Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2007. május 7. Tudod, miért énekel a fülemüle?
Hogy én mennyire utálom a májust! Pláne a mai nap után. És még a nap is kisütött, dögmeleg volt egész délután (mintha nem lett volna elég bajom enélkül is). Egyébként elég vérszegényre sikerült az április, alig történt valami Kinges. Vagy valami jó, ha már itt tartunk. Április 12-én elhunyt például Kurt Vonnegut. RIP.

No de elég a nyavajgásból (a mai napra), lássuk inkább, miből élünk (így belegondolva azért az szép lenne, ha valami dúsgazdag illető azért fizetne, hogy az SKHQ-t pofozgassam...).


Érdekesség: 5 év után King ismét fellép a Rock Bottom Remainders nevű, írókból álló rockzenekarral, mégpedig június 1-jén New Yorkban, a BookExpo America nevű összejövetelen.


Valamikor említettem, hogy a Mystery Writers of America Kinget a krimi nagymesterévé választotta. A 61. Edgar-díjkiosztó a napokban le is zajlott, a képen King Donald E. Westlake (szintén zenész) társaségában látható.


Egy kis reklám: megjelent a Fangoria 17. száma! Tessék gyorsan elkapkodni, lehetőleg a szerkesztőségből, hogy Gáborék minél több pénzmaghoz jussanak, ne a terjesztők zsebeljék be a zsíros bankjegyeket. Ezúttal egyébként A Félelem Kórháza a King Klub témája.


És ezzel le is tudtuk a bevezetőt és az egyéb dolgokat. A frissítés további része alant terül el, tessék szorgalmasan olvasgatni, aztán nagyjából egy hónap múlva jön a következő adag. Akit érint, annak kalappal az érettségihez meg a vizsgákhoz!

(Akit érdekel, mi az istent keres a fülemüle a subject-ben: ma ismerkedtem meg közelebbről a Nightwish Angels Fall First című albumával, és ez a kedvenc nótám róla eddig - továbbá más megint nem jutott eszembe.)


[Könyvek] Nem sokat szaroztak az Európánál, rögtön a hónap elején megjelent a Halálos Árnyék új borítóval, puhatestű és keményfedelű kiadásban. A borító szerintem egészen jól sikerült, különösen a keményfedelű (fehér), bár lehet, hogy a másik a valóságban nem ennyire elmosott - ebben az esetben az is rendben van. 2200 és 3000 Ft-ba kerülnek.


Akit érdekel King előszava Bachman Blaze című regényéhez, az klikk!

Ez pedig itten maga Richard Bachman:


DarkVenom volt oly kedves megörvendeztetni minket egy Sárkány Szeme ismertetővel. Köszönet érte!
[Filmek] Csak röviden:
  • 1408: a film itteni oldalán pár kép, és van jópofa, ötletes hivatalos oldal is.
  • Holtsáv 6. évad: június 17-én indul, ez is 13 részes lesz.
  • A Titkos Ablak: a Blu-Ray változat június 19-én érkezik a magyar boltokba.
  • És végül: 6 órás (reklámok nélkül nyilván kevesebb) HBO-s minisorozat készül a Faithfulból. Ez az a baseball-os non-fiction iromány. Biztos nagyon érdekes lesz.
    [Rajongók] Péter polca került fel. Köszi!
    [Utalások] Ezúttal csak én voltam szemfüles. Könyvek: Patricia Cornwell, Meg Gardiner és John Harvey. Sorozatok: Supernatural (Odaát). Rajzfilmek: The Simpsons.

    Könyvajánló

    Ezt a hónapot többnyire a nénik uralták nálam, de csak épphogy. Szerettem volna többet olvasni, de két hét csak úgy kiesett (már ami az olvasást illeti). Sebaj, majd mostantól talán... Szöveg a kép alatt, szokás szerint, ha érdekel valakit.


    Patricia Cornwell: Body of Evidence (Aljas Indokból)

    Tavaly kétségkívül rosszkor került kezembe Kay Scarpetta első kalandja, a Postmortem, de volt már rá példa, hogy oly gyakori rossz hangulatomból kirángatott egy remek könyv, tehát nem biztos, hogy csak a hangulatom volt a hibás, amiért nem aratott nálam osztatlan sikert a könyv.

    A minap rászántam magam a második kötetre, és továbbra sem vagyok teljesen meggyőzve. Rossznak épp nem nevezném, de semmi különös, és a főszereplő sem igazán érdekes. Marino mondjuk egész jópofa néha.


    Patricia Cornwell: All That Remains (Nyom Nélkül)

    Mivel tavaly egy remek Bookstationös akció során többek között kisebb hegy Cornwell-regényre is szert tettem, gondoltam ebből is kipipálok még egyet, hadd fogyjon.

    A fojtogatós gyilkos és a különös módon elhalálozott, történelmi regényeket író spiné elhalálozásának felderítése után ezúttal egy szerelmetes párokat gyilkoló illető után folyik a nyomozás, aki mellesleg nem átall lenyúlni a hullák zokniját és cipőjét. Ilyet... Ja, és Scarpetta képtelen megállapítani a halál okát, mivel csak hónapokkal az eltűnés után találnak rá a hullákra, akkor meg már édes mindegy gyakorlatilag...

    Az enyhe politikai töltet ellenére ez a könyv tetszett legjobban az eddig olvasott három közül, úgyhogy ha nem is tűkön ülve, de némileg bizakodva várom a következő könyveket, de annyira azért nem, hogy egy harmadikat is elolvassak hirtelen. Majd egyszer.


    Kathy Reichs: Déjá Dead (A Holtak Beszélnek)

    Avagy Egy Dézsányi Halott...

    Reichs-t is a tavalyi "márpedig mostantól nénik által elkövetett krimiket is olvasni fogok!" felkiáltásom után találtam. Be is szereztem az első két könyvét (mindkettő megjelent magyarul is egyébként, a többi azóta sem), de ezidáig nem éreztem indíttatást az elolvasásukra, aztán a Cornwell-regény vége felé közeledve hirtelen megjött a kedvem.

    A főszereplő Temperance Brennan, aki ismerős lehet azoknak, akik nézik a Bones című sorozatot (magyarul a remek Dr. Csont címet kapta), mely Reichs könyvein alapszik, de állítólag a karakter nevén kívül nem sok hasonlóság van a két dolog között. Én ugyan rengeteg sorozatot követek figyelemmel, de a krimiket inkább olvasni szeretem, így ez is kimaradt eddig az életemből, és azt hiszem, ez a jövőben sem fog változni.

    Tempe, Kay Scarpettához hasonlóan a halottakból él, mégsem temetkezési vállalkozó. Igen, ő is patológus, a delikvens csontjaiból megmondja, milyen bántalom érte a szerencsétlent, mielőtt - vagy miután - meghalt. Ez a sztori is úgy kezdődik, hogy találnak egy csontvázat, amiről azt hiszik, valami ősrégi maradvány, aztán kiderül, hogy egész friss. Aztán találnak még, és elkezdik összerakni az összeraknivalót: itt bizony sorozatgyilkos lesz a hunyó, mint általában...

    Reichs könyveire nem átallják nemes egyszerűséggel azt írni, hogy "Jobb, mint Cornwell", de ez a könyv ezt nem igazán támasztja alá. Cornwell regényeinek is lenne hova fejlődniük, de ez... Eleve rohadt hosszú. Az én keményfedelű kiadásom 410 oldal, viszonylag kis betűvel, a paperback kiadás több, mint 500 oldalra rúg. Nincs nekem bajom a hosszú könyvekkel, meg megszoktam már, hogy a "modern" krimiszerzők szinte mindig 4-500 oldal körüli regényeket adnak ki, de ez túl hosszú és főleg unalmas volt. Két nap alatt kivégeztem ugyan, mivel mást se csináltam egész nap, de jóval többnek tűnt. A sok francia duma se segített, meg az, hogy minden második utca vagy helyszín St. valami. Ok, Kanada, ott nem csak angolul beszélnek, és ha így hívják az utcákat, hát istenem, de mégis.

    Szóval az első könyv alapján nem nagyon ajánlom Reichs-t senkinek...


    Kathy Reichs: Death Du Jour (Minden Napra Egy Halott)

    ...mivel azonban egy könyv alapján nem szép dolog leírni valakit, és mivel anno egyből két könyvet tettem a virtuális kosárba, egy füst alatt ezt is kivégeztem. Eleve pozitívum volt, hogy úgy 100 oldallal rövidebb, mint az előző (a paperback kiadás 440 oldal sincs a kb. 530 oldalas első kötethez képest).

    Ami a sztorit illeti, az is jóval érdekesebb, még ha alapvetően ez is csak egy újabb szektás dolog, persze nyakonöntve csontból jóslással meg egyebekkel, amiben az első könyv sem szűkölködött.

    Összességében kellemes meglepi volt a könyv. Az első után őszintén szólva azt hittem, végig se fogom olvasni és hajítom ki mindkettőt a francba, de tévedtem. Ebből is látszik, hogy az ilyen-olyan díjak szart se érnek: a Déjá Dead nyert valami legjobb első regény díjat és vacak volt, ez meg csak úgy van, és bár a világot nem váltja meg, de egy erős közepest mindenképpen megér. Egyelőre Reichs nénit pihentetem, de előbb-utóbb beszerzem majd a többi könyvét is (idén jön a 10. kötet), aztán apránként elolvasom őket.


    Neil Gaiman: Coraline

    Mivel nem olvasok képregényeket (nem tartom gyerekesnek, csak nem az én világom), Gaimant a többséggel ellentétben nem a Sandman-en keresztül ismertem meg.

    Nem tudom, mi volt a sorrend, de olvastam mindhárom magyarul megjelent könyvét.

    Az Elveszett Próféciákat sokan dícsérik, nekem mégsem tetszett, és nem is találtam különösebben viccesnek. Persze Pratchett (a társszerző) könyvein is röhög a fél világ, merthogy milyen vicces, én meg csak néztem, hogy az első három Korongvilág-regény olvasása közben épphogy elmosolyodtam néha, ha egyáltalán.

    A Tükör és Füst című novelláskötet már jobb volt, de ez nem meglepő, mivel egy rakás novella közül csak talál mindenki magának valami finomat.

    Aztán jött az Amerikai Istenek, ami nem lett volna rossz, csak épp nem azt kaptam, amit vártam.

    Ettől függetlenül nem mondtam le a fickóról, és nemrég a kezembe akadt egy újabb könyve, a Coraline. Nem egy monstrum, van vagy 180 oldal, szép nagy betűkkel, illusztrálva, de ahogy a borító, úgy a hossz sem lehet befolyásoló tényező egy könyvnél (hacsak nincs nagyon túlírva, vagy a szokásos "hiába 5000 oldal, olvastam volna még 5000-et belőle").

    Végülis meséről van szó, de a félelmetesebb fajtából. A borítón lévő szövegek nyilván túloznak ("Alice Csodaországban keresztezve Stephen Kinggel", "halálra rémültem olvasás közben", etc.), de persze egy 8-10 éves gyerek nyilván máshogy van összerakva, mint én (például sokkal okosabb nálam).

    A lényeg, hogy aranyos a történet, tetszettek a szereplők is (a macska különösen), remek illusztrációkat is kapunk, mi kell még?

    Angolul kevésbé értőknek jó hír, hogy talán már jövőre hozzánk is eljut a könyv, ugyanis az agave idén a Stardusttal megkezdi a Gaiman-könyvek kiadását (gondolom, a nemsokára bemutatásra kerülő film miatt esett erre a választás), és elvileg évente két további könyv jön majd a szerzőtől. Hallottunk már ilyet, részemről hiszem, ha látom, de tekintve hogy nem igazán termékeny a fickó (ha a képregényeket és graphic noveleket nem számítjuk), évi egy kötet is bőven megteszi majd. Csak jó lenne, ha előbb kiadnák, ami még nem jelent meg nálunk, és addig nem foglalkoznának utánnyomással/újrafordítással...


    Ed McBain: See Them Die

    A tizenharmadik 87-es körzetben játszódó regény. 1960-ban írta McBain, nekem pedig sikerült egy 2004-es, csodaszép Orionos kiadást beszereznem - na vajon honnan?

    Meg kell mondanom, hogy imádom az Oriont. Többnyire igen szép borítóval látják el a könyveiket, kurva sok finomságot adnak ki, és persze ők csinálják a Three (néha Five) Great Novels című omnibusokat is, bennük 1-1, sok esetben általam is kedvelt szerző (Coben, Rankin, stb.) három (néha öt) regényével. Dícséretes!

    No de vissza McBainhez!

    A regény mindössze néhány óra történéseit írja le, a középpontban ezúttal Andy Parker és Frankie Hernandez, de persze Byrnes és Carella is tiszteletét teszi. Ezen kívül adva van egy Pepe Miranda nevű csúnya bácsi, valamint néhány utcai gang, kurvák, lövöldözés, egyebek.

    Nem rossz darab, de a kedvencem se lesz.

    És ha már McBain: ezúton szeretnék gratulálni a Gabo kiadónak, akik kifelejtették az utolsó pár oldalt a Hark! (Csitt!) magyar kiadásából. Szép munka volt, srácok! Még jó, hogy sehol nem lehetett kapni, amikor kerestem, ezért megvettem angolul.


    Sue Grafton: B is for Burglar (B, mint Betörő)

    Ő is tavalyi felfedezett. Az első könyvét olvastam akkor, a minap pedig sikerült a következő kettőt is beszereznem. Igaz, hogy egy, az első három kötetet magába foglaló omnibusként, így az első kötet immár kétszer van meg, de még így is igen olcsón kijöttem a dologból: négy (persze valójában csak három) könyv nem egészen 2000 Ft-ért, úgy, hogy a tavaly vásárolt példány vadi új, az omnibus pedig a közel 1000 oldal ellenére is sértetlen gerinccel bír.

    Kinsey Millhone-t ezúttal egy eltűnt személy felkutatásával bízzák meg, ugyanis amíg az illető alá nem ír valami papirost, a többiek sem kapnak egy fillért sem az elhunyt vagyonából.

    Könnyed kis olvasmány ez is, mint az előző, és gondolom mint a sorozat többi darabja. Semmi extra, de délutánra kellemes kikapcsolódás.


    Sue Grafton: C is for Corpse (C, mint Célpont)

    Bobby Callahan és haverja, Rick épp autókáznak, amikor egy barom állat leszorítja őket az útról. Bobby súlyosan meg megsérül (amnézia, etc.), Rick pedig, aki mellesleg Bobby féltestvérének a pasija, elhalálozik. Bobby meg van győződve róla, hogy nem véletlen volt a dolog, és különben is, egy ideje már úgy véli, valaki el akarja őt tenni láb alól. Megbízza tehát Kinsey-t, hogy járjon a dolog végére.

    Amit az előző könyvre írtam, az erre is áll, bár a három közül ez tetszett a legjobban. Ha nincs jobb dolgod, egy próbát megér. Ja, legjobb karakter: Rosie, a magyar származású szakács :)

    Egyébként Grafton legújabb könyve, a sorozat 20. darabja T is for Trespass címmel még idén megjelenik, én meg addig is megpróbálom levadászni a D betűt, mert az E már megvan.


    Meg Gardiner: China Lake

    Alapesetben nem igazán szoktak rám hatni a párszavas ajánlók a könyvek elején/végén, származzanak bár valami ismert vagy kevésbé ismert újságból vagy magazinból, vagy valami ismert vagy kevésbé ismert szerzőtől. King sem kivétel ez alól, amikor azonban hosszasan taglalja a weboldalán, mennyire jó is egy szerző, ahogy tette azt Gardiner kisasszonnyal, az már más tészta.

    Igazából még ez a hosszas taglalás sem feltétlenül ösztönzött volna vásárlásra, vagy hogy felírjam az illetőt az "alkalmasint csekkolandó" listámra, de mégis így tettem: épp volt egy példány a Bookstationnél az első könyvéből, én meg úgy döntöttem, miért ne? És hogy jól döntöttem-e, az mindjárt kiderül.

    Evan Delaney scifiket ír, ügyvédeskedik, nomeg vigyáz a tesója gyerekére, Luke-ra. A fickó - Brian - pilóta ugyanis, így szabadideje nem sok van, meg nem is tartózkodik otthon túl sokat, az asszony - Tabitha - pedig lelépett, pont ezen okból kifolyólag. A városban él egy Pete Wyoming nevű fickó, aki egész szép rajongótábort gyűjtött maga köré a szokásos vallásos-világvégés maszlaggal. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de csatlakozott hozzájuk Tabitha is, aki a szekta (vagy nevezzük, ahogy akarjuk) többi tagjával egyetemben Luke-ot, a kissrácot is magáének akarja tudni. A hátsó borítón lelőnek még ezt-azt a sztoriból, de én itt megállok.

    A szektás setting kicsit szkeptikussá tett, főleg mivel az utóbbi hónapokban nem egy (hanem kettő, ha jól rémlik) hasonló témájú regényt is olvastam. A könyv azonban kellemes csalódást okozott - de még milyet! Egyértelműen A Hónap Könyve nálam a China Lake. Ahogy a borítón is írják, remek karakterekkel futunk össze, akit kedvelni kell, az tényleg szerethető, akit utálni, az tényleg utálatra méltó, etc. A cselekmény is nagyon klassz, némelyik fejezetnél szabályosan lélegzetvisszafolytva lapoztam (igen, ezek szerint vannak esetek, amikor a hülye párszavas idézetek igazak, bármennyire hülyén hangozzanak is). Részemről alig várom, hogy a folytatásra is rátegyem a mancsom, és ajánlom mindenkinek addig is!

    P.s.: tök érdekes, Meg Gardiner könyvei nem jelennek meg Amerikában, csak Angliában, pedig amerikai a lelkem...


    John Harvey: Wasted Years

    Ilyet se pipáltam még! Omnibus (2-3 - ezúttal 2 - regény egy kötetben), de nem egymás után következő regények, hanem - ezúttal - a Resnick-sorozat 5. és 7. kötete. Ennek mi értelme van?! Ugyan az Orion-féle Coben omnibusok is érdekesek, ugyanis az egyik kötetben a Bolitar-sorozat 4-5. kötete mellé betettek egy különálló regényt, egy másikba meg két különálló kötet mellé a Bolitar-sorozat 7. kötetét, de ott legalább lehetett az évszámokra hivatkozni: tök mindegy, mit ír a fickó, időrendben adjuk ki hármasával - bár a 6. Bolitar-kötet hiánya még így is sántít. Mindegy.

    Szóval a brit krimiszerző Resnick felügyelős sorozatának kb. közepéhez van szerencsénk: 10 regényből áll ugyanis (eddig, bár '98-as az utolsó), plusz egy novelláskötet. Végülis nem gáz, gondoltam, hiszen legalább annyi sorozatot kezdtem valahol a közepe táján, mint amennyit az elején, és még élek. Meg igazából ezek a nyomozós dolgok nem is nagyon épülnek egymásra, csak ha van valami háttér-történés, azért jó képben lenni.

    Itt mondjuk van rendesen, olyannyira, hogy sok-sok évet ugrunk vissza az időben, ugyanis az akkori történések összefüggenek a mostaniakkal - továbbá megtudjuk, mizújs Resnick és felesége válásával kapcsolatban (nem tudom, az előző kötetek mennyit engedtek láttatni ebből).

    Az első 100 oldalt kicsit nehezen emésztettem meg, de aztán belejöttem, és bár nem voltam elragadtatva a könyvtől, azért nem volt rossz. És rájöttem, hogy ahogy a sorozatoknál, úgy a könyveknél is (de legalábbis a krimiknél) ég és föld a különbség amerikai és brit alkotások között. Utóbbiak sokkal komorabbak, nyomottabbak, meg egyebek, amiket hirtelen nem tudok szavakba önteni. A lényeg, hogy más a két világ (na ja), és ez meglátszik a könyveken is, nekem pedig kell némi ráhangolódási idő - de talán más is így van ezzel, pláne ha eredetiben olvassa a könyveket és/vagy amerikai nyelvezethez, környezethez, egyebekhez szokott.


    John Harvey: Living Proof

    Az omnibus másik fele. Majdnem szó szerint, mivel valami eszméletlen szar állapotban került hozzám a könyv :(

    A történet ezúttal egy férfiakat nyiszáló utcalány, illetve egy krimifesztivál körül zajlik. Még Ian Rankin is tiszteletét teszi a rendezvényen :)

    Ez ugyebár a 7. kötet, és kiderült belőle, nagyjából mi történt a 6. könyvben (az előző az 5. volt). Még jó, hogy mire eljutok odáig, jó eséllyel el fogom felejteni, de immár látszik, hogy csak jó lett volna sorban olvasni a könyveket. Nem baj, jó lesz így is.

    Harvey-nak egyébként két könyve jelent meg magyarul, a Resnick-sorozat első két kötete: Veszélyes Magány (Lonely Hearts) és Váratlan Zsákmány (Rough Treatment).


    Jeff Lindsay: Dearly Devoted Dexter

    Nyakunkon a harmadik könyv és a sorozat második évada (nomeg az első kötet magyar megjelenése, bár az engem nem érint), így beszereztem és az olvasási listám élére (de legalábbis valahova az elejére) pakoltam a könyvet.

    Dexter ezúttal - Doakes figyelő tekintete által vezérelve - kénytelen kvázi normális életet élni, ezért felhagy a gyilkolászással és rengeteg időt tölt Ritával, a barátnőjével. (Mint tudjuk, Ritát a szépséges Julie Benz játssza a sorozatban, így ha eddig nem is tekintettük Dextert nem-normálisnak, az, hogy Rita társasága csupán fedezék, kitérő, alibi, akármi neki, igencsak árulkodó jelnek bizonyul :)) Az pedig csak tovább tetézi a problémákat, hogy Dex egy idő után kénytelen Doakas-szal együtt dolgozni az ügyön...

    Remek könyv volt, nem egyszer hangosan felröhögtem, ahogy az első kötet olvasása közben is, de valami - meg nem mondom, mi - mégis hiányzott. Talán a harmadik kötet maga lesz a tökély, bár ha nem, az se baj, jó ez így is :)


    Evan Hunter: Every Little Crook & Nanny

    Ugyan Ed McBain a kedvenc krimiszerzőm, és úgy általában is legkedvencebb szerzőim egyike, Evan Huntertől ez az első könyv, ami a kezembe akadt. (Az ugyebár köztudott, hogy Hunter és McBain egy és ugyanaz a személy, vö. King és Bachman.)

    Őszintén szólva fogalmam sem volt, mit várjak a könyvtől. Kriminek tűnt a szinopszis alapján, aztán belelapozva azt vettem észre, hogy tele van képekkel (a 87-es körzetes könyvekbe is bekerül olykor 1-1, de itt egy csomó van), a hátsó borítón a szerzőről egy igen idióta kép kapott helyet, meg ilyenek. Érdekesnek tűnt, na.

    És az is volt. Klassz kis emberrablós sztori, jópofa szereplőkkel (mint kiderült, mindegyikről készült fénykép, ezek láthatók a fejezetek elején), mondhatni szokásos McBain stílusban, remek párbeszédekkel, viccesen előadva.

    És nyilván nem hagyom ennyiben, jöhet a többi Hunter is, amint sikerül rájuk bukkannom. Pláne hogy elég változatos a paletta. Na jó, a romantikus családregényei és a western cucca nem igazán érdekel, de a többi mindenképp!