Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2007. március 5. Nyugaton a helyzet változatlan
Vagyis továbbra is hatezer dolgom van, a fősuli szarabb, mint valaha (és egyre valószínűbb, hogy nem is ez lesz az utolsó félévem), de most valahogy sikerült egy szusszanásnyi szünetet tartanom, és bár majd' leesek a székről, olyan fáradt vagyok, ezt a frissítést akkor is összedobom... Rengeteg cucc felhalmozódott (és utólag is bocs a februári frissítés kihagyásáért), úgyhogy jön a szokásos random sorrend.


Először a két dolog, amivel a múltkor adós maradtam, mert nem volt kéznél a fényképező. Az egyik egy üvegfestmény, a másik pedig navajonmi (az eleje üres, a hátulján van a felirat). Mindkettőt köszi Katának!


És hogy tovább dicsekedjek, nézzétek, mi van nekem!

Mindössze 6 font volt, plusz 1.75 a posta, és 2, azaz kettő nap alatt ideért Angliából. HMV rulz! Ugye milyen gyönyörű? :) Az első lemezen a film van DTS 5.1, Surround 5.1 és Stereo hanggal (mind angol, más nem is kell), plusz Daranont kommentárja és egy Audio Description Track, ahol a narrátor leírja, izé, elmondja, mit látunk éppen, kezdve a Castle Rock logótól ("The beam of an animated lighthouse passes over a calm sea", stb.). Érdekes, ilyennel még nem találkoztam. Ha lenne annyi fölös időm, hogy minden filmet újra megnézzek audiokommentárral, ezt biztos megnézném ezzel a hangsávval is. Van persze angol felirat nagyothallóknak (szóval puff, csörr és egyéb hangokkal dúsítva), előzetes, életutak (King nincs valami miatt) és hangos idézetek (ide felirat esetleg jól jött volna, bár én végülis elvagyok nélküle, más meg nem érdekel :)). Mellesleg a menü is nagyon klassz, még ha én nem is mindig bírom ezeket az animált dolgokat: ha klikkelek, jelenjen meg a menü vagy valami, ne kezdjenek el mozgolódni, énekelni, mittudomén.

A második lemezen van egy 30 és egy 48 perces dokumentumfilm, a Charlie Rose Show egyik adása Darabonttal és a két főszereplővel (42 perc), egy terjedelmes galéria, valamint egy kis storyboard. A harmadik lemezen főleg interjúk vannak (több, mint 2 órányi anyag!): Tim Robbins, Morgan Freeman, Bob Gunton, William Sadler és Clancy Brown. Ezen kívül az eredeti mozielőzetes is itt figyel, valamint egy utolsó werkfilm (9 perc).

Azt nyilván mondanom sem kell, hogy 3200 Ft-ot simán megért a cucc, a dupláját is akár, bár annyiért valószínűleg nem csaptam volna le rá.

Érdekes addendum: nemrég olvastam, hogy tavaly novemberre be volt tervezve egy újabb magyar kiadás, de azóta se lett belőle semmi, viszont idén nyáron elvileg tényleg megjelenik nálunk is egy normális kiadás a filmből. Úgy legyen!


Havi karikatúra-adag (innen), ami véletlenül kapcsolódik is a fenti cumóhoz:


Havi anyázás #1: A Media Marktnak volt/van pofája a 2000 Ft-os Rémmesék DVD-t 5000 Ft-ért árulni. Nem semmi! Kiköszörülték viszont a csorbát, mivel a megjelenés hetében már volt nekik mindkét Kingdom Hospitalból (ld. lejjebb!).

Havi anyázás #2: Miért hiszi azt minden magyar újságíró(szerű lény), hogy A Setét Torony 6 kötetes? Az összes cikk, amibe mostanság belefutok, ezt írja (némelyik ráadásul fordítás, és az eredeti cikkben jól írták). Azért, mert az Európa 2 éve képtelen kiadni az utolsó kötetet, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Utána kéne nézni a dolgoknak, emberek! (Nem mintha én tévedhetetlen lennék, de nem is kapok pénzt azért, mert hülyeségeket írkálok...)


Békésebb vizekre evezve, íme az újabb szavazás! Kezdek kifogyni a kérdésekből, úgyhogy megint egy roppant kreatív dolgot vetettem fel. Íme az előző eredménye:

Ki a kedvenc jó fiúd?
Roland (Setét Torony) (70)
John Coffey (Halálsoron) (46)
Johnny Smith (Holtsáv) (37)
Jack Sawyer (Talizmán) (32)
Louis Creed (Állattemető) (20)
Ralph Roberts (Nem jön...) (18)
Thad Beaumont (Halálos Árnyék) (15)
Paul Edgecombe (Halálsoron) (14)
Valaki más (email!) (8)

Egyetlen illető dobott mailt, miután valaki másra szavazott, szóval 1 szavazat Eddie Dean-nek, a másik 7 emberke válasza pedig örök titok marad...


[Könyvek] Lássuk először is az utánnyomások új borítóit, és egy kakukktojást! A Talizmán szerintem kurva jó lett, a Christine viszont nem az igazi... Az utolsó kép egy Peter Abrahams nevű úriember regényének borítóját ábrázolja, aki King egyik kedvenc szerzője, de ne tévesszen meg senkit, hogy King neve nagyobb betűkkel van a borítón, mint a szerzőé: kedvenc horrorszerzőnk csupán ajánlja Abrahams könyvét, semmi egyéb köze nincs hozzá. Remek húzás volt ez az Alexandra részéről, vásárlók megtévesztése rulz (legalábbis távolról, közelről azért csak kibújik a szög a zsákból). Ha valaki olvasta a könyvet (valami ifjúsági cuccnak tűnik a szinopszis alapján), dobhatna pár sort róla emailben vagy a fórumra!

Update! Nagira volt oly kedves és küldött pár sort a könyvről. Íme (és köszi!):

"A Lenn, a nyuszi barlangjában valóban egy ifjúsági könyv, és az első ennek a korosztálynak szánt könyve az írónak. Nagyon röviden a történet: Echo Falls, egy csendes kisváros, ahol Ingrid, egy 13 éves fogszabályzós leányzó, aki imádja Sherlock Holmes-ot, a focit, és álmai szerepe Alice, belekeveredik egy gyilkossági ügybe, és úgy gondolja, neki egyedül kell ezt megoldania. Meg persze, hogy ne keveredjen bele, hisz az egész nem más miatt kezdődik, mint kedvenc piros puma edzőcipője miatt, ami történetesen a halott házában maradt. Természetesen a kishölgy bonyodalomból bonyodalomba zuhan, hisz azért betörés más házába /ami rendőrség által már le lett záva/, lógás a suliból, hazugságok sokasága írható fel neki, és még az sem elhanyagolható, hogy újdonsült kis barátja /Joe/ édesapja nem más, mint Echo Falls rendőrfőnöke, aki az ügyben nyomoz. És még ehhez jön egy pedáns anyuka, egy apuka, egy jó fej nagyapa, egy izomagy, néha kedves báty, egy nem túl kedves matektanárnő, egy fura idegen a városban, és Nigel, a kutya.

Ahogy King is írja, a felnőtt és ifjúsági jelzők elvesztik jelentőségüket, hisz az események magával ragadnak, és az olvasó fejében talán kicsit hamarabb összeáll a kép, így izgulunk Ingridért, mi is történik vele. És talán maga Holmes is megirigyelhetné, ahogy egy fogszabályzós, 13 éves lány megoldja Echo Falls egyik legérdekesebb bűnügyét.

Én két nap alatt végeztem vele, és nagy a kísértés, hogy még egyszer nekiessek, de először igyekszem egyszer elolvasni mindent, amit szeretnék. Szóval, egy nagyon jó kis könyv, és persze igen jó "ötlet" volt az Alexandrától King kiemelése, és pont ezért szomorú, hogy ettől várják, hogy esetleg többen veszik meg. Hiába, a kereskedelem... Bár szerintem a borító nagyon pofás lett /azért az Alexandra tud, ha akar:)/, és az 1 híján 3000 Ft-os ár sem olyan hű, keményfedeles, borítós könyv lévén /én magam Alexandráról rendeltem 25%-kal/."


Most pedig a többiek 1-1 mondatban, ömlesztve. A régi-új Bachman-regény, a Blaze június 12-én jelenik meg, King új regénye, a Duma Key pedig 2008. januárjában. Közben havonta jönnek az újabb Dark Tower képregények, közéjük ékelve pedig az alábbi, 48 oldalas kis füzetecske áprilisban.

Jön még a Secretary of Dreams (illusztrált King-novellák) második kötete, benne ezek a sztorik: The Monkey, Gray Matter, Nona, Strawberry Spring, One for the Road, In the Deathroom.

Graduation Afternoon címmel új novella jelenik meg Kingtől a Postscripts névre hallgató antológiában.

A Mobil itteni oldalára feltettem a könyv reklámját, ami a puhafedelű kiadás apropóján készült.

King ígéretéhez híven megjelent a New York-i képregénybörzén. Ehun van némi infó meg kép.

És akkor még egy galéria. A Green Mile roppant csúnya korlátozott példányszámú kiadásáról pár kép, valamint az Everything's Eventual (Minden Haláli) novelláskötet 1408 kapcsán (ld. lejjebb!) utánnyomott borítója.


[Filmek] Itt is a magyar vonatkozású dolgokkal kezdem. Végre megjelent A Félelem Kórháza DVD-n! Az ár változatlanul 2x3000 Ft, extrák is vannak, sőt, szinkron is került a lemezekre. Az RTL-en jövő héten ér véget a sorozat, a premiert pedig kemény 130ezer ember látta. Persze hétköznap éjszaka megy, de ez akkor sem túl sok. Íme a borítók, amin immár nincs elírva a cím:

Ide tartozik még, hogy idén nem kizárt, hogy pár újabb King-DVD-vel gazdagodhat a magamfajta igénytelen rajongó gyűjteménye. Konkrétumokat nem mondanék, mert egyelőre nem biztos egyik sem, de talán már az első félévben jön ez-az.


És most külföld! Július 13-ra csúsztatták a 1408 amerikai bemutatóját, és közben kijött egy kövér, 50 megás trailer is, amit innen (vagyis a Filmek rész 1408-cal foglalkozó oldaláról) is le lehet töléteni. Thx, Jabba boy!

Pár napja elkezdték végre forgatni Frank Darabont vezénylésével A Köd (The Mist) alapján készülő filmet. Némi infó a forgatásról (1, 2, 3, 4), a végeredmény pedig, amit november 21-től láthatunk elvileg, ilyen jó lesz:

Dolan és az ő Cadillac-je feléledni látszik. Ezer éve nem hallottunk a filmről, Dennis Hopper azonban érdeklődik a project iránt, úgyhogy akár még el is készülhet valamikor. Egy apró változás máris kinéz az irományhoz képest: Dolan nem Las Vegas-i gengszter lesz a filmben, hanem emberkereskedő...

És a végére egy apróság: lehet, hogy film készül A Setét Toronyból. JJ Abrams (Lost) neve került szóba, de egyelőre semmi konkrétum nincs. 19 dolcsiért (ez ugye elég fontos szám Kingnél) fognak gazdát cserélni a jogok 3 évre, aztán vagy lesz belőle film/sorozat/akarmi, vagy nem.


Ami az újdonságokat (mind az egyet) illeti, Waces volt oly kedves és küldött egy DVD bemutatóval egybekötött filmismertetőt minden idők - szerintem - egyik legszarabb filmjéről, A Ragyogás Kubrick-féle verziójáról. Olvassátok el, jó hosszú!
[Cikkek] Humbert ismét rábukkant két cikkre: ezúttal egy Népszabi és egy Könyvjelző akadt horogra. Köszi!
[Rajongók] Nagi, Nagira és Roland polca is helyet kapott az oldalon.
[Utalások] Könyvek: Vavyan Fable (thx, Nagira!), Alex Kava és Bentley Little (én). Filmek: Testvériség (thx, Ádám!), valamint Apja lánya, Poltergeist 3 és A Halászkirály Legendája (én). Rajzfilmek: Pirosszka (én). Sorozatok: A Szökés (thx, Ata!) és A Dadus (thx, Jeffi!).
[Partnerek] A Zóna, valamint Éva oldala.

Könyvajánló

Úgy döntöttem, nem scannelgetek meg keresgélek a neten, borítók viszont csak kellenének, szóval íme egy fotó, egészségetekre! Ezeket olvastam az előző frissítés óta (sajna idén, pláne január vége óta egyelőre nem sok könyvet sikerült kipipálni), szöveg a kép alatt.


Alex Kava: Sötét Lelkek (The Soul Catcher)

Mint már oly sokszor említettem, folyamatosan újabb és újabb szerzőkkel próbálok megismerkedni, próba-szerencse alapon. Nagyritkán ráveszem magam egy-egy, az átlagosnál is hatásvadászabb vagy gagyibb cím/borító ellenére is valamire, és olykor kellemesen csalódom. Remek példa erre John Connolly Gyilkos Fajzat című műve, ami igen remek darab, a borító viszont borzasztó. Persze akkoriban akciós volt, szóval nagyot egyébként sem buktam volna rajta. Lényegre!

Szemezgettem már egy ideje Alex Kava könyveivel is, de őszintén szólva a kiadó (Harlequin) elrettentett, ugyanis legjobb tudomásom szerint ők leginkább mindenféle romantikus-szerelmetes dolgokat adnak ki. Ez persze nem jelent semmit, elvégre nem sok kiadó van, ami egy műfajra specializálódna, de azért mégsem tudtam levetkőzni az előítéleteimet. Aztán egyszer csak ajánlottak valamelyik könyvét az egyik fórumon, valamivel később egy másikat (vagy ugyanazt?) egy másik fórumon, és mit ad isten, legutóbbi antikváriumi látogatásom során épp volt bent két könyve, így el is hoztam a korábban írtat, mivel mindkettőre nem futotta (tudtam, hogy van valami sorozata, és szeretem az ilyesmit minél közelebb kezdeni az elejéhez). Hazaérve kiderült, hogy a másik könyve nem is sorozatos, hanem az eddigi egyetlen sorozaton kívüli regénye, de ez most lényegtelen.

Két ünnep között azon filóztam, hogy mit kéne olvasni (A Mobilhoz épp nem volt kedvem, a többi tervezett könyvet meg nem hozta a Jézuska sajna), és hirtelen felindulásból a Sötét Lelkeket emeltem le a polcról.

Sok rövid fejezetből áll (majdnem 80 a 400 oldalon), így gyakorlatilag letehetetlen, mert ugye "csak még ezt a fejezetet, úgyis csak 5-6 oldal". Hanyatt éppen nem vágódtam a könyvtől (a szektás meg a "próbálom elkapni azt a pillanatot, amikor a lélek kiszáll az emberből" dolgot is ezerszer láttuk/olvastuk már), de azért kellemes olvasmány volt, szóval jöhet a többi is idővel. (Időközben újra betértem az antikváriumba, és meglepetésemre mind a négy további könyvét megtaláltam, úgyhogy tényleg csak idő és kedv kérdése - idén várható továbbá a legfrissebb könyve magyarul, nyáron pedig az új regény angolul). Ja, és természetesen 1-2 visszautalás volt a korábbi könyvekre (ez Maggie O'Dell harmadik kalandja ugyanis), dehát úgy kell nekem, ha nem sorban olvasom őket...


Philip K. Dick: Az Alfa Hold Klánjai (Clans of the Alphane Moon)

Az idei év első olvasmányélménye (a Kavát még december 30-án befejeztem). Szerintem kurva jó, meglepően humoros és érdekes könyv, bekerült a kedvenc Dick-köteteim közé.


Stephen King: A Mobil (Cell)

Hát ez igen gyenge volt... Túl sokat eleve nem vártam ettől a zombis sztoritól, de titkon reméltem, hogy kellemesen fogok csalódni. Nem ez történt. A történet átlagos (de akár átlagon alulinak is nevezhető), a karakterek sem túl emlékezetesek vagy szimpatikusak, úgyhogy sok jót nem tudok mondani róla.

Beezer sajna továbbra sem igazán naprakész a tévéműsorokat illetően. Az még hagyján, hogy a Powerpuff Girls-nek saját fordítást kreált (sőt, mivel a "hivatalos" magyar cím egy szar, még jó is), de már valamelyik korábbi fordításában sem Alkonyzónának fordította a Twilight Zone-t, ahogy itt sem, pedig a fórumban is a figyelmébe lett ajánlva (akkoriban még járt mifelénk). Nem mintha olyan nagy dolog lenne, de az ilyen apróságok is fontosak.

Egyébként is akad 1-2 furcsa fordítói (szerkesztői?) megoldás, helyesírási hibával és elírással viszont szerencsére nem sokkal találkoztam, talán 4-5 tűnt fel az egész könyvben.

Ami viszont halálra idegesített, az az "úgyszólván" használata kb. minden második mondatban. Nem létezik, hogy nem lehetett volna a szinte, alig, stb. szavakat eszközölni, már csak azért is, mert némelyik mondat rettentően hülyén hangzik így.

A másik irritáló dolog az "&" jel használata a levelekben. Ez már a Végítélet naplórészleteiben is zavart, lévén magyarul nem használjuk szövegben, és nem lett volna olyan nagy meló "és"-t írni helyettük, de úgy tűnik, öreg kutyának nem lehet új trükköket tanítani (más kérdés, hogy ennek természetesnek kéne lennie).

Azért ezúttal is jónéhány új kifejezéssel gazdagodtam - ennyi haszna legalább volt a könyvnek. A készülő film gondolom még rosszabb lesz, de hátha egyszer meg lehet majd nézni, és nem süllyed az Álomcsapda vagy az Atlantisz Gyermekei szintjére.


John Farris: The Uninvited

Horrorszerzők nem igazán törnek utat kis hazánkba, így a magamfajta kénytelen angolul olvasni ilyesmit. Sok-sok hónappal ezelőtt Farris is felkerült a listámra, aztán sikerült is két könyvet vennem tőle (egy alapján általában nem írok le egy szerzőt, szóval igyekszem az elején egyből két könyvet beszerezni mindenkitől), aztán csak álltak és álltak a polcomon. Később jött a múltkor talán említett könyvtári kiárusítás, és 200 Ft-ért nem volt szívem otthagyni két további Farrist, mondván ha bejön, szidhatom magam, ha meg nem, akkor is 400 Ft-ot bukok mindössze. Nemrég egy ötödik könyvét is sikerült megvennem, ami ugyan 700 Ft volt, de vadi új, úgyhogy itt is az előző logika szerint cselekedtem. Lényeg a lényeg, A Mobil után további horrorra éheztem, ezért a kezembe vettem az Uninvited-et, egyikét a kiárusításon talált könyveknek.

A történet szerint Barry (aki nevével ellentétben leányzó) nemrég veszítette el a barátját, majd, hogy még rosszabb legyen neki, egyik este, hazafelé tartva elüt egy fickót. Az illető kórházba kerül, szépen lassan készül elhalálozni (annak ellenére, hogy elvileg semmi komoly baja nincs), de Barry meglátogatja, mire a fickó csodával határos módon felépül. Emlékei nem nagyon vannak, és naná, hogy Barry befogadja, ápolgatja meg minden, és naná, hogy testvére és apja (mindketten festők) ellenzik a dolgot. Innentől kezdődnek a bonyodalmak: Mark (időközben eszébe jutott a neve) egyre jobban lesz, apu egyre szarabbul, a szomszédban lakó öreg spiné, aki mellesleg hisz a mindenféle szellemekben és egyebekben, sejteni kezd valamit, képbe kerül egy jövendőmondó gépezet is (amilyet a vidámparkokban is látni), és így tovább.

Összességében nem volt egy nagy kaland, amolyan Saul kaliberű: semmi különös, de azért el lehet olvasgatni. Pedig King meg Straub mit össze ajánlgatták a védőborítón! :)


John Farris: Scare Tactics

A másik 200 Ft-os szerzemény. Tartalmaz egy rövid történetet (The Odor of Violets), egy hosszabb történetet (Horrorshow) és egy regényt (The Guardians).

A Violets egy tanulságos történet arról, hogy nem érdemes plagizálni, mert úgyis megszívod. Egész jó.

A Horrorshow is jól indult (csaj egyedül egy elhagyatott autós moziban), de aztán kicsit veszített a varázsából. A lány persze meghal, a hatóságok eleinte arra a fickóra gyanakszanak, akivel az utolsó óráit töltötte (nem egészen úgy, ahogy a férfi szerette volna, mert hazaért a kedves felesége), de aztán találnak egy jobb bűnbakot: egy angol srácot, aki mellesleg mindenféle természetfölötti dolgokkal foglalkozik.

És végül a regény. Eredetileg álnéven írta Farris, valószínűleg mivel nem horror, hanem inkább krimiféle. Ráadásul nem is valami jó. Úgy a feléig vártam, hogy bejöjjön valami horror elem, vagy legalább beinduljon, de hiába...

Vicces egyébként, hogy a könyv paperback kiadásába bekerült még két novella. Ok, ez még annyira nem is érdekes, de hogy miért pont a címadó szerzeményt hagyták ki a hardcover kiadásból, az rejtély...


Ramsey Campbell: The Influence

Újabb "horroristen", újabb 200 Ft-os szerzemény egy számomra eddig csak névről ismerős írótól. Simán azt hittem, hogy amerikai a fickó, pedig nem (a kritikusok szerint ő "Anglia válasza Stephen Kingre").

A könyv meglepően jól sikerült, még ha nem is túl eredeti az alapötlet: meghal a köcsög nagynéni, akit mindenki utál, de persze a szelleme továbbra is kísért, ritkítja a famíliát, kiszemel magának egy kislányt, stb.

Ráadásul lehet, hogy az amerikai kiadás miatt, de valahogy nem nagyon éreztem "túl britnek" a könyvet (szókincs, ilyesmi szempontjából), ami pedig néhány angol szerzőnél előfordult már, és olykor zavart is.

Van még egy könyvem Campbelltől, de a sikeres ismerkedésen felbuzdulva eltettem későbbre.


Bentley Little: The Association

Nem találjátok ki, Little milyen műfajban alkot. Nem, nem romantikus irodalom(?) a zsánere, sokkal inkább a hor... úgy van, horror!

Úgy tartja a mondás, hogy borító alapján ne ítéljünk meg egy könyvet, de velem Little esetében pontosan ez történt, csak pozitív értelemben. A Bookstationnek segédkeztem pár éve, kategorizáltam a készletük egy részét, és mivel az Association is megvolt nekik, felkerestem a Fantastic Fiction ide vonatkozó oldalát, megláttam a sok borítót, meg hogy horrorisztikus dolgokat ír a bácsi, és úgy döntöttem, alkalmasint teszek vele egy próbát. Nem mintha olyan egetrengetően gyönyörűek lettek volna a borítók, de valahogy mégis megfogtak. A másik, ami valamelyest hatást gyakorolt rám: az egyszerű könyvcímek. The Store. The House. The Mailman. University. Semmi hatásvadászat, sőt, egyenesen unalmasnak is tűnhet egyeseknek. Szóval felkeltette az érdeklődésemet a fickó, na. Aztán valamivel később ez a könyv is bekerült az akciós kínálatba, és 800 Ft-ért már nem hagytam ott, pláne hogy keményfedelű kiadás.

És milyen jól tettem, hogy nem hagytam ott! Ez a könyv ugyanis valami eszméletlenül jó! Van benne egy kis humor, némi (nem sok) káromkodás, mely sajna a fenti Farris és Campbell művekről nem volt elmondható.

A történet elején Barry és Maureen beköltöznek Bonita Vistába, egy kapuval lezárt elit közösségbe, ahol a lakástulajdonosok egyesülete biztosítja a lakók kényelmét és jólétét. Barry végre kedvére írhatja tovább horrortörténeteit (Stephen King is említésre kerül nem egyszer, ld. Utalások!), Maureen pedig nyilván itt is tud könyvelni. Megismerkednek a szomszédokkal, és boldogan élik világukat, amíg meg nem halnak. Vagy amíg az egyesület ki nem találja, hogy megszegtek valami szabályt. Például háziállatot tartottak. Vagy hálóköntösben elhagyták a házat, hogy bevigyék az újságot. Vagy nem zöld színű madzagot használtak a kertben. És így tovább. Úgy tűnik, az egyesület igen rövid pórázon tartja a lakókat. Kérdés, hogy Barry és barátai meddig tűrik ezt...

Mint említettem, kurva jó a könyv, nekem legalábbis nagyon tetszett. Teljesen hétköznapi téma, átlagemberek, és mégis - vagy talán pont ezért - olvastatja magát, bár valószínűleg sokan félredobnák, mondván nem túl hihető (ha már hétköznapi a téma). Remélem, minél hamarabb rá tudom tenni a kezem a szerző további műveire is.


Douglas Clegg: Álomország (Neverland)

Egyelőre az utolsó horrorszerző, akit bepróbáltam. Ezúttal nincs hosszas "előtörténete" a könyvnek: valahol ráakadtam a szerző nevére, kiderült, hogy megjelent tőle egy könyv magyarul is, aztán már csak várni kellett, hogy vagy a Bookstationhöz érkezzen tőle valami angolul, vagy rátaláljak az Álomország magyar kiadására. Jó sokáig kellett várni, és ezúttal az utóbbi következett be. Persze mióta egy kedves H.Q.-látogató rám sózta fölös példányát, azóta szinte minden alkalommal belefutok egy példányba a helyi antikváriumban, de ez már csak így szokott lenni...

Ahogy a bevezetőt, úgy az ajánlót is igyekszem rövidre fogni, ugyanis a borítón található szöveg mindent elmond: "Amit jobb lett volna, ha meg sem ismersz". Hát igen, ekkora rakás szart már rég nem pipáltam. A Legyek Ura és Banks Darázsgyára jutott eszembe olvasás közben, nomeg a gondolat, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet. Sajna azonban nagyon ritkán hagyok félbe könyvet, így erre is rászántam azt a pár órát.

A fordítás és a szerkesztés-tördelés mindenképpen szar (az meg milyen, hogy a fordító néni sose hallott még a Marsbéli (és nem Marslakó, bazze!) Krónikákról?!), de nem tudom, hogy csak az eleve szar művet rontották tovább, vagy eredetiben - esetleg igényesebb magyar kiadásban - azért élvezetes(ebb) lett volna. Ha ráakadok, elolvasok Cleggtől még valamit, de ha az is ilyen pocsék lesz, viszlát...


James Herbert: Others

Herbert régi ismerős, de már ezer éve nem olvastam tőle semmit, így ideje volt. Pláne hogy az Others trade paperback (vagyis bazi nagy puhafedelű) kiadásban van meg, amit nem célszerű suliba meg ide-oda cipelni, így gondoltam elolvasom, amíg itthon vagyok.

Nick 'Dis' Dismas nem éppen szokványos fickó. Szegény "rendellenesen" született, így némileg eltér az átlagtól, már ami a külsejét illeti. Ettől függetlenül jól megvan és egész jól menő nyomozóirodát vezet. Egy szép napon felkeresi egy ügyfél (naná, hogy egy nő!), aki szeretné, hogy találja meg elveszettnek, sőt, halottnak hitt fiát.

Nyomozás nyomozás hátán, képbe kerülnek mindenféle látomások, rémálmok, jósnő, meg ami kell. Többet nem mondok, bár az első fejezetből eleve elég sok dolog kiderül.

A regény E/1-ben íródott, és Herbertnek Joe Creed (a Creed című regény hőse) után ismét sikerült egy klassz karaktert alkotnia. A vége előtt van úgy 30-40 oldal, amit kicsit unalmasnak találtam, de lehet, hogy csak fáradt voltam. Ettől eltekintve azonban igen remek darab.