Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2007. szeptember 4. Szülinap
Üdv mindenkinek az immár 9 éves SKHQ-n! El se hiszem, hogy nincs dögmeleg, sokkal inkább az évszázad vihara tombol odakint. Ez persze relatív, de a korábbi szélcsend + 600 fok + satöbbi után annak tűnik. A szülinapra ezúttal sem készültem semmivel, mert minek (jövőre viszont valószínűleg alakítok valamit), inkább összedobtam gyorsan egy újabb alacsony színvonalú frissítést. (Építő, avagy romboló jellegű kritikákat, észrevételeket eddig is szívesen fogadtam, és ez a jövőben sem fog változni, de nem baj, ha ennél valamivel konkrétabbak...)


Eltelt újabb 3 hónap, úgyhogy lezárult egy újabb szavazás az alábbi eredményekkel, a főoldalon pedig lehet klikkelgetni a következőre.

A káromkodás King műveiben...
életszerű/szükséges (257)
kurvára nem érdekel (64)
zavaró/fölösleges (4)


A FAQ-t is kibővítettem pár újabb kérdéssel King műveivel kapcsolatban. Olvassa egyáltalán valaki?


Reklám:

Kedves Barátaim/ink!

A Dark Corners szerkesztői jó tollú és lelkes újságírókat keresnek, aki régebb óta foglalkoznak a horrorral műfajával, és rendszeresen részt vennének az oldal ez irányú munkálataiban. Olyan emberek jelentkezését várjuk, akiknek szándékában áll fejlődni és tapasztalatokat szerezni, mivel jelenlegi cikkeink nemcsak saját véleményünkből állnak, hanem az egyes művek elemzőbb bemutatásából is!

Jelentkezni a bolvary.gabor@darkcorners.hu címen lehet. A levélnek tartalmaznia kell egy rövid életrajzon kívül két darab, egyenként legalább 5000 karakteres cikket - egy könyv- és filmkritikát. Minden levélre válaszolunk, de csak a legjobban sikerült cikkek író kerülnek be a szerkesztők közé.

További információkat és kérdéseitekre válaszokat szintén a fenti email-címen kaphattok.

FONTOS! Mivel az oldal jelenleg non-profit, csak olyan személyek jelentkezését várjuk, akik a cikkekért nem várnak anyagi ellenszolgáltatást!

Bolváry Gábor
Dark Corners


És egy kis színes a végére. Nincs kedvem szarakodni vele, úgyhogy íme angolul és magyarul. Köszi, skywriter!


A következő találkozásig mindenkinek jó sulikezdést (nem mintha lenne benne bármi jó) meg ilyeneket, én meg végre mehetek enni...
[Könyvek] Íme a végleges, színes Duma Key borító (ez a teljes védőborító, azért ekkora). Szerintem kurva jó. Ja, a hangoskönyvet a korábbi híresztelésekkel ellentétben nem King olvassa majd, mert nem ér rá.


A múltkori ocsmány Mist plakát nagyon megtetszhetett valakinek, mert a filmmel egyidőben megjelenő, csak ezt a kisregényt tartalmazó könyvváltozatra is az került, kicsit átalakítva.


És a végére egy kisebb kupac ismertető: Carrie, Borzalmak Városa, Hasznos Holmik, Rémálmok és Lidércek, valamint Cujo Rodneytól (köszi!), én pedig a Rémálmok és Lidércek hangoskönyvet vettem szemügyre. Illetve fülügyre. Ehun maga a cucc, gondoltam esetleg érdekel valakit a hátsó borító is.


[Filmek] Először is: október 9-én jelenik meg A Remény Rabjai DVD! 3 korong 3990 Ft-ért, minden bizonnyal szinkronnal, és gondolom jófajta csomagolásban. Kötelező vétel mindenkinek!


A másik: The Mist előzetes! 45 mega körül van. Nekem nem szokásom trailereket nézni, mert lelövik az egész filmet előre, úgyhogy ezt is passzoltam. Persze a sztorit már ismerem, de akkor is.


A harmadik: mégsem októberben tér vissza A Holtsáv a Viasatra, hanem már szeptember 1-től elkezdték a 4. évadot vetíteni. Nekem meg tele lett a hócipőm az egésszel, úgyhogy a fenti TV műsorhoz belinkeltem az ide vonatkozó port.hu-s oldalt, aztán majd mindenki bogarássza magának...

Közben a múlt héten US Open volt Amerikában (pfúj, sport!), ezért többek között A Holtsáv aktuális epizódja is elmaradt. Sebaj, vasárnap folyt. köv., jövő héten meg finálé.


Meglepődve tapasztaltam, hogy A Ragyogás feliratosan ment a szartv2-n a minap. Azt hittem, összedobnak valami szinkront neki 2 nap alatt, de nem. Pedig sokat nem rontott volna rajta... Ugyanakkor hajnalban, amikor - többnyire - normális filmek mennek, talán olvasni tudó emberek is ülnek a tévé előtt.


1408 DVD borító. Úgy látom, 2 lemezes lesz, ami azt jelenti, hogy még több extráról maradunk le, amikor (vagy "ha") megjelenik nálunk a fapados verzió. De mindegy is, ez a film is csak a teljesség kedvéért fog felkerülni a polcra minél olcsóbban. Bár még nem láttam (majd DVD-n), de kétlem, hogy ez lenne az új Halálsoron vagy Remény Rabjai. Bár a Titkos Ablakban is kellemesen csalódtam anno, és annak szerencsére a nálunk kapható DVD-je is tisztességes volt.


Mick Garris tényleg nem nyugszik, amíg meg nem filmesít mindent, amit King valaha papírra vetett. Nem újdonság, de vannak friss infók. Egyrészt lesz egy Bag of Bones (Tóparti Kísértetek), aminek ő lesz az egyik producere és rendezője, a forgatókönyvet pedig Matt Venne írja (a másik producer Mark Sennet, akivel Garris a Desperationt is elkövette). Másrészt meg a Buickot is ő varázsolja majd a vászonra, mint producer, Tobe Hooper pedig rendez.
[Utalások] Moesko nagy 30 Seconds to Mars-rajongó (ez egy együttes, ha valaki - köztük én - nem tudná), Darksider Star Trekkel múlatja szabadidejét, én pedig ezekkel a sorozatokkal: Monk, Psych és Two and a Half Men. A Lost-ot ugyan nem nézem, de azzal kapcsolatban is találtam ezt-azt.

Könyvajánló

Hála a hölgykoszorúnak (Olga, Gabi és Alexandra) nem kevesebb, mint 10 könyv lekerült a listámról. Köszi szépen!

Az olvasással persze most sem sikerült terv szerint haladnom (nagyon nem), de május óta ezt már valamennyire megszoktam. Azért talán még idén meglesz, amit nyárra terveztem, de őszintén szólva nem lepődnék meg, ha mégsem...


John D. MacDonald: The Turquoise Lament

Ezen, egyébként igen-igen termékeny szerző egyetlen magyarul megjelent könyve, a Bíbor Szabadesés (Free Fall in Crimson) egyáltalán nem nyűgözött le, de mivel ritkán írok le egy könyv alapján valakit, megszorítottam a nadrágszíjat és beruháztam két további könyvére. Keményfedelű, könyvtári, kétszázért (per darab). Óh, be szép is volt az a nap! Sőt, két nap! Durván másfél tucat bazi nagy könyvet hazacipelni hétfőn, minden napok legszörnyűbbikén, másnap pedig további fél tucatot. Nem kicsit néztek a pénztáros kislányok, adtak is volna melléjük Lenin összest ajándékba, de én hajthatatlan voltam. No de elég a nosztalgiából!

A Szabadesés a Travis McGee-sorozat 19. kötete (a 21-ből), és igazából ezzel a kötettel se nagyon szaladtunk vissza az időben, a Lament ugyanis a 15. a sorban.

Trav ezúttal egy leányzón segít, mégpedig oly módon, hogy hagyja magát kvázi megerőszakolni, ezzel erősítve meg partnerét a hitében, miszerint nem kéne visszamenni férje urához, aki mellesleg párszor az életére tört hajóval, puskával, meg ami a kezébe akadt. A férj persze tagadja a dolgot, szerinte a lány rémeket lát. Szó esik még tenger fenekén nyugvó, elveszettnek hitt kincsekről is, Trav haverja, Meyer pedig a kórházban köt ki egy baleset után, és ezzel nagyjából az első 100-120 oldal történései zanzásítva is vannak.

Hogy mi történik a továbbiakban, arról viszont fogalmam sincs, ugyanis itt letettem a könyvet. Nem sűrűn teszek ilyet, pláne nem ennyire rövid könyvvel (280 oldal), de valahogy az istennek sem akart megtetszeni.

A következő MacDonald a The Dreadful Lemon Sky lett volna, a sorban is ez a következő McGee-regény, de ennek csak a szinopszisát olvastam el, ha már megvettem.

Ha bárki igényt tart a könyvekre (plusz a magyarul megjelent regényére, továbbá: Colin Dexter: Last Bus to Woodstock és The Remorseful Day), 1-2 könyvért cserébe a listámról (ld. Hirdetések oldal alja) viheti! Ne tántorítson el senkit a véleményem, népszerű és minden bizonnyal remek szerzőről van szó (többek között King, Koontz, McBain és Vonnegut is éltette), de istenem, nekem se tetszhet minden, így is EKKORA a toleranciaküszöböm.


Alex Kava: A Gonosz (A Perfect Evil)

Maggie O'Dell FBI-ügynök első kalandja. A harmadikat (Sötét Lelkek / The Soul Catcher) tavaly év végén olvastam, jól le is lőtte az első két regény csattanóját, de persze már szarra sem emlékszem, úgyhogy no problemo.

Mindenki boldog, mivel Ronald Jeffreys, három kisfiú megrontója és gyilkosa (avagy fordítva, ízlés dolga) rács mögé került, majd jól ki is végezték. Nem mondhatni, hogy ártatlanul, hiszen saját bevallása szerint is ő végzett az egyik sráccal, de a másik két áldozathoz semmi köze nem volt. Ezt azonban csak ő és a gyóntató pap tudja, előbbi ugyebár hulla és különben sem túl szavahihető, utóbbit pedig kötelezi a titoktartás. Szar ügy, de nem lenne különösebb jelentősége, ha nem történnének újabb, hasonló módszerrel elkövetett halálesetek a kivégzés után...

Azt kell mondanom, hogy egészen kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv. Könnyed olvasmány, több, mint száz rövid fejezet, szóval lehet vele haladni. Mondjuk nem bántam volna, ha tördeléskor ügyelnek arra, hogy fejezetszám + 1-2 sor szöveg esetén új oldalra kerüljön az adott fejezet, de annyi baj legyen. Ja, és végre(?) egy olyan könyvsorozat, amit nem csak az apró utalások miatt lehet érdekes sorban olvasni, hanem a történet folyamatossága - és a nagyobb spoilerek elkerülése - érdekében ajánlott és érdemes is így tenni.


Alex Kava: Rémület (Split Second)

Ennek jegyében kézbe is vettem a második kötetet, mely hasonlóan hatásvadász és semmitmondó magyar címmel bír, ami köszönőviszonyban sincs az eredetivel. Na sebaj.

Az előhangból megtudjuk, hogy zajlott az előző könyv végi kulcsjelenet, majd ugrás az időben. Maggie költözik, és annak ellenére, hogy főnöke visszahívta a terepről, egyből bele is keveredik egy ügybe, csupán azért, mert a szomszédságában történt. Szerencsétlen nő mellesleg kezd teljesen leépülni idegileg, nem hagyja nyugodni a múlt, ráadásul egy sorozatgyilkos is rászállt: követi mindenhova, és mindig lenyom egy nőt, akivel Maggie korábban érintkezésbe lépett így vagy úgy.

Ez így lehet, hogy nem volt túl informatív, de nem akartam spoilerkedni. A könyv egyébként nem volt rossz, bár az előző jobban tetszett. Kár, hogy már nem emlékszem a 3. könyvre, mert történt a Rémület végén valami, ami talán az első kötettel kapcsolatos, de nem derült ki, pontosan mi az, viszont a harmadikban lehet, hogy fény derül(t) rá. Mindegy, emiatt nem fogom újraolvasni, mire a negyedik kötetet fogom olvasni, úgyis tök homály lesz az első három :)

Az ötödik O'Dell-regény (A Necessary Evil) egyébként nemrég jelent meg nálunk Szövetség a Gonosszal címen (és a szinopszis alapján nem csak a cím révén kapcsolódik az első kötethez), nyáron pedig Kava második különálló regénye, a Whitewash is megjelent angolul. Jövőre remélhetőleg hozzánk is eljut. Ja, és kijött - szintén angolul - egy omnibus is Profile: Maggie O'Dell címmel, benne a sorozat 2-3-4. kötete. Furcsa.


És ezzel Kava egy időre kimenőt kap, folyt. köv. valamikor. Ugyanez igaz a krimikre is úgy általában. Az utóbbi hónapokban a legtöbb általam kedvelt krimiszerzőtől elolvastam egy, de inkább két könyvet, megismertem pár új arcot, és eljött az ideje, hogy a horror műfajjal is eljátsszam ugyanezt (persze kisebb kitérőket lehet, hogy itt is teszek majd, meglátjuk, hogy alakul). A terv az volt, hogy szeptember elejéig végzek ezzel a projecttel, de nem kicsit elcsúsztam, valahogy nem úgy alakultak a dolgok május óta, ahogy szerettem volna. Ráadásul itt nem sok rövid könyvvel fogok találkozni.


Clive Barker: Hírvivő / Végső Felvonás
(The Great and Secret Show: The First Book of the Art)

Ahogy letenni félúton, úgy újraolvasni sem szokásom könyveket, de kivételek mindig akadnak. Ezt a könyvet akkor olvastam először, amikor megjelent nálunk (az Archívum szerint '99 áprilisában). Nem tudtam, hogy egy regényről van szó két részletben, ezért elolvastam az első, majd durván másfél évvel később, amikor megjelent, a második felét. A legkevésbé sem tetszett, és nem csak a nagy kihagyás miatt. Aztán mivel sikerült nemrég beszereznem az Everville-t, vagyis a Second Book of the Artot, úgy döntöttem, előtte újraolvasom az előzményt, mert már az ég világon semmire nem emlékszem.

Idén nyáron egyébként - leginkább a hiányzó vagy hiányos alapanyag miatt - nem terveztem Végítélet, Swan Song (Robert McCammon) vagy Imajica (szintén Barker) kaliberű 1000 oldalas monstrumokat olvasni, vagy akár full sorozatot egy levegővel kivégezni, de leemelve ezt a két (illetve három) könyvet a polcról, kiderült, hogy meglehetősen nagy fába vágtam a fejszémet. Az első könyv úgy 600 oldal, az Everville pedig 640. Persze semmi bajom a maratoni hosszúságú történetekkel, így bele is vágtam.

Aki semmit nem akar tudni a történetről, az ugorhat egy bekezdést, a többieknek viszont elmesélem a legelejét (a durván 50 oldalas első fejezetet), hátha könnyebben kedvet kapnak hozzá. Nem kell megijedni, ezután még van több, mint 500 oldal történés :)

A Hírvivő elején megismerjük Randolph Jaffe-t, aki a postán dolgozik. (Nahát, ki gondolta volna, hogy a világ más részein is szar a posta?) Kézbesítetlen és kézbesíthetetlen küldeményeket válogat főnöke parancsára, a zsákmányt pedig elosztják. A heteken át tartó, eleinte roppant unalmasnak tűnő feladat azonban idővel olyan információk birtokába juttatja Jaffe-t, amiről álmodni sem mert volna. Miután eleget megtud, hátra is hagyja munkahelyét - mint oly sokszor tette már korábban - és A Tudás nyomába ered. Átszeli az egész kontinenst (Amerikáró van szó, a '60-as évek végén), és el is jut egy házikóhoz, ahol az ott lakó vén fickó mond neki ezt-azt. Például a Quiddityről (tök jó név, nem?), ami egy óceán, és minden ember háromszor merítkezhet meg benne élete során: a születése utáni első éjszakán, mikor első szerelme mellett tölti első éjszakáját, illetve halála éjszakáján. Kevesebbe belepusztulnánk, több pedig nem adatik, mert akkor valami torzszülötté változnánk. Szó szót követ, Jaffe majdnem otthagyja a fogát, de ez sem szegi kedvét. Talál egy Fletcher nevű tudóst, aki nagyjából hasonlóan gondolkodik, mint ő, ketten pedig sikeresen létrehozzák a Nunciót, vagyis a Hírvivőt, mely felgyorsítja azon élőlények fejlődését, melyekkel érintkezésbe kerül. Fletcher rájön, hogy Jaffe saját gonosz céljaira akarja felhasználni az anyagot, ezért megpróbálja megsemmisíteni a fiolákat, ehelyett azonban mindketten sikeresen érintkezésbe lépnek a Nuncióval. Ami pedig ezután jön... azt majd mindenki szépen elolvassa magának :)

Végülis nem volt rossz ötlet újraolvasni a könyvet, így legalább valamivel pozitívabb emlékem lesz róla a jövőben. Persze korántsem fenékig tejfel a mű. Egyrészt a kölyköknek nem sok szerepük volt, és ami mégis, annak se volt sok jelentősége szerintem (annyi semmiképp, amit - én legalábbis - a szinopszis alapján vártam). A másik meg, hogy a vége elég szarul sikerült. Biztos a kurva meleg (hajnali 3-kor!) is közrejátszott, de az utolsó durván 100 oldallal nagyon nehezen haladtam. Viszon a vége azon túl, hogy lezárja a sztorit, nem zárja le a sztorit, így talán nem lepődött meg senki, amikor pár évvel később megjelent az Everville - mely ugyebár ezen könyv újraolvasását is lehetővé, illetve ajánlottá tette, úgyhogy térjünk is rá.

Még csak annyit, hogy a Szukits nem először vezeti félre kvázi az olvasóit a kettészabdalt könyveivel (én pedig nem először adok itt hangot ennek). Itt ugyebár a Végső Felvonást "A Tudás Második Könyve" alcímmel hirdeti, mely titulus az Everville-t illeti, és anno, mikor a Legendák című antológiát is két kötetben adták ki, a második felére Legendák 2-t írtak, pedig egyébként is létezik 2., sőt, 3. kötete is az antológiának, csak persze nem nálunk. Kicsit (na jó, tényleg csak egy picit) olyan ez, mint amikor a kereskedelmi tévécsatornák gagyi filmeket próbálnak egy korábbi sikerfilm címével és egy sorszámmal eladni nálunk. Az szánalmas, amit a Szukits csinál, az pedig csak kicsit zavaró, mert egy I. kötet - II. kötet felirattal is el lehetett volna intézni a dolgot.


Clive Barker: Everville: The Second Book of the Art

Szóval ott tartottunk - nem, nem fogom lelőni az előző könyv végét -, hogy bár egész korrektül le volt zárva az első könyv, de bőven maradt megválaszolatlan, illetve függőben maradt dolog.

Érdekes módon törileckével kezdődik a könyv: ugrunk az időben a 19. századba és megtudjuk, mizújs azzal a bizonyos heavy medállal (P. Mobil rulz!), mely akkoriban egy apánál és lányánál lakozott, illetve hogy mi Everville keletkezésének története. Részemről valami miatt azt gondoltam, hogy Everville valami varázslatos hely lesz a fantázia birodalmában, erre egy mezei amerikai kisváros. Ok, a mezei talán nem épp helytálló, de eleinte mindenképpen annak tűnik.

Újabb ugrás az időben. 5 évvel az első könyv történései után járunk, és semmi nem úgy alakul, ahogy az előzmények fényében várnánk - vagy ahogy én vártam (itt sem akarok lelőni semmi poént, ezért a titokzatos szóhasználat).

A gonosz persze újra felüti fejét, nem is egy alakban, hőseink - régi és új arcok - pedig kénytelen felvenni a harcot velük, mert különben annyi a világnak.

Ebben a könyvben már nagyobb szerepet kapott Harry D'Amour, a magánnyomozó, akit pl. a The Last Illusion című Barker novellából ismerhetünk (én csak a belőle készült remek filmet láttam, de előbb-utóbb a novella is sorra kerül).

Az új szereplők és új történések mellett csomó minden kiderül az előző könyvben történtek hátteréről is, úgyhogy tényleg jó ötlet volt újraolvasni a Great and Secret Show-t. Összességében viszont csak egy közepesre értékelem a könyvet. Valahogy nem volt az igazi, némelyik szálat/szereplőt (pl. Noah, Joe) meg egyenesen fölöslegesnek éreztem.

Lehet, hogy ha tudom, hogy trilógiának készüle, más Barker köteteket emelek le a polcról, de így alakult, úgyhogy ha egyszer megjelenik a harmadik könyv, azt már valószínűleg az előzmények újraolvasása nélkül fogom kivégezni.


Richard Matheson: Hell House

Amerikában igen kedvelt és meglehetősen termékeny horror/scifi-szerzőhöz és forgatókönyvíróhoz van szerencsénk, aki nálunk természetesen teljes mértékben ismeretlen. Magyar nyelven mindössze két scifi novellával (A Feladat a Szívélyes Fahrenheitben, illetve a Férfitől és asszonytól született a Holnap Történtben, bár utóbbi lehet, hogy határeset és inkább horror, nem emlékszem) és a mozifilm kapcsán a Csodás Álmok Jönnek (What Dreams May Come) című nem-horror regényével képviselteti magát. Ja, és talán emlékeztek a Stir of Echoes-ra (Hetedik Érzék) Kevin Baconnel, ami szerintem egész jó volt - na az is az ő regényéből készült.

Nemsokára bemutatják talán leghíresebb regénye, az I Am Legend ikszedik filmváltozatát Will Smith főszereplésével (húha...), ennek kapcsán hátha megjelenik nálunk is a könyv, de persze úgyse. Ja, és a fia - aki maga is író - követte el a Nightmares & Dreamscapes egyik legjobb epizodjának, a Battlegroundnak a forgatókönyvét. Nekem eleddig a magyar cuccokon kívül (melyek közül csak a novellákat olvastam egyelőre) a Hell House című regényét sikerült beszereznem. Ha láttatok még ocsmány borítót...

Szokványos és nem túl eredeti (igaz, több, mint 35 éves) história ez egy kísértetjárta házról, melyet némi pénzmag fejében egy kis társaság kénytelen felderíteni. Egyikük tudós, aki be akarja bizonyítani, hogy márpedig kísértetek nincsenek. Van neki egy felesége, aki csak heccből tart vele, hogy addig se legyen egyedül. Aztán persze akad egy médium is, sőt, mindjárt kettő, de egyikük "kiégett", miután 30 évvel korábban egy hasonló expedíció (a sorban a második) kudarcot vallott, és ő volt az egyetlen túlélő - de csak épphogy. Olvasás közben végig a Rose Red és a Haunting járt a fejemben, de az legyen az én bajom.

Egyébként fogalmam sincs, mi az oka, de érdekes módon mass market paperback alakban (ez a kicsi-olcsó) alig kaphatóak újonnan Matheson könyvei (konkrétan a Stir of Echoes, a film kapcsán nemsokára az I Am Legend és ennyi), a trade paperback (nagyalakú puhafedelű, aminek semmi értelmét nem látom) kiadványok meg drágák még Amerikában is. Mármint ahhoz képest, hogy mekkora állatok, nem annyira vészes az áruk, csak épp kisebb méretben feleannyiba kerülne ugyanaz a cucc. Bár az egyik ilyen három korai regényét tartalmazza, az úgy már annyira nem rossz...


Shaun Hutson: Heathen

Hutsonnal már jobban áll a magyar könyvpiac: három könyve is megjelent nálunk, három különböző kiadótól. Szépen lassan beszereztem mindet, de mielőtt kezembe vettem volna őket, kezdtek negatív kritikák felém szállingózni Tandori Dezső fordítói (ferdítői) képességeire vonatkozóan. Igaz, ezek egy Stephen Donaldson és egy Mickey Spillane regényre vonatkoztak, de gondoltam jobb félni, mint megijedni. Mivel a három Hutsonból kettőt Tandori fordított, úgy döntöttem, várok a megismerkedéssel, amíg 1-2 angol nyelvű könyvét be nem szerzem.

Ez nemrég sikerült is, egy omnibus képében, mely két regényét tartalmazza. Csak hogy erről a kiadványról is mondjak valamit, érdekes, hogy az első regény nagy lóbetűkkel van szedve, a másik (ld. lejjebb) meg kisebbekkel. Persze nyilván minek újratördelni/formázni akármit is egy omnibus kedvéért, de azért furi, hogy ha elöl nyitom ki, rám ugranak a betűk, ha hátul, akkor meg bogarászni kell. (Egyébként semmi bajom az egybekiadásokkal, jóval olcsóbbak, mint külön megvenni a köteteket, csak valahogy mindig akad valami érdekesség-furcsaság velük kapcsolatban.)

A Heathen főszereplője Donna Ward, kinek író férje autóbalesetben elhunyt a könyv elején. És ezzel vége is lenne a történetnek, még mielőtt elkezdődik, csakhogy Chris mellett titkárnője hulláját is megtalálják az autóban, és bizonyos dolgok arra engednek következtetni, hogy kettejük között több volt, mint munkatársi viszony. Donnát nyilván birizgálja a dolog, nyomozás közben viszont olyan dolgokra bukkan, melyek veszélybe sodorják nem csak őt, hanem a körülötte lévőket is, és mellesleg egy évszázados titokra is fény derül...

Ez a könyv végre nagyon tetszett! És hála a nagy betűknek, a rövid fejezeteknek, és persze az érdekes cselekménynek és klassz stílusnak, még csak letenni se nagyon akartam (furcsa: 30 oldal egyben lassabban csúszik, mint ha két oldalanként meg van törve, ez vajon miért van?). Ami viszont egy kicsit zavart, hogy mikor Donna a férjére gondolt (nem "idézőjelben", csak tudni lehet a szövegkörnyezetből, hogy valószínűleg őt "halljuk" - vagy csak én gondoltam úgy), néha Wardként hivatkozott a férjére, ami nekem nem tetszett. Illetve Donnát és a húgát rendszeresen "fiatalabb/idősebb nő"-ként emlegette a szerző, nyilván a szóismétlések elkerülése végett (amire mellesleg az angol sokkal kevésbé érzékeny, mint mondjuk mi), de ez is furcsa volt.

Hutson kvázi védjegye egyébként a különös kegyetlenségek részletes taglalása, amiből ugyan ebben a könyvben nem sok volt, de ettől még biztos igaz (a közepe táján azért volt egy "érdekesebb" vallatós rész).

A fickó mellesleg háborús könyveket is írt Wolf Kruger és egyéb álneveken (ezeket én jól ki fogom hagyni), meg valami Terminator című tök ismeretlen film alapján is ő írta meg az egyik regényt (nálunk nem az ő műve jelent meg). Érdekes módon novelláskötete nincs, de pár novellája letölthető a hivatalos weboldalról.

Érdemes szétnézni, tele van érdekes és hasznos infókkal, például az összes könyvben fellelhető idézet forrásával, borítótervekkel, olvasói kérdésekkel (válaszokkal együtt) és egyebekkel. Ja, és immár a magyar borítók is kikerültek, mivel eddig nem voltak fent, de én olyan kedves-aranyos-önzetlen vagyok, hogy segítettem a webmesternek :)


Shaun Hutson: Nemesis

Jon és Sue négyéves kislányát meggyilkolják (és ha már ott vannak, meg is erőszakolják), az útban lévő babysittert nemkülönben. Ezen kívül túl sok minden nem derül ki eleinte, a későbbieket meg nem akarom ellőni, viszont történnek utalások 50 évvel korábbi eseményekre, amik nyilván később fontos szerephez jutnak a jelenben is (a történet napjainkban játszódik), illetve a kb. minden harmadik fejezetben elkövetett brutális gyilkosságok sem - csak - dísznek vannak a könyvben.

Ez a könyv is tetszett, bár a végével voltak gondjaim. Na jó, csak egy: túl gyorsan lett lezárva. Ja, és a főszereplő húgát itt is Julie-nak hívják, mint a Heathenben :)