Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2007. július 9. Dögmeleg part deux
Még mindig kurva meleg van, júniussal kapcsolatos előrejelzésem is valósnak bizonyult, és már most leírtam a júliust is. Miért is ne tenném, mikor alig telt el a hónapból 2-3 nap, máris elkavarta a rohadt posta az egyik pakkomat, a tanulmányi osztály meg majdnem az indexemet. Egy majom is el tudná végezni a munkájukat (mindkét intézményét), és ami azt illeti, talán még jobban is járnánk - de sokkal rosszabbul biztos nem...

Megjelent a 18. Fangoria, benne többek között Desperation a King Klub hasábjain, meg persze sok egyéb finomság a tucsing-kedvelőknek.


[Könyvek] Csúnya, de legalább keményfedelű King-könyvek olcsóért a Könyvklubtól. Nem, semmi új, csak gondolom kipucolták a raktárukat. Köszi, skywriter!


Hivatalos Blaze oldal itt.


King nemrég Kanadában járt, ugyanis a Kanadai Könyvértékesítők Szövetsége (vagy ahogy magyarul hívják a Canadian Booksellers Associationt) életműdíjat adományozott nekije. Alant egy kép, itt meg sok kép.


A fenti eseményen King azt is elmondta, hogy írt egy Ayana című novellát, de a megjelenésről egyelőre fogalma sincs. Mindenesetre nagyon személyes történet. És milyen jópofa, épp a Manowar Guyana című remekműve süvölt a hangfalakból.


A Duma Key (a januárban Amerikában megjelenő új regény) King szerint "a Máltai Sólyom és A Ragyogás keresztezése". Hogy ez jó-e nekünk vagy sem, az majd kiderül. Ja, és ő fogja olvasni a hangoskönyvet.


Még egy érdekesség, ami a főoldal Tudtad? részébe ment volna, csak túl hosszú. A lényeg, hogy King akart írni egy Travis McGee-regényt, mely karaktert John D. MacDonald, King egyik kedvenc szerzője keltette életre. Egy regénye, a Bíbor Szabadesés (A Free Fall in Crimson) nálunk is megjelent, értekeztem is róla valamikor (aki lusta visszaolvasni: nem túl jó könyv). Chrome lett volna a címe, megvolt az egész sztori, le is vadászták MacDonald fiát meg a jogokkal foglalkozó emberkéket, de MacDonald junior nem ment bele a dologba. Lúzer.


Nem hittem a szememnek, amikor valaki végre küldött pár ismertetőt. A Holtsáv, Halálos Árnyék és Sorvadj el! - ezekről írt Rodney barátunk, akinek örök hála ezért!
[Filmek] Újabb csokor infó Hollywoodból.

Ok, ez nem annyira Hollywood: a Viasat rengeteg időt fordíthatott a műsorstruktúra felépítésére, ugyanis miután pár epizód lement A Holtsáv 4. évadából, elküldték nyaralni a sorozatot egészen októberig, amikor is megint az 1. évadtól kezdik majd adni. Ilyet... Köszi, quantumleap! Persze ez nem akadályozta meg Amerikát, hogy elkezdje a 6. évadot, olyannyira, hogy tegnap már a 4. epizód ment le belőle. Idén nyáron asszem nem tartok King-maratont (ami kimerülne a Holtsáv néhány tucat epizódjában és a 1408-ban), úgyhogy addig is íme egy ajánló a Sorozatjunkie-ról.


Elvileg holnap jelenik meg a Hasznos Holmik újra, ezúttal sokkal barátibb áron, érdekes módon werkfilmmel és előzetessel, nomeg szinkronnal. Mondjuk az Xpress-nél meg is lehet vásárolni.


Ugyanitt eladó akciós Titkos Ablak (igen, már megint) "Csóró vagyok" jeligére, de jó pénzért a Blu-Ray verzió is beszerezhető. Jelige: "Lottónyertesek ne kíméljenek".


Most pedig egy kisebb hegynyi 1408 infó. Amerikában már bemutatták a filmet, hozzánk elvileg november 8-án jön. Aranyosak, hogy vártak a szülinapomig, de NOVEMBER?! Idén már a DVD-t akartam a polcra tenni, erre a mozibemutató is épphogy belefér. Bár legalább nem csak tékában/DVD-n jön, ez is valami (nem mintha elmásznék a moziba emiatt).

És ha már szóba került a DVD: az egyik szereplő, a szépséges Mary McCormack (akit régebben mindig kevertem a nemkülönben elbűvölő (a korához képest meg pláne) Mary Louise-Parkerrel) elkotyogta, hogy két befejezést is forgattak a filmhez, és mindkettő rajta lesz a DVD-n néhány törölt jelenettel együtt. Kiváncsi vagyok, nálunk valami fapados verzió lesz-e, vagy megerőltetik magukat.

A film egyébként Kingnek is nagyon tetszett. És íme egy kép a premierről:


Nem kizárt, hogy A Remény Rabjai új magyar kiadása a múltkor bemutatott kiadványhoz hasonlatos lesz: 3 lemez, extrák, digipak kiszerelés, plusz az extrákon magyar felirat, a film meg gondolom magyar szinkront és feliratot is kap. Aki külföldről nem szerezte be valami miatt (mondjuk mert nem volt rajta semmilyen magyar vonatkozás), annak kötelező vétel lesz, akármennyibe kerüljön is. Bár tekintve hogy jöttek ki nemrég igen szép kiadványok 3-4k-ért, szerintem ez se fog sokkal többet kóstálni.


A Cell (Mobil) adaptációja jövő év vége előtt nem kerül mozikba, mivel tavasz előtt el sem kezdik forgatni. A múltkor egyébként leültem megnézni a rendező (Eli Roth) egyik korábbi filmjét, a Hostelt (Motel), és miután úgy 40 percig abszolút nem történt semmi, inkább hagytam a francba. Ritkán lát ekkora szemetet az ember, gratulálok!


Szeptember 25-én megjelenik Amerikában a Cujo 25. évfordulós DVD kiadása. Lesz rajta kommentár meg egy rakás interjú, és ilyen ocsmány borítót kap majd:


Szintén ezen a napon jön a Végítélet, a Langolierek és Az Aranykor egybecsomagolt kiadása kb. 40 dollárért. Egy ilyen nálunk is megjelenhetne, ennyit simán megér.


Film készül a Nem Jön Szememre Álomból! Rob Schmidt rendezi majd, akinek a pocsék Halálos Kitérőt (Wrong Turn) is köszönhetjük (de mit is beszélek, az a film, amiben Eliza Dushku, bónuszként pedig Emmanuelle Chriqui szerepel, egyszer mindenképpen megnézendő!)

Mivel igen hosszú történetről van szó, Schmidt úgy döntött, a városra fog koncentrálni. A vén Ralphot és Loist látjuk majd a film elején, akiket harmincas színészek játszanak majd elmaszkírozva, és ahogy fiatalodnak, úgy fog egyre több maskara lekerülni róluk. Stan Winston fogja intézni az effekteket, aki szintén közreműködött a Wrong Turn készítésében. A film egyébként elsősorban azért készül el, legalábbis a rendező elmondása szerint, mert King imádta a Wrong Turn-t. Ezek után King biztos kétszer is meggondolja majd, miket nyilatkozik.


[Utalások] Két utalást is találtam egy jópofa sorozatban, mely magyarul a Két srác, egy csaj és egy pizzéria címet kapta, illetve a játékok között akad Half-Life és egy rakás You Don't Know Jack. Utóbbi kötelező mindenkinek, aki nem áll hadilábon az angollal. Hatalmas móka és kacagás a sorozat mindegyik (online és offline) inkarnációja.

Könyvajánló

Sajna júniusban sem sikerült túlzásba vinnem az olvasást, de azért volt pár hét, amikor egész jól tudtam haladni. Az eredményt az alábbi kép, illetve az alatta elterülő szöveg szimbolizálja.


James Hadley Chase: Segíts Magadon (Figure It Out for Yourself)

Többször említettem már, hogy a megboldogult Rakéta Regényújság valóságos kincsesbánya. Chase regényei közül is megjelent jónéhány az újság lapjain, melyek közül az egyiket (Akar Életben Maradni? - Want to Stay Alive?) nemrég kiadták újra, másik kettőre pedig a hozzáférhető újságokban sikerült ráakadni. Sajnos a Gyilkos Hajsza eleje nincs meg, így az felejtős, de a Segíts Magadon teljes, így azt elolvastam.

Újabb emberrablós történethez van szerencsénk, főszerepben Vic Malloyjal, aki - ha lehet hinni a nem mindig tökéletes, de melyik oldal az Fantastic Fictionnek - további két regényben is szerepelt. Ugyan szerintem kicsit gyengébbre sikeredett, mint a Miss Blandish, de még így is egészen jól szórakoztam rajta. Kerman különösen nagy arc :)

Chase szörnyen termékeny író volt, és bár kétlem, hogy minden könyve megüti legalább ezt a szintet, remélem, minél több regényét sikerül megkerítenem, hogy esetleg valamikor a jövőben megkövessem magam. Egyelőre két további regénye figyel a polcon magyarul, valamint két régebbi magyar kiadást vadászok, a többit meg angolul (esetleg a Rakétákban, de az elég esélytelen).


Ray Bradbury: Let's All Kill Constance

Ezt a szerzőt nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni. Ezúttal egy krimiszerűséghez van szerencsénk, amit 2003-ban követett el.

Egy viharos éjszakán Constance Rattigan, a letűnt hollywoodi filmcsillag dörömböl név nélküli írónk ajtaján. A hölgy kezében két könyv van, bennük sok-sok név, halott és nemsokára elhalálozó emberek nevei. Némi párbeszéd és egyebek után a néni eltűnik, írónk pedig úgy dönt, fogja a két könyvet, meg haverját, Crumley-t és utána ered...

Őszintén szólva nem voltam elragadtatva a könyvtől, bár voltak jópofa részek benne, és a nyelvezete is tetszett. Van még két hasonló jellegű könyve, közülük eddig a Holdkórosok Temetője (A Graveyard for Lunatics) volt a kezemben, és emlékeim szerint az nem volt olyan vészes. A Death Is a Lonely Business a harmadik ilyen, de azt majd máskor veszem szemügyre.

Jó hír viszont, hogy több éves szünet után idén végre újabb Bradbury-kötet jelent meg magyarul, mégpedig Az Öröm Masinériái (The Machineries of Joy) című novellagyűjtemény az agave gondozásában. Az pedig még jobb hír, hogy további 4 kötetre van szerződése a kiadónak, így jövőre jön egy újabb novelláskötet, majd még valami, aztán pedig a Marsbéli Krónikák és a Fahrenheit 451 utánnyomása. Remélhetőleg sikeres lesz a dolog, és ezek után további kötetek is napvilágot látnak majd nálunk, hiszen lenne még mit kiadni.


Douglas Clark: Gyilkosság a Lányiskolában (Golden Rain)

A múltkor pakolásztam, és többek között ezt a könyvet találtam az egyik szekrényben. A magyar cím elég gagyi, a szerzőről pedig alig találni infót a neten, de mindezek ellenére úgy döntöttem, adok neki egy esélyt alkalmasint. Az alkalom pedig most jött el.

Történetünk elején meglepő módon fűbe harap az előkelő lányiskola igazgatónője, ezzel helyretéve a magyar cím második felét, a helyszínt. A helyi rendőrség balesetre, esetleg öngyilkosságra gyanakszik, de az igazgató tanács vezetője és a rendőrség fejese szerint kizárt mindkettő, mert a néni nem olyan családból származik. Ők valószínűleg nem ismerik a könyv magyar címét. Gyilkosság, emberek, gyilkosság! Közben megérkezik a halotti jelentés, miszerint aranyeső mérgezésben halt meg a hölgyemény (ez számomra új halálnem volt, de legalább kiderült, mire utal az eredeti cím), továbbá a szkeptikus duónak hála a Scotlan Yard is felbukkan, és George Masters - Clark egyik állandó nyomozója - vezetésével elkezdenek viszgálódni. Idővel persze a magyar cím első fele is beigazolódik, megnyugtatva ezzel kicsiny, háborgó lelkünket.

Összességében a könyvet a "semmi különös" jelzővel tudnám illetni, ráadásul a főarc se igazán emlékezetes karakter. Ugyanakkor különösebb kivetnivalót sem találtam a történetben, szóval valószínűleg további Masters-sztorikat is el fogok olvasni, ha a sors úgy hozza.

Clark egyébként ezzel az egy regényével képviselteti magát az Albatrosz könyvek sorozatban, meg úgy általában a magyar piacon, de írt még jópár további történetet ezzel, illetve egy másik nyomozóval a főszerepben.


Patricia Highsmith: Kétarcú Január (The Two Faces of January)

Ezzel a nénivel igencsak emlékezetesre sikerült az első találkozásom, a Huhog a Bagoly ugyanis roppantmód elnyerte tetszésemet valamikor tavaly. Átnézve a művei listáját és néhány szinopszist, nem vagyok benne biztos, hogy kizárólag krimiket ír (némelyik egyszerű romantikus regénynek tűnik első blikkre), de majd idővel kiderül.

A Kétarcú Január Görögországban játszódik, szereplői amerikaiak. Adva van egy házaspár: a férj, Chester, - mondjuk ki nyugodtan - csaló, a durván két évtizeddel fiatalabb asszony (vagy leány, tekintve hogy 25 éves), Colette pedig élvezi az ebül szerzett gazdagságot. A fickót elkezdi keresni a rendőrség, mikor fény derül a turpisságaira, és épp elvonszolnák kihallgatni, amikor hősünk menekülőre fogja a dolgot, majd véletlenül elteszi láb alól a rendőrbácsit. Ekkor (na jó, valamivel korábban) kerül a képbe a harmadik főszereplő, az ifjú - szintén 25 év körüli - Rydal, aki elhunyt apját véli felismerni a férjben. Persze szó sincs feltámadt halottakról, de Rydal mégis úgy dönt, segít elrejteni a rendőr hulláját, majd meglépni a házaspárnak. És futnak és menekülnek és konfliktusok és egyebek, de erről már egy szót se, mert akkor ki olvasná el a könyvet?

A Huhog a Bagolynál gyengébbre sikeredett a történet, de egyszer bőven el lehet olvasni.


Patricia Highsmith: A Balek (The Blunderer)

A szereposztás nem túl eredeti: papucs, de egyébként normális férj, hárpia feleség. Legutóbb ilyesmi felálláshoz Chase Az Aranyhal Nem Bújhat El című regényében volt szerencsém. A Balekban a férfi a nő halálát kívánja, aztán mint a mesében, teljesül a kívánsága, de ezzel még nincs vége a történetnek, mint a mesében. Legyen elég annyi, hogy még egy szálon fut a cselekmény, egy hasonlóan tökéletes házasságban élő pár nadrágot hordó fele is arra az elhatározásra jut, hogy asszonypajtás nélkül biztos szebb lenne az élet, és ezen fél már rögtön az első fejezetben a tettek mezejére is lép.

Jó kis könyv volt, valamivel talán kevésbé izgi, mint a Huhog a Bagoly (nem, nem hiszem, hogy minden Highsmith-t ehhez fogok hasonlítani, csak egyelőre nem nagyon van más), de mindenképpen érdekes és végig olvastatta magát, lehetett vele haladni. A vége mondjuk kicsit összecsapott lett szerintem, de annyi baj legyen.


William P. McGivern: A Nagy Leszámolás (The Big Heat)

Az antikváriumban ajánlották a könyvet, és mivel szokás szerint 100 kemény forintot kértek érte, gondoltam elhozom.

A könyv elején egy rendőr sikeres öngyilkossági kísérletet hajt végre, miközben a kedves neje a szomszéd szobában rádiót hallgat. Mellesleg nem is nagyon rendíti meg a dolog. Naja, a rendőrfeleségek kemény csajok. Az ügyet a következő oldalon le is zárják és mindenki megy a dolgára. Aztán megjelenik egy cikk a történésekről, és az egyik helyszínelő nyomozót felhívja egy leányzó, aki szerint szó sincs öngyilkosságról, mivel nemrég beszélt az áldozattal, és az boldogabb volt, mint valaha. Hmm...

És ha ez esetleg nem lenne elég, belép a képbe mindenféle gengszter, a korrupció, a bosszúvágy és egyebek, melyek együtt egy igen remek történetet alkotnak.

Sajnálom, hogy McGivernnek nem jelent meg több könyve magyarul, de talán idővel sikerül párhoz angolul hozzájutni - kíváncsi vagyok rájuk.


Neil Gaiman: The Wolves in the Walls

Gaimanről nemrég ejtettem pár szót a Coraline kapcsán, és mivel sikerült egy újabb könyvet beszereznem tőle (szeretünk, Bookstation!), ismét itt a helye a könyvajánlóban.

Azt hittem, ez is egy illusztrált meseregény (mondjuk így) lesz, mint a Coraline, aztán mikor láttam, hogy 60 oldal, gyanút fogtam, mikor megláttam, hogy album nagyságú, a gyanúm felerősödött, és amikor kinyitottam... nos, akkor leesett az állam. Igazából egy képeskönyvhöz van szerencsénk, a célközönség pedig nyilván az ifjabb korosztály, de nem is ez a lényeg, hanem hogy kurva jók az illusztrációk! Ezeket is Dave McKean követte el, aki a Coraline-t és Gaiman másik, Wolves-hoz hasonló (és sajnos az én könyvtáramból egyelőre hiányzó) könyvét, a The Day I Swapped My Dad for Two Goldfish-t is illusztrálta.

A történetről csak annyit mondanék, hogy Lucy egy szép napon arra eszmél, hogy hangok jönnek a falból. Biztos benne, hogy farkasokat hall, de kis családja nem hisz neki. Aztán a farkasok kiszabadulnak...

Aranyos történet, mint említettem, remek illusztrációkkal, úgyhogy aki nem ódzkodik a gyerekkönyvektől (márpedig milyen ember az olyan?!), annak irány beszerezni és elolvasni!


Ray Bradbury: The Halloween Tree

Nem terveztem egy darabig Bradburyt olvasni a Constance után, részben mert az nem tetszett, másrészt pedig mert csak két novelláskötetem van tőle olvasatlanul, azokhoz meg nem volt kedvem. A McGivern-regény olvasása közben viszont megjött a pakkom a Bookstationtől, és benne volt a fent említett Death is a Lonely Business-en és egyéb finomságokon (a fenti Gaiman, meg pár egyéb, amiről később szólok) kívül a Halloween Tree is. Láttam, mennyire vékony, belelapozva megláttam az illusztrációkat, nem mellesleg eszembe jutott a remek Gonosz Lélek Közeleg (Something Wicked This Way Comes), és ezzel el is dőlt, mit olvasok Gaiman után.

Az ifúsági regény lapjain nyolc kissrác szédítő kalandjait követhetjük nyomon téren és időn át. Eltűnt társukat, Pipkint keresik, és mellesleg megtudnak mindenféle infókat a Halloweennel kapcsolatban.

Sajna a hirtelen támadt elvárásaimnak nem felelt meg a történet. Eleinte még tetszett, később egyre kevésbé, pedig én aztán imádom a gyerekkönyveket. Persze a Halloween, mint olyan, különösebben nem hat meg, de ez csak egy dolog. Az illusztrációk azért nem rosszak (a csúnya bácsi mellesleg szörnyen ismerősnek tűnik valahonnan), a borító pedig még jobb.


Colin Dexter: Last Bus to Woodstock

Dexter hírös brit krimiszerző, de én ezidáig nem nagyon találkoztam a nevével, magyarul sem jelent meg tőle semmi. Aztán nemrég - meg nem mondom, mikor és hol/hogy - valahogy belefutottam, és gondoltam egy próbát megér. A Woodstock az első a 13 részes Morse felügyelős sorozatából. Mást nem is nagyon írt, csak egy kötetnyi novellát, többségük Morse-hoz kapcsolódik.

Morse első kalandja (mármint az első, amiről tudunk, nyilván x éve nyomoz már :)) során egy megerőszakolt és meggyilkolt leányzó gyilkosát kell rács mögé juttatnia. Segítségére van Lewis nevű kollégája, aki még kicsit zöld ugyan, de kellőképpen lelkes, Morse pedig engem olykor mindenki kedvenc House dokijára, illetve Sherlock Holmes-ra emlékeztetett. Lehet, hogy erőltetett a párhuzam, de ez van.

A könyv végeredményben jófajta, úgyhogy Dexter könyveit is felírtam a beszerzendők listájára (az utolsó kötet már itt figyel a polcon, de azt nyilván a végére hagyom).


Faye Kellerman: Sacred and Profane

Ha a név ismerős, nem véletlen: Jonathan Kellerman feleségéről van ugyanis szó, akiről itt is elég sokat olvashattok. Időközben egyik gyermekük, Jesse is írásra adta a fejét, de őt most hagyjuk.

Férjéhez hasonlóan Faye-nek is van egy sorozata, Peter Decker és Rina Lazarus főszereplésével, és a Sacred and Profane ezen sorozat második darabja. Sajna az elsőt (Ritual Bath / Rituális Fürdő) nem sikerült levadászni, pedig magyarul is megjelent, de végülis mindegy. Ezen kívül még a tizenegyedik kötet (Jupiter's Bones / Jupiter Csontjai) jelent meg magyarul, mindkettő a Gabónál, utóbbi ugyanabban a sorozatban, melyben McBain könyvei is napvilágot láttak.

A Decker-Lazarus sztorikon kívül - és újfent Jonathanhez hasonlóan - Faye is írt pár különálló regényt, többnyire történelmi témában, melyek részemről mindenképpen felejtősek, illetve férjével is összehozott két könyvecskét, melyekről később mindenképp szót ejtek, ugyanis az egyiket sikerült megszerezni. De térjünk most rá az S&P-re!

Decker épp kirándul barátnője, Rina két porontyával, mikor egyikük két csontvázat talál a táborhely közelében. A rendőrség gyilkossági csoportja perpill emberhiánnyal küzd, így Decker kapja az ügyet, pedig ő a fiatalkorúak meg a szexuális bűncselekmények tudora. Kiderül, hogy két csaj maradványaira bukkantak, egyikük középosztálybeli, másikuk nem annyira. Eleinte nem sok nyom akad, amin el tudnának indulni, de szépen lassan összeáll a kép, a kedves olvasó pedig megtudja, mizújs Los Angeles sötét oldalával, ahol nem ritka a prostitúció, a gyerekpornó és egyéb mókák...

Őszintén szólva fogalmam sincs, miért Decker-Lazarus a sorozat neve, amikor Rinának kb. annyi szerepe van a történetben, mint Robinnak, Delaware doki barátnőjének Jonathan Kellerman könyveiben. Persze lehet, hogy később változik a dolog, de tekintve hogy Decker zsaru, Rina pedig egy fürdőt üzemeltet, vagy mi (legalábbis a második könyvben), kétlem.

A másik, ami már jobban zavart, az a sok vallásos rizsa. Az addig rendben van, hogy Rina zsidó, és ha Decker magáévá akarja tenni, neki is azzá kell válnia (mármint "lélekben is", mert mit ad isten, Decker is zsidónak született, csak aztán más szülőkhöz került), mert így vagyon megírva, de nekem ehhez mi közöm? Oldalak, sőt, fejezetek mentek el a folyamat tárgyalásával, amit részemről roppantul untam. Remélem, a többi könyvben nincs ennyire előtérben a dolog, de valahogy ezt is kétlem...

Ezektől eltekintve azonban bejövős volt a sztori, bár hosszabb volt, mint az utóbbi időben olvasott krimik. Sebaj, szokni kell, ugyanis a Kellermanné férje is igen szószátyár, márpedig tőle is illenék megint olvasni valamit.

Tavaly egyébként megjelent egy Faye Kellerman novelláskötet, benne pár Decker-sztori, egyéb kriminális történetek, és két novella, melyet Faye a gyermekeivel követett el. A sorozat legújabb, 16. kötete pedig The Burnt House címmel, durván 4 évvel az előző rész után idén augusztusban jelenik meg. Nekem ez még odébb van, egyelőre az elsőt próbálom majd levadászni, aztán sorban a többit. Végülis nem sietek sehova.


Ed McBain: Give the Boys a Great Big Hand

Nem kicsit lepődtem meg és kezdtem el ugrálni örömömben, amikor Húsvét tájékán egy kurva nagy adag McBain könyv érkezett a Bookstationhöz. Egy részük már megvolt, de azért 18 (tizennyolc!) kötettel így is sikerült bővítenem a gyűjteményemet. Az első Matt Hope-regény még mindig hiányzik, így hiába van meg több, mint a sorozat fele, egyelőre nem kezdek bele, de horogra akadt végre egy novelláskötet, valamint a rengeteg 87-es körzetes könyvön kívül fél tucat különálló regény is. Egyet ezek közül (Another Part of the City / Város a Városban) és egy 87-est (Lightning / Villám) már olvastam a Rakéta Regényújságban, de a többi számomra új és ismeretlen.

Miután felpakoltam őket a polcra, le is emeltem gyorsan a Give...-et, hogy ezzel az első 13 87-es kötet ki legyen pipálva, még ha véletlenszerű sorrendben is.

Történetünk elején nagy zuhé köszönt a városra, és mintha ez nem lenne elég, Dick Genero még egy levágott kezet is talál egy buszmegállóban, egy légitársaság ajándéktáskájába rejtve. Steve Carella és társai természetesen kénytelenek a további testrészek, és persze az elkövető nyomába eredni, közben pedig eltűnt személyek, tengerészek, sztriptíztáncosnők és egyéb színes személyiségek kerülnek a képbe.

McBainben ezúttal sem kellett csalódnom, ismét egy jól sikerült 87-es körzetes történethez volt szerencsém.


Ed McBain: Even the Wicked

Eleddig három nem-87-es McBain-regényhez volt szerencsém: az imént említett Város a Városban és a magyarul Reklámgyilkosság címmel megjelent Downtown elnyerte tetszésemet, de a Guns (nincs magyar kiadása) kevésbé. Az Even the Wicked eredetileg Richard Marsten álnéven jelent meg, és még a szokásosnál is rövidebb, mindössze 120 oldalra rúg.

A felállás roppant egyszerű: Zach Blake felesége előző nyáron vízbe fulladt, de mivel a férfi nem hisz a dologban (pláne hogy Mary igen jó úszó volt), visszatér a tett színhelyére kilenc éves lányával, hogy megtalálja a gyilkost...

Nem csak az alapszitu, de maga a regény is meglehetősen egyszerű, amolyan könnyed egyéjszakás kaland.


Ed McBain: Big Man

A Wicked volt az utolsó előtti, ez pedig az utolsó könyv, ami Richard Marsten álnéven született. Hősünk, Frankie kövér haverjával egyik este autókból lopkok mindenféle cuccokat, amikor egy fegyvert találnak, majd a rendőrök találják meg őket. Szó szót (de inkább lövés lövést) követ, majd a két rendőr holtan terül el, a srác pedig ezzel belépőt nyer A Szervezetbe. Tyű!

A történet további része az unásig ismert alvilági sémákra épül: Frankie beleszeret az egyik "kisfőnök" feleségébe, egyre vadabb dolgokat művel munka címszóval, meg ilyenek. Szóval nem sok újdonság vár az olvasóra, de ettől még lehetne csillagos ötös (de legalábbis ötös alá) a könyv, nekem viszont nem igazán tetszett. A Guns-nál jobb volt, és az E/1 történetmesélés sem túl gyakori McBainnél (már amennyire én tájékozott vagyok), de összességében csak egy közepest érdemel.


Jonathan Kellerman: Over the Hedge Edge

Kellermant, mint már említettem párszor, a Magyar Könyvklubon keresztül ismertem meg sok-sok évvel ezelőtt. Első könyvét, a When the Bough Breaks-et (Égszakadás) adták ki akkoriban, nekem meg megtetszett a borító és a szinopszis az orvosi dolog ellenére, aztán szerelem lett első olvasásra. Később a Könyvklub kiadta még három könyvét, narancssárga helyett fekete háttéren egész jó festmény helyett csúnya fényképekkel a borítón, de legalább mind keményfedelű volt.

Aztán sokáig semmi, majd eljövend a Kánaán a szintén sokszor emlegetett Bookstation képében, akiktől az évek során sikerült majdnem mindegyik Kellermant beszerezni. Az Alex Delaware-sorozatból a legújabb kötettel együtt három hiányzik mindössze (ebből olvasatlan: közel fél tucat), plusz egy különálló regény (a többit sem olvastam egyelőre), és az egyik feleségével elkövetett cucc.

Az Over the Edge a sorozat harmadik kötete az Égszakadás és a Blood Test után. Nem ér nagy érvágás senkit, ha nem sorban olvassa a sztorikat, de azért jó tudni, melyikben gyújtották fel Alex házát, vagy verték be csúnyán a pofáját, vagy ilyesmi, ezekre ugyanis néha történik utalás később. Persze számomra ezen infókat jótékony homály fedi, tekintve hogy a lehető legvéletlenszerűbb sorrendben sikerült beszerezni és elolvasni a könyveket.

Ezen sztori kezdetén Alex épp az igazak álmát alussza, amikor megcsörren a telefon, a vonal másik végén pedig egyik volt páciense hord össze hetet-havat. Akkoriban, öt évvel ezelőtt tizenkét-három éves volt a srác, okosabb az átlagnál, talán homoszexuális is, a családja is válogatott orvosi esetekből áll, szóval volt miről dumálniuk. Aztán a kapcsolat megszakadt, most pedig a srácot, miután megszökött a kórházból, többszörös gyilkossággal vádolják. Nem sok ész kellett hozzá, mivel két hulla mellett üldögélt, kezében a gyilkos fegyverrel, ahogy kell. Alexet felkérik, hogy pszichiátriai tudásával próbálja megmenteni a srácot a halálbüntetéstől, de ő nem elégszik meg ennyivel, és szokás szerint saját szakállára nyomozni kezd...

Eleinte nem igazán ragadott magával a sztori, és sajna ez később sem változott: egészen unalmas, és ráadásul igencsak hosszú könyv (utóbbi standard Kellermannél, és ezzel nincs is baj, ha érdekes), bár lehet (sőt, valószínű), hogy csak nem voltam megfelelő hangulatban egy újabb Delaware-kalandhoz.

Ettől függetlenül belekezdtem a következőbe, hadd fogyjon, meg hátha az jobb lesz. Nem lett, de erről bővebben legközelebb.