Hírek

Gyakran Ismételt Kérdések (FAQ)

Reklámozd az SKHQ-t! Töltsd le, nyomtasd ki és adj egyet mindenkinek!

BOOKSTATION: az SKHQ látogatóinak 5%
kedvezmény minden King-könyvre! (klikk)

2008. május 8. Enter Sandman
Az imént vérre menő küzdelmet folytattam az álommanóval (vagy ahogy Bihari úr fordította valamelyik King könyvben - asszem a Végítéletben -, a homokemberkével), és mivel győzedelmeskedtem, összedobtam az ehavi frissítést.

(Május 9.: Friss könyvhírek a bevezető után!)


Ehavi halottaink: Elhunyt Stanley Kimel, azaz Dr. Kroger, Monk dokija. Durva epizód várható a következő - sajna lehet, hogy utolsó - évadban. Az utódja már megvan, de remélhetőleg nem játsszák el a "mi sem történt" című marhaságot. Persze Trudyval se voltak szívbajosak anno. Jó hír viszont, hogy júniusban végre nálunk is megjelenik a sorozat, egész baráti 6000 Ft-os áron. Kintről rendelve még mindig olcsóbb, de ez is valami.

Trethon Judit is itthagyott minket.

Áprilisban pedig megjelent az utolsó, 20. Fangoria. Újságosoknál már nem kapható, de gondolom itt-ott hozzá lehet még jutni. Már csak azért is ajánlott ez, mert van benne 2 oldal Christine (King Klub) és 4 oldal Mist. Vállalkozó kedvűek küldhetnek scant a cikkekről!


Random hülyeség helyett (bár végülis ez is az) ezúttal gőzkieresztő és a fóruméletből szemezgető rovat: Kibaszottul idegesítő volt ugyanis az az ámokfutás, amit egyetlen hülye picsa (fogalmazhatnék durvábban is, de úriember volnék, vagy mifene) művelt a Fekete Házzal kapcsolatban, párhuzamosan az index és az Európa fórumán (vissza lehet olvasni, bár én nem tanácsolom). Külön röhej, hogy mikor felajánlottak neki egy példanyt, mivel másnak is - sőt, mindenkinek - kurvára elege lett belőle, aszongya nem kell neki, mert az új kiadásra vár. WTF?!

Egy darabig úgy tűnt, ezzel vége is, benyugtatózta magát és csendben várja az utánnyomást, aztán valaki gyanútlanul meghirdeti a minap eladásra a King könyveit a fórumon, erre hisztiseva rákérdez, hogy nincs-e neki Fekete Ház, merthogy neki kellene (ha lett volna, nyilván a listán is szerepel, de az mindegy).

Erre már nem igazán lehet mit mondani. Lehet, hogy skizofrén a leányzó, és csak az egyik bekattant személyiségét sikerült lenyugtatni, közben a másik - vagy a többi - tovább garázdálkodik? Az ég óvjon minket...


És hogy ne legyen ilyen negatív az egész bevezető, egy másik random hülyeség a bevezető végére. Karl J. Kaul fotója Jimmy Carr brit komikusról.

A brit sorozatok kedvelői csekkolják a többi képet is, baromi jók.


Ennyi volt erre a hónapra a bevezető. Kicsit szomorkásra meg kabbeafaszomra sikerült, de ez egy ilyen hónap volt. Mikor legközelebb találkozunk, biztos vagy 20 fokkal melegebb (még melegebb) lesz. Alig várom...
[Könyvek] Az Európánál elaludtak (vagy hisztiseva miatt mindenki felkötötte magát), így még mindig nincsenek 2. féléves tervek, de majd nyilván holnap, a frissítés másnapján, ahogy azt kell. Ezesetben jövök javítani, egyébként meg irány a fórum a következő frissítésig.

Május 9.: A próféta szólott belőlem. Ha nem lennék lusta, gyorsan elszaladnék lottót venni. Szóval: júliusban Rémautó utánnyomás, augusztusban Colorado Kid, novemberben Duma Key. Fekete Ház nincs. Shocker. Lehet készíteni a popcornt/nyugtatót és irány a fórum... A két új megjelenés azért nem rossz, így jövőre már tényleg csak a Bachmanok maradnak (legalább kettőt ki kéne hozni, úgy vélem), meg a novelláskötet, ami a jelek szerint nem esélytelen jövő november tájékán.


A fórumlátogató kispajtások akár 40% kedvezménnyel is beszerezhéttek a múltkori lapzárta után megjelent Liseyt, a megjelenés után mindössze 1 héttel, 1 hétig, mert az Alexandrának vannak néha jó húzásai. Én is lecsaptam rá (igaz, a Bookline-on, mert csak), de elolvasni egy darabig nem tervezem. Egy fokkal jobban foglalkoztat, mint A Setét Torony utolsó 3 kötete, de az még mindig kevés. Spoilermentes ismertetők viszont jöhetnek!

A fordítás egyébként már az elején kisebb kavarodást okozott, de vaklárma volt. A magyarázatot mag a fordító adta meg, itt olvasható (nincs spoiler).


Apróság: Az új (nálunk új) betörős Block-regény (A Betörő, Aki Eladta Ted Williamst) többek között Kingnek van ajánlva.
Nagyobbság: Elmore Leonard Glanc (Glitz) című, magyarul nemrég megjelent regényéhez a Krimiklub nem átallotta King New York Times-ban megjelent ajánlóját mellékelni előszó gyanánt. Remek húzás, úgy pedig pláne, hogy a weboldalukon a teljes bevezető elolvasható, így aki csak emiatt venné meg, az olcsón megússza. Ezzel természetesen bekerült a kiadvány a Könyvek részbe, ahol az egyéb kiadványokat kicsit átrendeztem.
Lottónyerteseknek ajánljuk: Hepiend Magazin teljes '90-es évfolyam, benne 3 King-novella.
Jóság: Az új novelláskötetben egy régi írás, a The Cat From Hell is helyet kap majd.
Még jobbság: King régi-új regényen dolgozik. Eleinte - a '80-as években - The Cannibals, majd Under the Dome címen futott, és úgy tűnik, befejezve és kicsit puccba vágva hamarosan meg is jelenik.
Tornyosság: hivatalos Dark Tower oldal. Júliusban megjelenik továbbá a képregény második adagjának utolsó, 5. száma is, hogy aztán szeptemberben jöhessen a harmadik. Nem sokat szaroznak.
És ha már "gazdagodjunk meg mások munkájából": újabb könyv jelenik meg, ami King műveit tárgyalja. Részletek itt. Biztos jó, de kb. semmi szükség egy 463. ilyen kiadványra.


Nemrég úgy volt, hogy jövő áprilisban elkészül a King-Mellencamp musical, most meg kiderült, hogy dehogy. A 2009-2010-es évad a következő cél.
Egy kis olvasnivaló. Rémálmok és Lidércek a könyvesblogon, Cujo az ekulturán, helyben pedig Dark Tower 7 (köszi, DarkVenom) és Dark Tower összes(!) (köszi, Ciccnyog!). Utóbbit szintén a 7. kötethez tettem, mert előbb olvasva esetleg ronthatja a további kötetek élvezetét.
[Filmek] Olcsóság: A Tescóban 800 Ft a Hasznos Holmik (köszi, Dávid!), a Fangoria DVD mellékleteit (Kukorica János számos kalandja, Creepshow 2 és a többi) pedig 99 (kilencvenkilenc!) kemény magyar forint (köszi többeknek!). Utóbbi ugyan csak papírbugyiban hever szerteszét, de ugyanott biztosan kapható DVD tok is. A borító már más kérdés.
Szépség: Halálsoron. Már április 17-én megjelent. Remélhetőleg azóta mindenkinek megvan, de ha nincs, nosza!
Vaklárma: mégsem lesz Desperation a szartv2-n. Lesz viszont Desperado, ha ez vigasztal valakit. Úgy vélem, nem jártunk olyan rosszul.
Addig sem unatkozunk, míg a szartv2-s King-adagra várunk, ugyanis a Viasat szépen belehúzott az utóbbi hetekben, és ez egy darabig így is marad. Kukorica Gyermekei 5. országos tévépremier is volt náluk, bizony. Kérdés, hogy mi marad a többi csatornának.
Újra hallatott magáról Dolan és az ő Caddyje. Talán ezúttal lesz is valami a filmből. Christian Slater, Wes Bentley és Emmanuelle Vaugier főszerepelnek, Richard Dooling ír (ő követte el anno a Kingdom Hospitalhoz kapcsolódó regényt is), Erik Canuel pedig dirigál.
[Utalások] Könyvek: Robert Crais és Andrew Vachss.
Filmek: Rémecskék 2 (köszi, Bassoon!).
Sorozatok: Én ezúttal nem bukkantam rá semmire, pedig néztem egy csomó mindent, mások viszont nagyobb szerencsével jártak: Ugly Betty (köszi, Blasio!) és NCIS (köszi, Szisz!).
Zene: Ciccnyog ráfeküdt a témára rendesen: Dennis Downing, Bette Midler, Dr. Dre, Boyz n da Hood, Wu-Tang Clan, Acid Death és Beholder.
[Letöltések] Javított Cujo Visszatér. Komolyan. (Múltkor csak vicceltem.)


[Rajongók] Ezúttal Gabi élményei (újabban nem sok ilyen érkezik sajna), illetve Timi ferde polca került a Halhatatlanok CsarnokábaTM, valamint waces is aktualizálta a dolgokat. Nagira pedig új személyazonosságot kapott (jó buli a tanúvédelmi program), és egyúttal klassz gyűjteményéről is küldött képeket, immár Ciccnyog néven. Köszi mindenkinek!
[Partnerek] Oldschool Computer, mert retro rulz!

Könyvajánló

Ebben a hónapban a szart is szétajánlom, ugyanis 19 könyvet sikerült elolvasni.


Joe R. Lansdale: Fekete Rontás (Mucho Mojo)

Múltkor ott hagytam abba, hogy Lansdale rúlz, és hogy a Bookline és az Alexandra nem annyira. Van viszont egyéb olvasnivaló is a szerzőtől, hiszen a Hap és Leonard-sorozat 2/3-a nálunk is megjelent. Az első és az egyelőre utolsó, hatodik eddig nem, úgyhogy maradt a második ismerkedés gyanánt.

Hap és Leonard napról napra élik életüket, mígnem Leonard egyik rokona elhalálozik és ráhagy egy házat és egy kisebb vagyont. Mit sem változtatna a dolgon az örökség, ha nem találnának mindenféle furcsa dolgokat a bank széfjében, a házban, és főleg a ház alatt. Mivel a nagybácsi Leonard egyik kedvenc rokona, példaképe meg miegyéb, nem is kell több a két jóbarátnak, hogy elkezdjék felgöngyölíteni az ügyet.

A fülszöveg nem hazudik, valóban baromi jó könyvről van szó. És vicces is. A 19. fejezeten vagy két percig hangosan röhögtem hajnali 3-kor. A fordítás is klassz, bár néhány dolog furcsának tűnt, ami egyfelől betudható szegényes szókincsemnek, másfelől annak, hogy pl. a mojónak minden bizonnyal nem nagyon van magyar megfelelője, így a fordító a mozsót használta helyette. A mohawk-mohók dolog még jobban sántít, dehát ez van.

Akinek nem gond az angol nyelvű szövegek olvasása és értelmezése, fáradjon el ide egy bónusz és papíron korlátozott példányszámban megjelent Hap és Leonard sztoriért, amit Lansdale Andrew Vachss krimiszerzővel (ld. lejjebb!) követett el. (Imádom, amikor ritkaságokat, drágaságokat, összegyűjtetlen sztorikat és egyebeket a pórnép szolgálatjára bocsátanak a kedves szerző urak.)


Joe R. Lansdale: Kétmedvés Mambó (The Two-Bear Mambo)

Amint letettem a Rontást, már vettem is kézbe a következő Lansdale-t, Hap és Leonard soron következő kalandját. Idézném is a hátsó borítót, ahogy van:

Két csóró texasi pali, az alkalmi munkákból élő Hap és a fekete bőrű Leonard különös kérést kap egy rendőrhadnagy ismerősüktől: kutassák fel a hadnagy eltűnt barátnőjét, Floridát, a gyönyörű, fekete bőrű ügyvédnőt, aki egy gyanús öngyilkosság kivizsgálása céljából Grovetownba ment. Abba a városba, ahol nagyon nem szerencsés dolog feketének lenni. Sőt veszélyes.

Hap és Leonard vállalja a feladatot, és ez többször is kis híján az életükbe kerül. Az ellenséges környezetben lépten-nyomon szembe kerülnek a faji előítéletekkel, az irigységgel, a mohósággal és a bosszúvággyal, de nem adják fel...

Hirtelen nem is tudom, melyik tetszett jobban. Ebben is volt pár visítva röhögős rész, ami mindig jó, meg az egész mindenség rendben volt, úgyhogy kötelező ez is mindenkinek.

És ezzel a szerzőt pihentetem egy kicsit, mert már csak két (a majdan beszerzendő új kiadvánnyal három) olvasatlan könyvem van tőle. Meg persze vagy másfél tucat novella innen-onnan, de főleg innen. Mondtam már, hogy imádom, amikor ritkaságokat, drágaságokat, összegyűjtetlen sztorikat és egyebeket a pórnép szolgálatjára bocsátanak a kedves szerző urak?


Neil Gaiman: Csillagpor (Stardust)

Avagy Halálos Hajsza a Kincset Érő Hullócsillagért. Többet nem is mondanék a könyvről, mindössze annyit, hogy kurva jó egyéjszakás kaland, ezért mindenkinek ajánlott, illetve hogy részemről "gyerekesebbre" számítottam (ti. szex és erőszak is akad benne), de a lényegen ez sem változtat. Alkalmasint a filmet is meg fogom nézni, bár egyelőre különösebben nem hiányzik.


Dennis Lehane: Egy Pohárral a Háború Előtt (A Drink Before the War)

Sem a Titokzatos Folyó, sem a Vihar-sziget nem felelt meg előzetes elvárásaimnak anno, ez pedig politikai meg utcai bandás történet a szinopszis szerint, ami engem abszolút hidegen hagy (külön-külön is, együtt meg plána), azonban mégis belevágtam. Magánnyomozós krimiről van szó ugyanis, mégpedig összesen 5 kötetről, és ha a főszereplők jók, a bűnügyek jellege másodlagos.

Márpedig a főszereplők jók. Patrick Kenzie a nyomozóiroda egyik fele, és mellesleg teljesen bele van zúgva a másik félbe, Angie Gennaróba, aki azonban férjnél van (eleinte azt hittem, ők ketten egy pár - bár a későbbiekben ez sincs kizárva). Persze akadnak barátaik és segítőik is, akik szintén jópofák (például Richie, és főleg Bubba), illetve ellenségeik/nem annyira barátaik, akik kellően ellenszenvesek.

A történetről legyen elég annyi, amit fentebb írtam, de persze van néhány egyéb réteg is. Összességében - és eltekintve néhány fordítási marhaságtól (szték, posztit, etc.) - igen kellemes olvasmány, galamblelkűeknek azonban nem ajánlott, ugyanis kurva sokat káromkodnak benne.

Idén elvileg megjelenik magyarul a 2. kötet is (sőt, évi 2 kötetről volt szó anno, de kétlem, hogy összejönne), ősszel pedig jön angolul Lehane új különálló regénye, amiről majd szót ejtek, amikor szót ejtek (őszintén szólva nem tűnik túl érdekesnek).

Ja, és nemrég mutatták be a 4. kötet alapján készült Gone Baby Gone-t, ami szintén várat magára részemről, legalább addig, amíg a könyvet el nem olvastam.


Richard Aleas: Az Elveszett Kislány (Little Girl Lost)

Februárban már szóba került a Krimiklub.hu, és most elérkezett a repeta ideje.

A kiadót/sorozatot az amerikai Hard Case Crime ihlette, aminek Charles Ardai (írói álnevén Richard Aleas - érted, alias) az egyik alapítója (és Naomi Novik a felesége, akit az Agave tervez valamikor bemutatni a magyar közönségnek, de fantasy lévén nálam kimarad), és ahol többek között King Colorado Kidje is napvilágot látott. És valami kibaszottul kurva jó borítókat terveznek a könyveikhez.

A "magyar változat" első két kötete nem érdekelt, a második kettőt azonban beszereztem, igaz, régebbi, olcsó kiadásokat. Lacy könyvéről februárban volt szó, Uhnak pedig előbb-utóbb szintén sorra kerül. Sajnos nálunk nem havonta jelennek meg a könyvek, mint Amerikában: a Kislány novemberi, a következő kötet (a fent említett Elmore Leonard) pedig csak április végén jelent meg.

A mindenféle díjakra jelölt Elveszett Kislány külsőre igen tetszetős a könyvecske, kézre áll, szép a borító (szerintem jobb, mint a HCC-féle), meg ami kell. Online vásárolva pedig kb. 1500 Ft, ami annyira nem is vészes. (Egy szarvashiba azonban akadt a fordításban: a DNA magyarul DNS, de valszeg a szerkesztő és/vagy a fordító mégis tudja a dolgát - vagy csak elírás volt valamelyik - mivel később már DNS-t írtak.)

John Blake egy szép napon megtudja, hogy gimnáziumi osztálytársa és szívszerelme immár alulról szagolja az ibolyát. Ennyit a szép napról. Még jó, hogy hősünk magánnyomozó, így egyből fel is kerekedik, hogy kigobozza a kibogoznivalót. Immár nem olyan szép napját az is tovább rontja, hogy Mirandából terveivel ellentétben nem szemsebész (vagy hasonló) lett, hanem sztriptíztáncosként érte utól a golyó. Illetve golyók.

A "felnőtt szórakoztatás" (értsd: sztriptízbárok) világába enged bepillantást, megfejelve némi droggal és egyebekkel, és teszi mindezt remek stílusban, úgyhogy részemről Aleas/Ardai (aki King szerint egy "very smart and very cool fellow") következő könyvére, a Songs of Innocence-re is vevő leszek, ami - hogy, hogy nem - a Krimiklub gondozásában jelenik meg, elvileg és remélhetőleg még idén. Decemberben pedig jön a Fifty-to-One a Hard Case Crime-tól, mely - hogy, hogy nem - egyúttal a sorozat 50. kötete.


Robert Crais: The Monkey's Raincoat

Először is a címről. Semmi köze a könyvhöz, az elején van egy haiku, az ihlette. Mindenesetre jól hangzik.

Másodszor a könyvről. Elvis Cole magánnyomozó a főszereplője, aki első kalandjában egy magát nem sokra becsülő asszony eltűnt férje és fia után nyomoz. Cole-nak igen jó dumája van (az első oldalon megvett magának a könyv), valamint fasza autója, illetve egy hallgatag, kicsit morcos partnere, Joe Pike. Cole-ról hirtelen Myron Bolitar, Harlan Coben állandó szereplője ugrott be, de persze a jópofaságon túl nem sok közös van bennük. Persze Myronnak is van egy kemény legény partnere.

A könyv, mint említettem, igen hamar magával ragadott, hála a remek párbeszédeknek, és végülis a sztori sem volt rossz, bár lecsupaszítva megint a gyilkosság-emberrablás-drog trió marad (persze mikor nem?). Ettől függetlenül ajánlott.

Harmadszor a szerzőről. Miután felhagyott a forgatókönyvek körmölésével, durván tucatnyi Cole-történetet és néhány különálló regényt írt (az egyik Cole-regénynek igazából Pike, a partner a főszereplője, de az mindegy), ezek közül a Hostage a mozivásznon is próbát tett Bruce Willis főszereplésével (szerintem nem volt rossz), magyarul pedig anno megjelent a Beholdernél a 3. (Rémálmok Városa / Lullaby Town) és az 5. (Voodoo Folyó / Voodoo River) Cole-regény, amik meglepő módon most is kaphatók pl. az Alexandránál, egy ideje pedig a Kelly Kft. adja ki a könyveit, eddig kettőt: A Rettegés Háza, leánykori nevén Hostage, illetve a Kétperces Szabály (The Two Minute Rule) szerezhető be súlyos pénzekért. Ja, és a Reader's Digest rövidített könyvei között is található pár tőle, de úgy kinek kell?

A képen látható könyv igen ramaty állapotban van, de igazából "csak" a borítója vészes, viszont így pár százasból kijött 3 regény - a másik kettőre majd később kerítek sort -, és bónusz előszó is van benne, úgyhogy nem nagyon panaszkodom (eredetileg 4-5000 Ft körül van egy ilyen omnibus).


Steve Hamilton: A Cold Day in Paradise

A többszörös díjnyertes regény Alex McKnight ex-zsaru életébe nyújt bepillantást. Ez lévén az első kötet, megtudjuk, miért került az ex a zsaru elé, hogy veszítette el társát munka közben, mit keres egy golyó a testében, és mivel tengeti mindennapjait, immár magánnyomozóként a nem éppen trópusi időjárásáról híres Michiganben.

A helyi rendőrfőnök nem igazán komálja, állítólagos legjobb barátja viszont annál inkább, pedig ha tudná, hogy a háta mögött Alex istentelenkedett a feleségével... aki mellesleg szintén rohadtul utálja, nos, gyakorlatilag mindkettejüket.

Ráadásul a múlt is kísérti hősünket, de hogy mi módon, azt nem árulom el (a brit kiadás fülszövege bezzeg nagyjából igen). Mindenesetre lesz itt gyilkolászás meg nyomozás meg gyanúsítgatás meg minden földi jó.

Crais könyve - csak hogy friss példával éljek - jobban tetszett, de végülis egynek ez sem volt rossz. Ezen kívül perpill 6 további McKnight-regény létezik a szerzőtől, illetve egy különálló könyve is megjelent tavaly. Magyarul eddig semmi (ha a Reader's Digesttől eltekintünk - márpedig eltekintünk).


Joyce Porter: Dover Mindent Megold (Dead Easy for Dover)

Dover főfelügyelő nem valami kedves fickó. Állandóan zabál, gorombáskodik, félvállról veszi a munkáját, és így tovább. Pedig illene megerőltetnie magát, ha ugyanis kinyomozza az azonosítatlan leányzó halálának körülményeit, nagyobb eséllyel csíp meg egy zsíros állást, több pénzzel, kevesebb melóval. Már ha lehet szó kevesebb melóról, ugyanis MacGregor őrmester gyakorlatilag helyette dolgozik.

A kisvárosban, annak is elsősorban az előkelő negyedében mindenki gyanús, Dover szerint legalábbis. Minden egyes elbeszélgetés után előáll ugyanis egy teóriával, mely szerint épp a legutóbbi beszélgetőtárs vetett véget a lány életének. Az azonban, hogy mi történt valójában, csak a könyv elolvasása után derül ki.

Többen ajánlották a történetet, és valóban kellemes olvasmánynak bizonyult, igen emlékezetes főszereplővel és megfelelő mennyiségű humorral. Tessék beszerezni!

Magyarul sajna csak ez jelent meg az írónőtől, pedig van még egy csomó Dover-regénye (az ismertető tárgya az utolsó előtti) és -novellája, valamint két másik sorozata, egy amatőr nyomozónő, illetve egy kém főszereplésével.


P.D. James: Már Megint Egy Csalogány (Shroud for a Nightingale)

Egy nővérképzőben játszódik a történet, ahol gyakorlat közben elhalálozik az egyik nővér, majd miután egy másik is beadja a kulcsot, hívják a Scotland Yardot, hogy alakítsanak valamit, mert ez így nem állapot...

Míg a modern krimik (Kellerman, Sandford, Coben, Cornwell, etc.) nem ritkán 400-500 oldalra rúgnak, a klasszikusok (McBain, Chandler, Block, etc.) többnyire 180-250 oldal körüliek, ezért kicsit meglepődtem a Csalogány hosszán: kb. 370 oldal ugyanis. Ez persze nem lenne baj, ha a könyv jó lenne, de sajna az első fele igen unalmasra sikeredett. Aztán valamelyes javulás tapasztalható, de valahogy mégsem az igazi. Persze a téma/helyszín sem túl vonzó számomra, ráadásul a főszereplőben semmi emlékezetes vagy különös nincs, a lótifutija meg már-már ellenszenves néha. Viszont egy 100-as volt mindössze, ennél csak a könyvtárból jutottam volna hozzá olcsóbban, oda meg nem járok.

Ez egyébként a 4. regény Adam Dalgliesh felügyelő - és költő - főszereplésével, és ahhoz képest, hogy az első kötet (magyarul is megjelent Takard El az Arcát címmel) '62-es, idén ősszel mindössze a 14. rész fog napvilágot látni angolul. Ezen kívül két kötetnyi Cordelia Gray is rendelkezésre áll (ld. lejjebb!), valamint két különálló regény, egy krimi, illetve a Children of Men, ami scifi, és amiből nemrég film is készült. Utóbbi a polcon figyel, már csak hangulat kell hozzá (a film meg majd utána valamikor).

Magyarul úgy 8 James érhető el (fél tucat Dalgliesh és mindkét Gray), ami egész soknak mondható, és esetünkben kb. a fél életművet jelenti. Külön jó, hogy a 8 könyvből 6 a Fekete Könyvek sorozat része, tehát 1-2-300 ft-ért beszerezhetők és elvileg nem is túl ritkák, bár én hosszú hónapok alatt csupán a Csalogányt tudtam levadászni (és azóta is látom mindig), illetve nemrég a második Grayt, amire ki is térek rögvest.


P.D. James: Szörnyűségek Szép Szigete (The Skull Beneath the Skin)

Ez tehát Cordelia Gray második kalandja. Igaz, pár utalás volt egy korábbi ügyre - és meglepetésemre Dalgliesh-re is -, ami akár az első kötetben is történhetett, de annyi baj legyen.

A történet többnyire egy szigeten játszódik, ahova hivatalos néhány emberke. Szereplőként, nézőként, ismerősként, rokonként vannak jelen, hogy megtekintsenek, eljátsszanak egy színházi darabot - illetve valaki meghalni, más valaki pedig gyilkolni megy oda.

Ez még hosszabb, mint a Csalogány, de ahogy néztem, a többi magyar James 300 oldal alatt van, szóval sikerült kifognom a vaskosabb darabokat. Jobban indult, mint a másik, az első pár oldal alapján valami könnyed, már-már humoros darabra számítottam. Persze nem jött be, ráadásul annak ellenére, hogy 1980 után játszódik és van tévé meg motorcsónak meg mittudomén, olyan avétos, hogy nagyon. És a vége sem volt valami kielégítő, egy epilógus még elfért volna.

Jamesről tehát ennyit. A Children of Men továbbra is érdekel, de az egészen más kategória és műfaj, a krimijeiből viszont nem kérek többet.


Sara Paretsky: Holtpont (Deadlock)

Nemrég valahogy belefutottam a hölgy nevébe, fel is írtam a kipróbálandó krimiszerzők közé, aztán szinte elfelejteni se volt időm a dolgot, máris szembejött egyetlen magyarul megjelent könyve (amiről addig nem is tudtam, valahogy fel sem merült bennem, hogy utánanézzek).

Magánnyomozója a valószínűtlen V.I Warshawski névre hallgat, nem meglepő módon tökös csaj, whiskyt iszik, meg ami kell. Eddig úgy egy tucat regény és egy (meg egy limited edition) novelláskötet született a főszereplésével (és írt még ezt-azt, de azok nem tűnnek valami érdekesnek). Ez a regények közül a második, úgyhogy szerencsére egészen az elején sikerült bekapcsolódnom.

A könyv Vic rokonának temetésével kezdődik, aki a jelek szerint öngyilkos lett, de valószínűleg mégsem. Halála előtt nem sokkal felhívta Vicet, sürgősen beszélni akart vele, de ez nem jött össze. Aztán feltűnik egy titokzatos barátnő, szárnyra kapnak mindenféle pletykák, meghal néhány további ember, Vic pedig, bár eleinte csak kvázi becsületből akart utánanézni a dolognak, elhatározza, hogy a végére jár a dolgoknak.

Egész kellemes regény volt, ráadásul tanultam ezt-azt a hajózásról is, úgyhogy jöhet a többi. A fordítás viszont kicsit sutára sikeredett. Illetve remélem, a fordítás, és nem az írás. Előbb-utóbb kiderül.


Richard Stark: Visszavágó (The Hunter / Point Blank)

Richard nem George testvére a Halálos Árnyékból, hanem Donald E. Westlake krimipápa egyik álneve, amit jóformán csak a Parker sorozat írásakor használ. Ez az első kötet, mely a Mel Gibson múvi kapcsán jelent meg magyarul (ld. még Jim Thompson: Szökésben, szintén Intercom Könyvek, volt róla szó régebben), amit - most jut eszembe - keverek a Váltságdíjjal, úgyhogy ezt lehet, hogy nem is láttam. Talán nem is baj.

És talán ezen kavarás miatt vártam magánnyomozós cuccot, pedig Parker egy bűnöző. Alapvetően a veszélytelenebb fajtából, de ha kell, tud kemény lenni. Nemrég szabadult - na jó, szökött - a börtönből, ahova bűntársai révén kedves felesége juttatta, most pedig eljött a bosszú - vagy a címnél maradva a visszavágás - ideje.

A könyv baró volt, úgyhogy igazi örömhír, hogy Westlake-kel - és Thompsonnal, ha már itt tartunk - együtt Starkot is felkarolta az Agave, így valószínűleg mindhárom szerzőtől kijön idén 1-1 könyv, aztán minden évben újabbak. Westlake-től a Dortmunder sorozat jön (egy későbbi kötet már megvan, de várok az elejére), Starktól pedig értelemszerűen Parker kalandjai szépen sorban. Ez feltételezésem szerint új fordításban, lehet, hogy más címen jelenik majd meg, és nálam nyilván kimarad, úgyhogy a fickóval legközelebb valamikor jövőre, a második kötet megjelenésekor találkozom. Westlake mellesleg kurvára termékeny mindkét néven, így nem ártana évente két-két kötetet megjelentetni, hogy még ebben az évszázadban a végére érjünk (nem mintha vége lenne, de akkor maradjunk a felzárkózásnál).


Mickey Spillane: Enyém a Bosszú (Vengeance is Mine)

A nem egészen két éve elhunyt szerző műveivel már régóta szemeztem. Mike Hammer sorozata igen nagy népszerűségnek örvend (mostanában nézegettem a Huffot, ami igencsak kurva jó mellesleg, abban is említették), van is belőle vagy egy tucat, meg úgy egy tucat különálló regény, illetve pár novelláskötet. Nem volt annyira termékeny, mint mások a műfajban, de ez persze nem jelent semmit. Volt viszont önkritikája: "Lehet, hogy szemetet írók, de jófajta szemetet".

Kezdhettem volna az I, the Jury című első Hammer-regénnyel a sort, mivel megjelent magyarul (Én, a bíró), de egybehangzó vélemények szerint Tandori fordítása szörnyű (pedig még a borítóra is rákerült a neve), angolul is elkerült a könyv, így maradtam a Pallas Stúdió és az Attraktor Kft. Klasszikus Detektívregények sorozatánál. Tőlük már begyűjtöttem Ross Macdonald regényeit, illetve Patrick Quentin is felkeltette az érdeklődésemet (róla majd valamikor), és hát ők jelentették meg a 3-4-5. Hammert is.

A Bosszú elején Mike másnaposan ébred, egy szobában régi barátja hullájával, akinek kezében ott virít a detektív pisztolya. Hammer ennek ellenére biztos saját ártatlanságában, meg van győződve róla, hogy gyilkosság történt, de nem általa. Sajnos nem áll mindenki a pártján: rövid úton bevonják az összes engedélyét, ám ez nem meglepő módon nem jelent akadályt. A végén pedig mindenre fény derül. Talán túl sok mindenre is.

Kellőképpen szórakoztató történet volt, úgyhogy Spillane-t fel is írtam a wanted listámra. A könyvekből egyébként tévésorozat is kerekedett, nem is egy, és némelyik nálunk is bemutatásra került. Én ugyan egy darabot nem láttam belőle, de annyit tudok, hogy a Prison Break börtönigazgatója, Stacy Keach alakította a főszereplőt.


Mickey Spillane: Egy Magányos Éjszaka (One Lonely Night)

És akkor térjünk is rá a soron következő Mike Hammer-történetre. Egy "jó" (gazdag, tehát megvesztegethetetlen) politikust akarnak minden áron kiiktatni a komcsik, mert nehogy már a népnek jó legyen. Vagy valami ilyesmi. Mike ugyan - nem elítélendő módon - távol tartja magát a politikától, de ezúttal mégis sikerül nyakig elmerülnie az ügyben. Meg a női keblekben és egyebekben, merthogy nyomozónk továbbra is nagy kujon (bár történnek dolgok a megzabolázása érdekében).

Természetesen rendőr és újságíró haverjai, valamint csinos titkárnője, Velda nélkül (akit az egyik adaptációban Pam Anderson alakít - elég hülye ötlet) nem sokra menne, dehát ahogy a nóta mondja, azért vannak a jóbarátok...

Szóval politikai töltetű szegénykém, így nem tudott annyira lekötni, mint szerettem volna, de egynek elment.


Mickey Spillane: Halálos Hajsza (The Big Kill)

Ez pedig az 5. kötet a sorozatban. Érdekes, hogy a kiadó annak rendje és módja szerint visszafelé jelentette meg őket...

Mike ezúttal dajkaszerepben tündököl, miután látja meghalni egy kiskölyök apját. Természetesen célul tűzi ki, hogy megbosszulja a dolgot. Közben a rendőrség, valamint Mike régi, kedves cimborája, a kerületi ügyész azon van, hogy holmi szerencsejátékos csúnya bácsikat füleljen le. Nem meglepő módon az ügyek előbb-utóbb összekapcsolódnak, de ehhez előbb Mike-nak szokás szerint meg kell fektetnie a fél várost. (Ezek szerint ennyit az előző kötet eseményeiről, bár Veldának ezúttal jut vagy három sor összesen.)

Az előzőnél jobban tetszett, úgyhogy Spillane továbbra is marad a beszerzendők listáján.


Stanley Ellin: A Nicholas Utcai Ház Kulcsa (The Key to Nicholas Street)

Még régebben ajánlották a szerzőt, de csak most jutottam el a próbáig. Eleve sokáig tartott beszerezni a két magyarul megjelent könyvét, pedig mindkettő (ez és a Kártyavár című is) Albatroszos.

A Nicholas utcában első blikkre balesetnek látszó gyilkosság történik. A gyanúsítottak száma véges, leginkább a szomszéd ház lakóira és azok ismerőseire, barátaira korlátozódik. A könyv érdekessége, hogy bár egy történetet mesél el, de ezt öt narrátorral teszi, végig E/1-ben. Ahogy fogynak az oldalak, úgy tudunk meg több és több infót a szereplőkről, majd természetesen a rejtélyre is fény derül.

Sajna a több narrátoros megoldás az egyetlen érdeme a könyvnek, egyébként baromi unalmasra és teljesen felejthetőre sikeredett. Talán a következő...


Stanley Ellin: Mirror, Mirror on the Wall

...ami még az előzőnél is rövidebbnek tűnik, 130 oldal mindössze, de mivel pici betűkkel manipulál, így valszeg kilóra kb. megegyezik az előzővel, és úgy 20 évvel később született.

Érdekessége ennek is van, bár annyira nem is érdekes: fejezetekre van ugyan bontva, de azok nincsenek megszámozva meg semmi, csak új oldalon kezdődnek. És ez még semmi (tényleg az), ugyanis a történetvezetés itt is ötletesen van megoldva.

A könyv elején egy halott nő fekszik egy szobában, mellette a gyilkos fegyver, illetve a fickó, aki elvileg megölte, de persze az illető tagadja. Eddig semmi új, sőt, de a történet további része a fickó fejében játszódik, a cselekményt a flashbackek és saját, a gyilkosság miatt esedékes bírósági tárgyalása jeleneteinek váltakozása szolgáltatja. A bíró a pszichiátere (vagy pszichológusa, mittudomén), az ügyvédje a volt felesége mostani férje, de ott van a fia is, a tesója, és így tovább.

Többet inkább nem mondok, a könyvet viszont csak ajánlani tudom. Sajna magyarul nem jelent meg, így esélyes, hogy van vagy három ember az országban, aki rajtam kívül hallott róla. Viszont az Agavés arcok kedvelik Ellint, így még az is lehet, hogy előbb-utóbb felveszik a repertoárba. Vagy nem.


Andrew Vachss: Strega (Strega)

A Maecenas nem csak Danielle Steelt ad/adott ki, nem bizony. Ők követték el a tök jó borítós Tűzgyújtót, Vonnegut életművét is többnyire ők gondozzák, néha 1-1 scifibe is belenyúlnak, nomeg krimikbe, mint például Andrew Vachss Burke-sorozata.

Valamilyen okból kifolyólag sikerült az idén 18 kötetesre duzzadó sorozat 2-3-4. kötetét kiadniuk, de annyi baj legyen. Az első kötet címe Flood, akiről (merthogy egy csajról van szó) a Stregában is szó esik, tehát nem ártott volna azzal kezdeni, de mint már említettem, annyi baj legyen.

Burke igazi kemény legény, börtönviselt, szintén priuszos haverokkal, a maga ura, nem szarozik, és így tovább. Az első néhány tucat oldalon még csak el sem kezdődik a "fő" cselekény, csak a sztorizgatás megy a régi szép időkről, olvasmányos, érdekes stílusban. Aztán eljutunk a főfogásig: Vachss civilben gyermekeket védelmező ügyvéd - és Koontzhoz hasonlóan nagy kutyabarát -, így nem meglepő, hogy a fiatalkorúak megrontása központi szerepet kap a történetben. Egy dekoratív hölgyemény megkéri szépen Burke-öt, hogy szerezzen vissza egy fényképet, amin egy kissráccal feltehetőleg mindenfélét művelnek. Ez már önmagában is elég mocskosan hangzik, de természetesen a történet itt még nem ér véget.

Kurva jó kis könyvről van szó, azt kell mondanom. Rövid fejezetek a gyors haladás érdekében, klassz karakterek (a borító szerint Burke egyedül dolgozik, de ez nem igaz: itt van Profi, aki rímekben beszél, Vakond, a bombaszakértő, Max, süketnéma erősember, Michelle, a kurva, és így tovább), szóval teljesen rendben van.

Vachss Burke kalandjainak megéneklésén kívül három sorozaton kívüli regényt és egy rakás novellát is letett az asztalra - utóbbiakból jónéhány, illetve a mai napig kiadatlan első regénye a weboldalán is olvasható tök ingyen. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy imádom, amikor ritkaságokat, drágaságokat, összegyűjtetlen sztorikat és egyebeket a pórnép szolgálatjára bocsátanak a kedves szerző urak.

Néhány szó a fordításról. Ketten követték el, fifty-fifty alapon, amivel semmi gond nincs, ha nem látványos az eltérés (és itt nem az, legalábbis nekem nem tűnt fel), a szöveg is rendben van többnyire - mint említettem, igen szórakoztató a könyv, a nyelvezet is rendben van, faszságok viszont akadtak végig. Basset-hound -> Basset-kutya. MacDonald's -> Macdonaldék. Times Square -> Times tér. Satöbbi.


Andrew Vachss: Meghalni Boldogan (Blue Belle)

A Strega borítója még elment (persze nem egy álom), de ezt - a címmel együtt - mintha egy szerelmes regényhez vagy cigarettareklámhoz kalapálták volna össze, ami aztán véletlenül egy krimin kötött ki. Ami mellesleg csupán az "1 millió példány" felirattal büszkélkedhet, míg az előzőn az 5-ös szám állt. A könyv maga jóval vaskosabb, a fejezetek száma is kétszer annyi, de ennek - mármint a hossz növekedésének - az előző regény után csak örültem.

Ezúttal Burke és kis csapata egy prostituáltakat - lehetőleg fehéreket és kiskorúakat - gyilkolászó bandára vadászik, akik egy furgonból osztják az áldást.

A fordítót lecserélték, ismerős is a neve valahonnan, de szerencsére különösebb változást nem vettem észre a fontosabb dolgokban (más szereplőnevek vagy akármi), viszont mintha túlságosan is lazára vette volna a figurát. Nincs baj a szlenggel meg egyebekkel, de itt néha mintha átesett volna a paci túloldalára (a rábagóztam pl. kurvára zavart, mivel ez nekem max. olyan értelemben működik, hogy rábagóztam az asztalra, mert nem volt hamutartó a környéken, vagy akármim de a rágyújtásra sose használnám - ellenben a fordítóval, aki minden oldalon kétszer).

A könyv maga viszont tetszett, eltekintve a címszereplő Belle-től (nyilván angolul), aki néha igen idegesítően viselkedett.