igazoltan van távol a könyv, mivel csak kölcsibe kaptam, és azóta visszaszolgáltattam.)


    Lawrence Block: Bérgyilkos Mindörökké (Hit Parade)

    A harmadik, és elvileg utolsó Keller-könyv. Aztán hátha mégsem... Ezúttal is van benne itt-ott már korábban megjelent írás (a baseball-os vagy a nyulas sztori például), de ezúttal is regénnyé - illetve novellafüzérré - vannak összegyúrva a történetek, mint az első kötetben.

    Kevésbé sikerült viccesre - és sokkal több sport volt benne -, mint vártam, de ettől függetlenül nem rossz darab. Voltak meglepő, ám üdvözölendő részek (pl. betekintés Keller gyerekkorába), ami pedig egy nagyot dobott az egészen, az a meglehetősen bő lére eresztett utószó boneheaD bátyó tollából. Ezúton is gratula, még sok ilyet!


    Koontz: A Lélekgyűjtő (Forever Odd)

    A frissebb Koontz-regények egyik legjobbika szépen lassan trilógiává nőtte ki magát. Remélhetőleg idén, de legkésőbb jövőre a harmadik kötet is eljut hozzánk, addig azonban itt van Odd Thomas második kalandja.

    Ezúttal Odd barátja, Danny kerül bajba, elrabolja ugyanis egy gonosz - és nem kicsit zakkant - néni meg pár haverja. Odd persze felkerekedik, hogy megmentse...

    A könyv 300 oldal mindössze, és szokás szerint jókora betűkkel vannak szedve a pár oldalas fejezetek, így elég nehéz letenni, annak ellenére, hogy egy meglehetősen unalmas olvasmányról van szó. Nem sok érdekes dolog történik, az "ellenség" sem túl emlékezetes, szóval összességében egy felejthető alkotás, amitől az első kötet után sokkal többet vártam. A végéből ítélve ráadásul a következő kötet sem kecsegtet túl sok jóval...

    Még egy dolog: zavart egy kissé (és A Halottlátóban nem rémlik, hogy így volt-e, a könyvespolc pedig messze van), hogy gyakorlatilag minden mondat új bekezdést is jelent - vagy ha úgy tetszik, szinte minden bekezdés egy mondatból áll.


    Harlan Coben: Drop Shot

    Úgy döntöttem, ideje még egy kört mennem az elmúlt időszak frissen megismert szerzői közül néhánnyal. Mivel előttem állt az ünnepi hosszú hétvége, egy olyan szerzőt és könyvet választottam, amit nem igazán cipelnék magammal suliba.

    Az első Harlan Coben omnibus-ról van szó, ami Myron Bolitar első három kalandját tartalmazza. Több, mint 700 oldal, ráadásul nagyalakú kiadás, ezért tekintek el a házon kívül olvasástól.

    Az első könyvet (Deal Breaker) már említettem tavaly szeptemberben, így most a másodikon a sor.

    Ezúttal a tenisz és a teniszezők kerültek reflektorfénybe. Részemről ez az a sport, amiből fél percet sem tudok nézni, annyira unalmasnak találom. Eleve nem vagyok sportember (anti-sportember annál inkább), de valami miatt a teniszközvetítések jobban hatnak rám...

    A lényeg, hogy Myron legújabb felfedezettje, Duane épp a legjobb formáját hozza a pályán, mikor lövés dörren. Kiderül, hogy Valerie Simpson, az idő előtt visszavonult teniszcsillagot lőtték le éppen. A rendőrség érdekes módon Duane-t gyanusítja, Myron és országos cimborája, Win pedig azon van, hogy kiderítse, mi lehet a közös a sok, látszólag különálló dologban. Duane ugyanis tagadja, hogy ismerte volna Valerie-t, akinél viszont megtalálták a srác telefonszámát, és akit igen fiatalon ütött-vert a sors: megölték a vőlegényét, idegösszeomlása volt, elszarta a tenisz karrierjét - a meggyilkolásáról nem is beszélve. De vannak itt még további sportügynökségek, a kelleténél kevesebbet gyászoló szülők, maffiózók, meg ami kell.

    A könyv - a Deal Breakerhez hasonlóan - nagyon tetszett. Nem is annyira maga a sztori (bár részemről azzal sem volt baj), mint inkább a remek karakterek, főleg Myron és Win párbeszédei ('Ki milyen gonosztevőt játszott a Batman tévésorozatban?' és társai), Esperanza stílusa és Myron anyja, valamint maga a narráció.

    Röviden: a modern krimi iránt érdeklődőknek továbbra is ajánlom Cobent, de legalábbis a Bolitar-sorozatot. Különálló regényét egyelőre nem olvastam, de abból is van pár a polcon, szóval csak idő kérdése.


    Harlan Coben: Fade Away

    Mivel volt még egy könyv az omnibus-ban, és különben is két Coben-regényt terveztem, a Drop Shot után belevágtam Myron Bolitar harmadik kalandjába.

    A játék neve ezúttal kosárlabda, Myront pedig több szempontból is kísérti a múlt. Több, mint 10 évvel a térdsérülése után újra leszerződtetik egy kosárcsapathoz, főiskolai barátnőjének jelenlegi férje pedig - aki mellesleg Myron vetélytársa volt gyerekkoruk óta, egészen a sérülésig - eltűnik. Nem ez az első alkalom, Greg már csak ilyen, de most mégis mintha mindenkit jobban foglalkoztatna a dolog...

    Az előző kötetnél valamivel komolyabb, drámaibb a Fade Away, de azért itt is kacagtam pár jóízűt. És mivel a sorozat 4-5. kötete hiányzik (bezzeg a 6-7. megvan!), meg egyébként is valamelyes változatosságra játszok újabban, Cobent egyelőre félretettem...


    John Connolly: Arctalan Démonok (Every Dead Thing)

    ...és átnyergeltem Connolly-ra. Vele szintén tavaly ismerkedtem meg, miután az Alexandra leárazta a Charlie Parker-sorozat 2-3. kötetét. Azóta már nálunk is kapható a 4. (A Fehér Út), de nekem még volt egy lemaradásom, az 1. kötet, így most azt pótoltam be.

    Történetünk elején Bird Parker holtan - és nem is akármilyen állapotban - találja feleségét és kislányát. Természetesen a gyilkos - a titokzatos Utazó Ember - nyomába ered, közben pedig pontot tesz egy évtizedek óta megoldatlan gyermekgyilkosság-sorozat végére. Ami külön érdekes, hogy utóbbival a könyv felére végez is... Természetesen jó fej haverjai, Angel és Louis is segítenek neki, nomeg Rachel Wolfe, a csini pszichológusnő.

    Connolly elég sok infót csepegtetett el a 2-3. részben a korábbi eseményeket illetően, így kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz túl érdekes a sztori. Végülis tényleg nem volt az igazi, de nem emiatt, egyszerűen csak nem tetszett annyira, mint a korábban olvasott két kötet, úgyhogy talán jobban is jártam, hogy nem ezzel kezdtem a szerzővel való ismerkedést. (Azt viszont jó lenne tudni, ki találta ki, hogy libafos zöldre kell festeni a könyv lapjainak széleit...)


    Michael Connelly: The Poet (Gyilkos Költő)

    Connelly-vel a Véres Munka (újabb kiadásban és új fordításban Vércsoport (pff...), eredetileg Blood Work) hozott össze pár hónapja, és mivel Harry Bosch-sorozatának elejét még mindig nem sikerült beszereznem, egy újabb különálló regénnyel tettem próbát.

    Jack McEvoy bűnűnyi tudósító (Connelly is az volt egyébként, mielőtt regényírásra adta a fejét) testvérét holtan találják a kocsijában egy parkban. Minden jel arra mutat, hogy öngyilkosság volt, a nyomozást gyorsan le is zárják, mindenki boldog. Kivéve az özvegyét, testvérét, szüleit, kollégáit... Szóval senki nem boldog, de mit van mit tenni. Jack-et azonban nem hagyja nyugodni a dolog, nyomozni kezd, és kideríti, hogy szó sincs öngyilkosságról, ráadásul nem is egyedi az eset: valaki öngyilkosságnak álcázva teszi el láb alól a gyilkossági nyomozókat, és mindenhol 1-1 verssort hagy hátra Poe költeményeiből búcsúlevél gyanánt...

    Röviden és tömören: a könyv kurva jó! 480 oldal (az angol kiadás), és azt hittem, suli mellett el fog tartani egy darabig, mire a végére érek, de annyira olvastatta magát és annyira érdekes volt, hogy csak nehezen tudtam elszakadni tőle. A vége felé párszor rámtört a déja vu (szerintem valamelyik Sandford-regény juthatott eszembe homályosan), de az élményen nem rontott. Már a Véres Munka is nagyon tetszett, de ez még annál is sokkal-sokkal jobb, akár alapmű is lehetne a téma iránt érdeklődőknek.


    Michael Connelly: Halálos Verseny a Milliárdokat Érő Tízcentesért (Chasing the Dime)

    Újabb különálló Connelly-regény, újabb nem semmi magyar cím, ezúttal leginkább a hossza miatt (pedig a 20. oldalon pl. hajsza a tízcentes után van írva, szóval gondolom a kiadó választott hatásvadászabb címet a borítóra). És ami azt illeti, én is eleget hajkurásztam a könyvet. Halálos éppen nem volt, de először megláttam a Bookstationnél, filóztam, hogy megvegyem-e, erre valaki megelőzött pár órával azelőtt, hogy eldöntöttem: egye szar, megveszem. Aztán szerencsére ráakadtam az Alexandránál a magyar kiadásra, azóta meg esz a fene, mert a vásárlás után egy héttel érkezett egy újabb példány a Bookstationhöz jóval olcsóbban, és ami külön dühítő, hogy azóta se vette meg senki!

    Azért annyira nem vészes a helyzet, mivel egyrészt volt 25% kedvezmény a könyvre, másrészt pedig valami eszméletlen jó érzés kézbevenni a magyar kiadást, bár nem tudom, miért. Nyilván nem ez az első és egyetlen keményfedelű könyvem, de valahogy mégis igényesebb, mint a legtöbb, klassz a védőborító is, meg minden. Kb. így kéne festenie minden könyvnek a magyar piacon.

    És most lássuk, mi van belül...

    A sztori úgy kezdődik, hogy hősünk, aki holmi tízcentes méretű számítógépek létrehozásán fáradozik munkatársaival, épp szakít a kedvesével (aki mellesleg szintén a cég alkalmazottja volt), új lakásba költözik, ott azonban egyből zaklatni kezdik mindenféle telefonhívásokkal. Henry Pierce ugyanis egy igen népszerű prostituált telefonszámát kapta meg valamilyen okból kifolyólag. Ez nyilván nem tetszik Henrynek, így elkezd utánajárni a dolognak. Lillynek hetek óta nyoma sincs, ezért Henry felveszi a kapcsolatot a csaj munkatársnőjével, Robinnal is, aki eleinte nem igazán hajlandó segíteni neki, ahogy az várható. Henry tovább nyomozgat és talál többek között egy vérrel átitatott matracot, a rendőrség meg persze fenntartásokkal kezeli a történetét, mikor elmeséli, hogy jutott el idáig. És így tovább...

    Őszintén szólva nem estem hanyatt a könyvtől. A molekuláris számítógépről és hasonlókról szóló tudományos részek a legkevésbé sem voltak érdekesek számomra (pff, milyen számtech szakos az ilyen? :)), a krimi része meg szintén nem volt az igazi, és a főszereplő sem volt túl szimpatikus (sőt, a többi szereplő sem). A következő hátha jobb lesz...


    John Sandford: Halálos Szorításban (Dead Watch)

    Az 1997-es, meglehetősen gyenge Éjszakai Stáb (Night Crew) után Sandford ismét elszakadt Davenporttól és Kiddtől, és tavaly egy újabb különálló regénnyel rukkolt elő. Hiba volt.

    Eltűnik egy Lincoln Bowe nevű szenátor, mire riadóztatják Jake Wintert, aki egyfajta problémamegoldóként dolgozik. Később előkerül a holttest, de ezzel még nincs vége a történetnek. Sajnos.

    Szóval mint említettem, hiba volt előrukkolni ezzel a regénnyel. Persze biztos sokaknak tetszett, de engem a politikai dolgok nagyon hidegen hagynak. Sebaj, májusban - nálunk pedig remélhetőleg év vége felé - jön a következő Davenport-regény, az Invisible Prey. Talán az nem okoz majd csalódást.


    Mark Billingham: Scaredy Cat

    Tom Thorne visszatért, és ezúttal nem egy, hanem mindjárt két sorozatgyilkost üldöz rendőr haverjaival. A cselekményt flashback-ek és jelenkori "gyónások" teszik színesebbé, de sajna az első könyv (Sleepyhead) színvonalát meg sem közelíti, pedig még ilyen-olyan díjakra is jelölték (nem mintha ez jelentene bármit is). Az első könyv igen érdekes alapszituval bírt (ld. a tavaly szeptemberi könyvajánlómat), ez azonban nem igazán emelkedik ki a többi hasonszőrű történet közül. Vagy csak én voltam rossz passzban, amikor a kezembe került a könyv.


    Lawrence Block: When the Sacred Ginmill Closes

    Ugyan ez a hatodik Matt Scudder-regény, én pedig még csak az első hármat olvastam, de mivel a cselekmény anno játszódik, úgy döntöttem, letudom már most (a 4-5. kötet elvileg nyár körül jön az agavétől).

    Matt eddig sem tartozott a kedvenc karaktereim közé (sem Block munkásságán belül, sem pedig általában), és sajna ez a könyv sem változtatott a helyzeten. Viszont legalább rövid volt, és valamennyire azért kíváncsivá tett a jövőt illetően.


    Raymond Chandler: Kedvesem, Isten Veled! (Farewell, My Lovely)

    Szégyen vagy sem, Chandlerrel igen későn ismerkedtem meg: valamikor tavaly. Egy szuszra lenyomtam két regényét, ezekről kicsiny könyvajánló rovatomban is említést tettem, most pedig eljött az ideje a második felvonásnak.

    A Kedvesem... már az első néhány mondatával megfogott, és a vége felé becsúszott néhány kevésbé érdekes oldal/fejezet kivételével nem is eresztett el. Szóval Chandlerben továbbra sem kellett csalódnom.


    Raymond Chandler: A Magas Ablak (The High Window)

    És íme még egy Marlowe-történet. Legutóbbi antikváriumi sétám után immár teljessé vált a Chandler-gyűjteményem (egy rakás magyarul meg nem jelent novella még azért hiányzik), így belefért, hogy egymás után két könyvét is kipipáljam, mondván jut is, marad is.

    Talán ez volt az eddig olvasott négy regény közül a leggyengébb, de még így is igen szórakoztatóra sikerült.


    James Hadley Chase: Az Aranyhal Nem Bújhat El (Goldfish Have No Hiding Place)

    Erről a bácsiról eleddig nem hallottam, de a múltkor a kezembe nyomták az antikváriumban, és úgy döntöttem, egy életem, egy halálom, száz magyar forintot rászánok, még ha utána egy hétig nem is futja majd kajára. A mókásnak tűnő cím mellesleg szintén a vásárlás mellett szólt.

    A történet főszereplője Steve. Újságíró volt, manapság pedig egy havilapot szerkeszt, ami mindenféle híres emberekről hoz nyilvánosságra nem kívánt infókat. Steve mellesleg nős, a kedves neje pedig egy hülye picsa, aki állandóan csak a pénzt szórja. Szegény férfi mindent megtesz, hogy előteremtse feleségének a költenivalót, de a nő ennek ellenére lopkodni kezd a közelben lévő áruházban. A biztonsági kamera persze mindent lát, és a tulajt sem ejtették a fejére, így kezdetét veszi egy klassz kis zsarolós móka...

    A többi inkább legyen meglepetés, sőt, akár a fülszöveg elolvasásától is el lehet tekinteni, abból ugyanis idő előtt kiderül ez-az.

    A könyv üdítő színfoltként hatott, roppantul elnyerte tetszésemet. A cím alapján valamivel mókásabb dologra számítottam, ezt mondjuk nem kaptam meg, de annyi baj legyen.


    James Hadley Chase: Miss Blandish Nem Kap Orchideát (No Orchids for Miss Blandish)

    Még nem sikerült elolvasnom az Aranyhalat, mikor újra benéztem az antikváriumba, de mivel ritkán ítélek meg egy szerzőt egyetlen könyv alapján, azonnal a magamévá tettem a Miss Blandish...-t is, biztos ami biztos alapon. Ez már ugyan 300 Ft-omba került, de kis túlzással akár háromszor olyan jónak is nevezhető, mint az Aranyhal, pedig már az is remek volt.

    A történetről csak annyit mondanék, hogy emberrablós. Egy gazdag bácsi huszonéves lányának nyakából akarja egy piti bűnbanda kilopni az értékes nyakéket, aztán úgy döntenek, viszik a lányt is, mondván váltságdíj rulez!

    Többet azért nem akarok mondani, mert már az elején is akad 1-2 meglepő fordulat, amit inkább meghagynék meglepő fordulatnak. A lényeg, hogy lesz izgalom meg lövöldözés meg ilyesmi bőven, úgyhogy akinek még nem volt szerencséje Chase-hez, vagy egyszerűen csak egy remek olvasmányra vágyik, szerezze be haladéktalanul!


    Graham Hurley: Rejtély a Tengerparton (The Take)

    Ez a második regény a Faraday-sorozatból. Az első csak hellyel-közzel nyerte el a tetszésemet (erről is ld. a tavaly szeptemberi könyvajánlót!), de ez is akciós volt akkortájt, így beruháztam rá. Sajna ez is hasonlóképpen néz ki belül, mint az első kötet: margó minek (szerencsére belső azért akad, így nem kell kitörni a könyvet az olvasáshoz), és a betűtípus sem az igazi (szerencsére a harmadik kötetre ez a probléma megszűnt, de erről majd ott).

    Ami a sztorit illeti, az most valamivel érdekesebb. A szinopszis elég jól felvázolja a dolgokat, úgyhogy nem is vesztegetnék rá szót (és a szöveget se másolom be, majd lesz szíves mindenki maga levadászni akármelyik online vagy offline könyvesboltban).

    A könyv varázsát számomra az adja, ami McBain 87-es körzetben játszódó történeteiben is nagyon bejön: elvileg Faraday a főszereplő, gyakorlatilag azonban itt is egy egész csapat életébe nyerhetünk betekintést. Több szálon fut a cselekmény, melyek közül néhány a végén "egymásra talál", a többi meg marad egyedül, és miközben nyomoznak ezerrel, megtudunk ezt-azt a magánéletükről is.

    Összességében igen kellemes csalódás volt a könyv, sokkal jobban sikerült, mint vártam, úgyhogy...


    Graham Hurley: Angyal Szállt El Felettünk (Angels Passing)

    ...úgyhogy megnyugodtam, hogy nem dobtam ki kb. 2000 Ft-ot az ablakon, amikor tavaly nyáron megrendeltem Faraday nyomozó harmadik kalandját is. Mármint elvileg, mert ugye a második kötet jósága után automatice következik a harmadik beszerzése, mondván ilyenből még jöhet, amíg van, de a puding próbája az evés, szóval lássuk, megbántam-e a nem megbánást. (eh...)

    A címből ezúttal kimaradt a 'rejtély', ami talán nem nagy baj, és úgy tűnik, a margót és a betűtípust is sikerült normálisan beállítaniuk. És szerencsére nem csak ránézésre fest jól a könyv (mármint belül, mert a borító nem az igazi), hanem a sztori is remek (háztetőről leesett kislány, halott drogdealer, etc.), tehát tényleg nem áll fenn pénzkidobás esete, vagy mi.

    És akkor Hurley-ről egyelőre ennyit, mert bár januárban megjelent a 4. kötet Tengerészbecsület címmel (eredetileg Deadlight), de ez még nincs a birtokomban.