Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2008. április 2. Álmos vagyok...
Ezúttal semmi húbazdmeg kategóriás történés nem akadt, de legalább a könyvajánló szép hosszú (az új PotF album 2 nap alatt ideért Finnországból - és még csak össze se tört a tok, pedig ez mezei típusú, tehát simán cserélhető lett volna -, de 5 hallgatás után még mindig érnie kell, meg egyébként is fáradt vagyok, úgyhogy a lemezajánló ezúttal elmarad). Persze akadnak mindenféle hírek meg egyebek is, és ha el nem alszom közben, elétek is tárom rögvest mindet.
Meglepő módon egy kurva szó nem esett a fórumon a Dolores színdarabról. Ezek szerint csak engem hozott valamelyest lázba a dolog, pedig utoljára a Micimackót vagy valami hasonlót láttam színházban. Azért íme néhány dátum, hátha:

április 27. (vasárnap)  19:30  
május 3. (szombat) 19:30  
május 10. (szombat) 19:30  
május 18. (vasárnap) 19:30  
május 24. (szombat) 19:30

Egyáltalán nem meglepő módon azonban kurva sok szó esett az új szavazásról. Sok szó helyett írhattam volna anyázást, hisztit vagy akármit, ugyanis egyesek (you know who you are) úgy viselkednek, mint az oviban és/vagy mintha vérre menne a dolog, vagy az életük múlna rajta. Irigylem a problémáikat...
Folyamatban van a StephenKing.com megújulása. Folyamatban, hiszen olyan méreteket fog ölteni, hogy csak apránként fog végbemenni. Lesz kereshető adatbázis, multimedia részleg, csomó Dark Towerrel kapcsolatos tartalom, meg minden. Előzetes itt kukkolható.
Lejm: aki rendelkezik mindenféle filmes magazinokkal (Cinema, Vox, mittudomén) és belefut King témájú cikkekbe (újabban pl. 1408 és Mist), ne habozzon scannerre pattanni és átküldeni! Persze régebbi dolgok is jöhetnek, amik még nincsenek fent. Köszi előre is!
Szomorú hír: 90 évesen elhunyt Arthur C. Clarke. Emlékét műveit olvasva örökké megőrizzük.
Random hülyeség a bevezető végére rovat: Mondtam a fater barátnőjének hétvégén, hogy vettem 1408 DVD-t. Erre ő: Mennyit? :)

A másik. Februárban már volt szó Calvin Towerről, és most megint, mivel gekko küldött néhány további képet, hogy könnyebb legyen beazonosítani a zarándokhelyet. Köszi!


És ezzel el is köszönök újabb 4+ hétre.
[Könyvek] Menetrendszerűen megjelent az Az és a Cujo is, kétféle formátumban, kétféle (illetve négyféle) áron, mindkettő igen remek borítóval (persze ezek sem tetszenek mindenkinek, de ebben semmi meglepő nincs).

Valszeg a Liseyre sem kell sokat várni, a Bookline már elfogad előjegyzéseket. Borító legközelebb, illetve megjelenés környékén a fórumon.

UPDATE: Tényleg nem kellett sokat várni, április 3. és már itt is a könyv. 2600 Ft mindössze a 700 oldalas szörnyeteg. Itt a borító is, ami... mi az istent ábrázol?!


Olvassunk Kinget angolul, újonnan, olcsón rovat: ilyet, ilyet, esetleg ilyet.
Richard Matheson zsenije előtt tiszteleg a He is Legend névre keresztelt antológia, benne King és fia, Joe Hill közös írása, ami egyúttal a Duel című íráshoz is kötődik (amit Spielberg vitt filmre anno) és Throttle címre hallgat. A kötetben megtalálható lesz egyebek mellett Joe Lansdale, F. Paul Wilson és számos egyéb szerző írása, valamint Ramsey Campbell bevezetője. 802 példány készül összesen, de előbb-utóbb a nagyközönség számára is elérhető lesz Kingék sztorija, maximum nem lesz dedikálva 126 ember által, de nem is fog egy vagyonba kerülni.


Graphic novel (vagyis képregény, csak "komolyabb") készül a Végítéletből. Máris érdekesebben hangzik, mint a Dark Toweres marhulás.
A Just Past Sunset immár Just After Sunset címen fut. Nem is mindegy...
Olvasnivaló gyanánt Wostry-féle Ezüst Pisztolygolyók kritika itt.
[Filmek] Na jó, picit füllentettem a bevezetőben, ugyanis filmes fronton akad 1-2 finomság.
Bővebb 3 lemezes Halálsoron infók és szépséges csomagolás. Lehet olvasgatni, a lényeg, hogy attól 3 lemez, hogy az extrákat külön pakolják, a film meg marad 2 korongon. DTS hangot még mindig nem tudom, honnan (és minek) fognak szerezni, de az legyen az ő dolguk.
Elvileg szeptemberben The Mist DVD a Budapest Filmtől. Semmi egyéb infó nem ismert, de én már egy 1408-hoz hasonló (olcsó, extrákat tartalmazó, esetleg bebugyolált) kiadással is kiegyeznék. Ilyet mindenesetre biztos nem kapunk mellé:


Sanyi értesülései szerint májusban a szartv2 ismét lenyom majd pár King-filmet, ahogy azt tették már nem egyszer. Ezuttal a Despertation is köztük lesz.

Ami viszont még jobb hír, hogy az RTL Klub nyáron vetíti majd a Nightmares & Dreamscapes-et.

Ezek után már csak a DVD-k hiányoznak. Őszintén szólva nem hiszem, hogy lesznek, de sose lehet tudni.


Én elmentem a vásárba rovat: a Media Markt kemény 2k-ért méri a Kedvencek Temetője DVD-ket. Ennyit simán megér. Én meg vettem bagóért Dark Halfot meg Carrie 2-t külföldről, illetve végre 1408-at, így a hónap eleji Halálsoronnal és a lenti könyvajánlóban majdan említendő finomsággal együtt igen erős Kinges hónapot zártam. Nem is maradt egy fillérem se...
A Holtsáv 6. évada június 3-án jelenik meg DVD-n. Kényelmi szempontból jöhetne hozzánk is. Olcsón. Vagy legalább Angliába az utsó két évad, aztán egyben az egész még olcsóbban. A Lionsgate azért tudja, mit csinál: Based on the story and characters from sci-fi master, Stephen King.


[Utalások] Könyvek: újabb Bret Easton Ellis, hála DarkVenomnak. Köszi! Aztán újabb DisOrDat a játékoknál, valamint valóságos brit invázió egy beszivárgott amerikai szösszenettel a sorozatoknál: Two Pints, Hotel Babylon, The Return of Jezebel James (ő a kakukktojás, mivel amerikai és szar is) és Moving Wallpaper. Utóbbi ezzel kapcsolatos, ha esetleg kimaradt volna valakinél, a sorozat pedig ajánlott, mivel kibaszottul vicces.
[Cikkek] Végre egy friss, A Setét Toronnyal foglalkozó darab az idén márciusi Könyvjelzőből. Köszi, mézesmackó!
[Letöltések] Javított Cujo Visszatér.


[Partnerek] Cinegore.

Könyvajánló


J.K. Rowling: Harry Potter és a Halál Ereklyéi (Harry Potter and the Deathly Hallows)

Mivel mindig is igyekeztem - és igyekszem - a külvilágot és a nagyvilágot távol tartani magamtól, a Harry Potter-sorozat, és főleg a vele kapcsolatos ajnározás igen sokáig elkerült. Nem tudom, pontosan mikor ismerkedtem meg a könyvekkel, de valamikor 4. és az 5. kötet között történt.

A fater egyik ismerőse ajánlotta, kölcsönadta az addig megjelent 4 kötetet, én meg elolvastam őket. Mint említettem, az eszement istenítésből szerencsére semmi nem jutott el hozzám, így előítéleteim se nagyon voltak: valami népszerű gyerekkönyv, akár még jó is lehet. Az is volt. Kötetről kötetre javult a történet, úgyhogy nem tartott sokáig benyalni az egészet.

Aztán jött a várakozás az 5. kötetre. Megjelent, elolvastam, és ismét várakozás következett. Megjelent a 6. is, azt is elolvastam, újabb várakozás, míg végül kézhez kaptam az utolsó részt - a Szukits töketlenkedése miatt kicsit megkésve (egy pakkban akartam rendelni ezt és az utolsó Dűnét, de utóbbi megjelenését eltolták év végére). Szerencsére a spoilereket sikerült elkerülni, így fogalmam sem volt, mi vár rám az utolsó(?) Potter-regényben.

Természetesen rövid úton magába szippantott a világ, de ahogy az 5. és 6. kötet esetében, úgy eleinte itt is gondom akadt beazonosítani némelyik szereplőt. Én ugyanis nem nagyon olvasok újra dolgokat, olyat meg végképp nem csinálok, hogy minden újabb kötet előtt elolvasom az összes addigit, és bizony évek teltek el két kötet megjelenése között. Végülis megtehettem volna, hogy a 4. után bevárom, amíg mind a 3 megjelenik (a'la Dark Tower), de nem így tettem, annál ugyanis jobban érdekelt a történet. Hardcore rajongónak azonban nem nevezném magam: megvettem, elolvastam és élveztem a könyveket, ennyi. Nem öltözök Hermionénak Halloweenkor, nincs baglyom, nem tudom betéve az összes varázslatot, sőt, filmekből is csak két és felet láttam (elég is volt, de alkalmasint lehet, hogy megnézem a többit is).

A történetről nem nagyon akarok mesélni, mert már úgyis olvasta, akit érdekelt, ha meg nem, legyen meglepetés. Marad tehát a véleményezés.

Szomorú, de sajna ez a kötet sikerült a leggyengébbre. Baromira hiányoztak az iskolai dolgok, amikből az előző kötetekben jócskán volt részünk. Értem én, hogy más irányt kellett venni, de akkor is. És maga a sztori sem volt az igazi. Menekülnek meg keresgélnek száz meg száz oldalon keresztül, nekem meg végig - de főleg a könyv első felében - olyan érzésem volt, hogy Harryn, Hermionén és Ronon kívül más nem is szerepelt a könyvben, ami nyilván nem igaz, de valahol mégis... Az epilógusra pedig abszolút semmi szükség nem volt, ilyen formában meg végképp.


Philip K. Dick: Dr. Vérdíj (Dr. Bloodmoney or How We Got Along After the Bomb)

Az Agave tavalyi, igen gyenge Dick-felhozatalának egyetlen engem érdeklő darabja, mivel az életrajzot leszarom, a novellák pedig megvannak angolul. A poszt-apokaliptikus dolgokat különösen komálom, így érdeklődve vettem kézbe a kötetet... hogy aztán életem egyik legszarabb Dick-regényét fejezzem be 2 nappal később. Valahogy nem akaródzott olvasni, pedig szokás szerint csak 200 oldal és gyorsan túl is akartam lenni rajta, de a Valis óta nem szenvedtem ennyit. Részemről nem ajánlom senkinek, bár biztos sokan vannak, akiknek tetszik/tetszene.


Philip K. Dick: Várjuk a Tavalyi Évet (Now Wait For Last Year)

Bíztam benne, hogy ez már hozza az elvárt színvonalat. Nem hozta. De lehet, hogy csak a hangulatom nem volt megfelelő. Az időugrások mindenesetre tetszettek, a vége felé pedig azt hittem, végre beindul valami, aztán mégsem. Kathy pedig roppant ellenszenves karakter, így teljesen érthetetlen Eric ragaszkodása hozzá. Szóval ezt sem ajánlom, de a Dick-rajongók nyilván tegyenek próbát vele, ha eddig még nem.

A könyv mellesleg a szokásos Agave-betegségben szenved: jó a borító, ha távolról (vagy kicsiben) nézzük, de közelről látszik, hogy - ahogy általában - egy agyontömörített kép trónol rajta. Az igénytelenség egyik csúcsa. Ráadásul a borító ismét egy keményebb papírból készült, ami nekem kevésbé szimpatikus, úgy meg végképp, hogy a védőfólia (vagy mi az) a szélén elkezdett leválni egy kicsit, pedig finoman bántam velem. De legalább alig volt benne elírás, ez is valami... Az "adja oda" viszont már egy korábbi könyvben sem volt helyes, és ezek szerint nem tanultak a hibájukból (ld. még elbaszott alsó-felső margó, etc.).


Shaun Hutson: Foglyok (Captives)

Tavaly szeptemberben már volt szó a fickóról és két igen remek, angol nyelvű regényéről, most pedig, mivel angolul továbbiakat sajna nem sikerült beszerezni és a másik két magyart Tandori Dezső fordította (nem feltétlenül rosszul, de benne van a pakliban, és nem most akartam fényt deríteni a dologra), ezt kaptam le a polcról.

Furcsa gyilkosságok történnek Londonban. Az még hagyján, hogy különös kegyetlenséggel kerül pont a szerencsétlen áldozatok életének végére, de hogy utána a gyilkosok rendre felgyújták magukat, az milyen már? És mi köze van az egészhez a Loveshow nevű sztriptízbár dolgozóinak, valamint a környéken lévő börtönnek?

Ez, és még sok egyéb is kiderül ebből a kellemesen brutálisra sikerült, igen remek regényből.


Dean Koontz: Shattered (Összetörve)

Sokáig halogattam ezen könyv beszerzését a Bookstationtől, mivel csomó olvasatlan Koontzom volt (van is még vagy féltucat), és nem úgy tűnt, hogy bárki lecsapná a kezemről, de végül rászántam magam. Hetekkel később pedig megjelent magyarul is a könyv, ahogy kell. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, de az esetet még furcsábbá teszi, hogy ugyanez történt az Eyes of Darkness-szel (A Sötétség Szeme) is.

Koontz egyik igen korai ('73-as) és igen vékony (kb. 250 oldal) regényéről van szó egyébként, amit eredetileg K.R. Dwyer álnéven jelentetett meg a szerző, mivel túl rövidnek találta ahhoz, hogy saját nevén adassa ki (ez áll a bevezetőben).

Egy Amerikát átszelő hajszáról szól a történet. Alex és Courtney friss házasok. Kaliforniába költöznek (biztos Koontz szomszédságába) a leányzó öccsével, akit Alex szállít autóval, miközben Courtney puccba vágja új otthonukat. A két vándornak azonban hívatlan útitársa akad, aki mellesleg nem kicsit zakkant. Bizonyos események következtében a rendőrség is beszáll a buliba, így három szálon folyik a cselekmény egészen a sokkoló végkifejletig... (Ennél hatásvadászabban nem tudok fogalmazni :))

Nem mondanám, hogy túl van bonyolítva a szálak szövögetése (a rendőrösnek ráadásul az ég világon semmi értelme), vagy hogy maradandó élmény szerezhető a könyv elolvasásával, de könnyed esti szórakozásnak megteszi. Ja, és film is készült belőle '77-ben.


Dean Koontz: The Funhouse

Kedvet kaptam még egy Koontz-hoz, meg úgyis annyi van belőle a polcon, mint a szemét, így jut is, marad is. Ez magyarul még nem jelent meg, de ami késik...

A változatosság kedvéért ez is álnéven látott először napvilágot: ezúttal Owen West került a borítóra (Koontz igen sok álnevet használt, mint tudjuk - Owen West néven írta pl. a Maszkot is). Érdekessége továbbá, hogy egy film forgatókönyve alapján készült, amit Lawrence Block írt (nem, nem az a Block) és Tobe Hooper rendezett. Szintén figyelemre méltó, hogy bár brit kiadás, mégsincs átírva brit angolra a cucc (theater-theatre, és így tovább - bár ezt azóta más könyveknél is észrevettem, szóval gondolom szerkesztő/kiadófüggő).

A sztori egész érdekesen indul: Ellen sikeresen életet ad egy szörnyszülöttnek, akit rövid úton el is tesz láb alól, mert nem bírja elviselni, de Ellen férje ezt nem nézi jó szemmel. Elzavarja az asszonyt (mindketten egy vándor vidámparkban melóznak), és megfenyegeti, hogy ha valaha is újra megházasodik és gyermekei lesznek, megjelenik és bosszúból lenyomja őket. Fincsi. Természetesen Ellen idővel újra megházasodik, és bármennyire is igyekszik, csak sikerül teherbe esnie (kétszer is). Volt férje, Conrad pedig, mivel eltelt az incidens óta sok-sok év, elkezdi keresni volt feleségét, hogy beváltsa ígéretét...

Jó kis könyv, a karneváli környezet pedig mindig is hálás téma volt horrorizációs szempontból. Koontz pár évvel később, immár saját ötletként és regényként újfent megénekelte a témát a Twilight Eyes-ban (ez is megvan, de még nem olvastam), és Laymon is írt egy Vidámpark (Funland) című regényt, amihez már volt szerencsém és igencsak bejött.

Ráadásként egy utószó is található a könyvben, ami szintén jól sikerült - én legalábbis szeretem az ilyesmit, és nem csak King műveiben -, kérdéses viszont, hogy a magyar kiadásba bekerül-e majd, mivel eddig emlékeim szerint egyetlen Koontz-előszó látott magyarul napvilágot.


Matthew Lewis: The Monk

Kicsit csalok, a könyvet ugyanis nem olvastam, csupán King előszavát. Eleve emiatt vettem meg, mivel 300 Ft egy vadi új, kemény fedéllel ellátott King-esszéért nem sok, az meg, hogy kaptam mellé ajándékba egy regényt, külön jó, még ha nem is érdekel különösebben. Ugyanakkor ahogy a Frankensteint, a Dr. Jekyllt és a Drakulát, úgy talán egyszer ezt is el fogom olvasni, ha már a polcra került King miatt. Azok elvégre a horror műfaj klasszikusai, ez meg... nos, a dust jacket szerint ez is horror, mégpedig gótikus, meg klasszikus is. Szóval lehet, hogy visszatérek rá alkalmasint, de biztos, hogy a másik három mű hamarabb fog sorra kerülni (ha egyáltalán), már csak terjedelmi okokból is.

King bevezetője, mivel a könyvet nagy vonalakban sem ismerem, nem volt különösebben érdekes - spoileres annál inkább, de mindegy is, a lényeg, hogy újabb érdekességgel gyarapodott a gyűjteményem, és szinte ingyen volt.


Richard Laymon: Allhallow's Eve

Az imént említettem Laymont, de mivel a Vidámparkot sok-sok már éve olvastam, most egy másik könyve kapcsán kapott helyet a könyvajánlóban.

Ashburg álmos kisváros. 15 éve ugyan brutálisan helyben hagyták az egyik családot, de azóta nyugi van. A házuk azóta is lakatlan, egészen mostanáig, ugyanis a város lakói sorra kapják a meghívót egy Halloween alkalmából az elhagyott házban rendezendő bulira (megjelenés jelmezben). Közben az egyik rendőrt holtan találják otthonában, így azzal kapcsolatban is megindul a nyomozás.

Nem ez lesz a kedvenc Laymon-regényem, de egynek azért megteszi. Ami viszont kifejezetten zavart, az a túl sok vessző. A szerzőtől ez volt az első eredetiben olvasott regényem, így nem tudom, hogy nála megszokott-e, vagy csak egy lelkes szerkesztő javítgatott bele, mindenesetre furcsa volt.


Richard Matheson: I Am Legend

Nahát, hogy ennek micsoda aktualitása van! (gy.k.: a fenti Matheson emlék-antológia) Ezer éve próbáltam levadászni és elolvasni, és nemrég végre sikerült (köszi, Bookstation!). Direkt nem az új amerikai kiadást vettem meg, hogy elkerüljem Will Smith pofáját és a filmes utalásokat a borítón, erre a brit SF Masterworks-ös kiadásra is matricát ragasztottak, miszerint mindjárt jön a filmváltozat. Anyátokat...

A másik meglepetést a könyv karcsú mivolta okozta. 160 oldal mindössze. Nem mintha jelentene bármit is, de úgy a duplájára számítottam. (Nem, általában nem szoktam oldalszámokat nézegetni a könyvek adatlapján, pont mivel nem jelent semmit, meg így még nagyobb a meglepi a pakk kibontásakor.)

A harmadik rácsodálkozás olvasás közben történt. Nem igazán tudtam, mire számítsak, de holmi vámpírológiai kutatásokra álmomban sem gondoltam volna. Márpedig ez valami ilyesmi, megfejelve némi flashbackkel azon időkből, amikor Robert barátunk nem egyedüli emberként tengette életét az esténként tonnaszám köréje gyűlő vámpírok között.

Eleinte nem igazán tetszett a könyv, de a vége felé egészen kialakult, úgyhogy kezdeti ellenszenvem ellenére ajánlom a vámpír-rajongók hordáinak szerettel (és persze azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem kedvelik a vámpíros dolgokat, hátha majd ez).


Richard Matheson: A Stir of Echoes

Ebből sikerült mozis könyvváltozatot szerezni, de szerencsére a normálisabb fajtából, tehát nem holmi színészek vigyorognak a borítón vagy ilyesmi (hátul igen, de azt leszarom). Merthogy ezt is adaptálták, igaz, egyelőre csak egyszer (a Legendet eddig háromszor). Nálunk Hetedik Érzék címen fut, DVD-n pár százasért beszerezhető, és emlékeim szerint nem rossz darab, egyszer mindenképp nézhető (ezt ugyanis a Legenddel ellentétben láttam anno). Érdekes módon a névelő lemaradt a film címéből, és a könyv gerincéről és külső borítójáról is, de belül mindenhol az eredeti cím van feltüntetve.

A történet Tom Wallace hányatott sorsát meséli el, akit egy baráti összejövetelen sógora hipnotizál, majd szegény Tom úgy marad. Elkezd szellemeket látni, megérezni dolgokat, ilyesmi. Egész kellemes ez is. Nekem a Patricia Arquette-féle Medium ugrott be néha (persze a könyv volt előbb és amúgy sincs semmi közük egymáshoz), ami nem feltétlenül jó: durván fél évad után elkaszáltam, mivel az epizódok elején lévő álomjeleneteken kívül baromira nem bírt lekötni.


Ramsey Campbell: Midnight Sun

Több, mint egy éve vettem kézbe az első Campbell-regényt. Mármint nekem az első, egyébként a sokadik. Azóta sem sikerült továbbiakat begyűjtenem tőle a már meglévő egyetlen olvasatlan mellé, de ha már így rákaptam a horrorra, leemeltem a Midnight Sunt a polcról.

Sajnos igen unalmas darabnak bizonyult. Egy kis családról szól a történet: apu és anyu gyerekkönyveket ír és illusztrál, a két gyerekük meg... nos, ők gyerekek. Ben nénikéje halála után örökli a bazi nagy házat, amibe be is költöznek. Jár mellé egy kis erdő is, ahol mindenféle halálesetek történtek régen, és a jelek szerint most is lakozik ott valami, ami egyre csak hívogatja Bent...

Az első 50 oldalra semmi szükség nem volt szerintem (egy kis háttérinfó Ben gyerekkoráról), aztán beindulni látszott a dolog, hogy aztán néhány fejezettel később ismét unalomba fulladjon. A mindennapok leírásával nem volt különösebb gond, de a horror része a könyvnek szart sem ér. Kicsit talán a Ragyogásra hajaz, ami eleve nem sok jót jelent.

Mivel az Influence tavaly egészen bejött, nem írom le a szerzőt, de örülök, hogy nem ezt olvastam tőle először.


Joe R. Lansdale: The Bottoms

Évek óta szemezek Lansdale munkásságával - főleg a horrorisztikus részével -, és most végre eljött az idő, hogy a gondolatokat tett kövesse. Magyarul eddig 4+1 regénye jelent meg két kiadó gondozásában, ami, elnézve a magyar könyvpiacot és bizonyos szerzők elhanyagoltságát, nem is rossz. Ennek ellenére kétlem, hogy sokan ismernék Lansdale műveinek akár csak ezen kis szeletét is, pedig Amerikában igen népszerű, és nem csak a horror műfajban. Persze bagoly mondja, hiszen - a Csapdában antológiában lévő novelláján kívül - én is csak most olvastam tőle, igaz, a könyvei már ezer éve a polcomon állnak. (Az egyik régi Galaktikába is bekerült valamelyik novellája, és a Masters of Horror 1x01 is az ő sztorija alapján készült.)

A Bottoms nemrég akadt horogra, és mivel valamivel rémisztőbbnek tűnt, mint az egyébként sokak által dícsért és magyarul is hellyel-közzel megjelent Hap & Leonard-sorozat, meg egyébként sem baj, ha előbb eredetiben ismerek meg valakit és utána térek át az esetleges fordításokra, ezt vettem először kézbe.

És milyen jól tettem. Baromi jó a nyelvezete ugyanis, vagy hogy idegen kifejezéssel éljek, vernakuláris (tanultam ám sok-sok nyelvészetet pár éve), ami az angolban engem mindig lenyűgöz, de legalábbis érdeklődéssel olvasom az ilyesmit.

A helyszín a '30-as évek Amerikája, közelebbről egy kisváros, ahol mindenféle gyilkosságok történnek, amikbe beleszövik a titokzatos Kecskeember legendáját is, nyakon öntik egy kis - na jó, sok - faji megkülönböztetéssel, mindezt pedig egy öregember visszaemlékezései formájában kapjuk meg.

Mindig is kedveltem a gyerekekről szóló történeteket (Az, Állj ki mellettem, etc.), ez pedig a legjobbak közül való. Szerethető karakterek (már amelyik), olvasmányos stílus, kaland, izgalom, meg ami kell. Sajnáltam, amikor vége lett.

Van egy olyan gyanúm, hogy nem ez a fajta történet jellemzi legjobban Lansdale munkásságát, de ez nem is fontos, amíg maga a könyv jó. Márpedig ez a könyv jó, olyannyira, hogy a semmitmondó A Hónap Könyve-díjat is megkapja tőlem. Nem mintha erős lett volna a felhozatal...

Ahogy azt már említettem pár frissítéssel ezelőtt, év elején jelent meg a szerző egy viszonylag friss regénye nálunk (Lost Echoes), amit a Bookline valami miatt nem árul, az Alexandra meg elég töketlen néha, és viszonylag friss könyveket sem tart raktáron (ez volt nekik, csak úgy fél tucat egyéb nem, ami kellett volna), így év eleji nagybevásárlásom alkalmával nem tudtam magamévá tenni (meg mint kiderült, nem is fért volna bele a keretbe). Szóval ez még várat magára, van viszont addig más. De erről majd legközelebb. Addig is látogassátok szorgalmasan a hivatalos Lansdale weboldalt, mivel minden héten más novellát lehet tök ingyen beszerezni, köztük ritka darabokat is.