... HÍREK ...

Ha nem akarsz lemaradni a frissítésekről, íratkozz fel a hírlevélre!

EXKLUZÍV INTERJÚK!

10. SZÜLETÉSNAPI NYEREMÉNYJÁTÉK!
Töltsd le, töltsd ki, és küldd vissza 2008. december 4., csütörtök éjfélig!

A 15. kérdés szept. 5-én javítva! Ha előtte kezdted el kitölteni, töltsd le újra a file-t, vagy gondold oda a megfelelő személyt :)

Reklámozd az SKHQ-t!
Nyomtasd ki ezt a szórólapot, és adj egyet mindenkinek!

Könyvek Duma Key update 2008. október 7.

Az Európánál szokás szerint a frissítés másnapján ébredtek fel, íme a könyv adatai. Természetesen szó sincs 2500 oldalról.

Bevezető It's like Piccadilly Circus in here! 2008. október 6.

A mostani frissítés meglehetősen nehezen készült el. Tegnap akartam összedobni, de nem sok kedvem volt hozzá (Look at my face, is my face bovvered? Face? Bovvered?), és nem is sikerült befejezni. Elment az idő a nagy büdös semmire. Ma pedig hasonló okokból csúszott délutánra, de a lényeg, hogy itt van.


A visszajelzések többnyire pozitívak voltak az új dizájnnal kapcsolatban (és teljes mértékben pozitívak az interjúkkal kapcsolatban), ami igen örvendetes, és őszintén szólva meglepő (bár szépen lassan az 1-2-es értékelések is elkezdtek szállingózni, de még most is csak a látogatók 10%-ának nem tetszik a dolog). Ezúttal viszont tényleg jó lenne, ha azok is dobnának pár sort (fórum, de inkább email, esetleg a nyereményjátékos kérdőív végén), akiknek kevésbé - vagy egyáltalán nem - tetszik az új módi. Nincs azzal semmi baj, ha valaki "leszavazza", hiszen mindenkinek még akkor sem lehet a kedvére tenni, ha a mindenki max. pár tucat embert takar (és a régi dizájn sem fog visszakerülni), de ha nem jelzi, hogy mi fáj, nem tudok mit csinálni. (Persze nem garantálom, hogy minden kívánság teljesül, de rögtön az első nap jött pár javaslat, amik meg is valósultak azon nyomban. Csak a történelmi hűség kedvéért: a hírek háttere sötétebb lett néhány árnyalattal, a könyves és filmes almenük mérete pedig nagyobb, hogy jobban elkülönüljön a friss dolgok felsorolásától.)


Továbbra is nyereményjáték! A 15. kérdést benéztem, de már másnap javítva lett (thx, Scorpicore!), úgyhogy talán nem okozott nagy kavarodást, vagy mindenki úgy értette, ahogy kell :) Még 2 hónap áll rendelkezésre, csak folyvást!


Talán az is feltűnt (bár miért nézne be bárki is havonta többször?), hogy nem csak egy logo van fent, hanem váltakozik bizonyos időközönként. Egészen pontosan naponta. Nyilván semmi értelme egy ekkora látogatottságú oldalon, de mivel Scorpicore (köszi még egyszer!) elhalmozott variációkkal, úgy döntöttem, legyen minden napra más, főleg hogy egyet az istennek se sikerült volna kiválasztani, annyira jók lettek. Hétfőtől szombatig tehát mindenféle dizájnos jóságok köszöntik a Kedves Látogatót, vasárnap pedig egy saját szerzemény. Némelyik borító úgyis megérdemli, hogy kiemelt helyen legyen, nekem meg csak a végén tűnt fel, hogy mennyire "igazságosra" sikeredett a kép: 2 Robis, 2 Bodnár Évás (a 7 kötetnyi Torony-borítóból kb. az a kis kiragadott rész tetszik), és 1-1-1 egyéb.

És mivel nem random, hanem fix a sorrend, csak azt kell megjegyezned, hogy "na, ide se jövök többet vasárnap" - vagy amelyik logo nem tetszik, legközelebb pedig aznap nézel be, amikor szimpatikus a logo. Jó, mi?


Páran érdeklődtek, hogy mizújs a Castle Rock-féle King áruházzal. Nos, élnek és virulnak, de webshop egyelőre nem nagyon lesz. Ígértek elérhetőséget (cím, telefon, email), illetve aktuális katalógust is, amiket azóta sem kaptam meg, én meg ugyan nem fogok könyörögni, hogy hadd reklámozhassam már őket, úgyhogy ennyit erről.


Egy kis unikum: sickboy nemrég New Yorkban járt, és hozott nekünk pár képet és infót az egyik Barnes & Noble könyvesboltból, és az ottani King-helyzetről. Át is adom a szót neki, utána pedig kép hegyek (a Signet kiadások a gerinc alapján jófajtának tűnnek):

Aktuális volt a Stephen King gyűjteményemről készített kép frissítése, de előtte még terveztem néhány dolgot hozzávásárolni New Yorkban. Dohi ekkor kért meg, hogy készítsek néhány képet, és írjak egy-két sort a kinti könyvhelyzetről.

Elég sok mindent tervbe vettem, de aztán a nem túl ideális időjárás miatt néhány dologra nem jutott idő. Több könyvesbolt meglátogatását terveztem, de végül csak egyetlen Barnes & Nobles-be jutottam el. Kint ez az üzletlánc a könyvesboltok netovábbja, több száz boltjuk van országszerte.

Praktikussági okok miatt az 5. Sugárút és a 18. utca sarkán lévő üzletükbe tértem be. Ez egy viszonylag egyszerű bolt, több nagyobb és szebb B&N-ban jártam már, van amelyikben még Starbucks is üzemel. Három szintes üzletbe toppantam be, kicsit körbejártam, és ekkor tűnt fel, hogy ez inkább egy szakkönyveket forgalmazó shop lehet. Elég sok jogi/gazdasági/orvosi könyvet találtam, és nem túl sok fikciót. Azért a King felhozatal megütötte a szokásos szintet, szóval nem volt probléma :)

Próbáltam "nézhető" képeket készíteni, ebből talán látszik, hogy gyakorlatilag bármelyik könyvét meg lehetett volna venni, de ebben semmi meglepő nincs. Fájó szívvel ugyan, de a súlya és terjedelme miatt otthagytam a Duma Key első, keményfedeles nyomását :(, de azért nem távoztam üres kézzel. Extrém akciót nem találtam, korábban pedig belefutottam néhány kihagyhatatlan ajánlatba, pl.: Tom Gordon pop-up 5 dolcsiért vagy Dark Tower befejező keményfedeles és illusztrált 7 dolcsiért. Összességében az üzlet nem mutatott túl sok különbséget egyes nagy budapesti könyvesboltokkal szemben, persze szigorúan külcsín tekintetében. Azért a King kínálat sokkal jobb, mint nálunk, de ez érthető is. Két-három könyv hiányzik még az angol nyelvű gyűjteményemből, aztán lazíthatok :)

És akkor a képek (tessék klikkelgetni):




Világkörüli turnénk következő - sajnos egyben utolsó - állomása Olaszország. Scorpicore ugyanis ott nyaralt, és hű King-rajongóként nem tudott anélkül elmenni a könyvesboltok előtt, hogy be ne kukkantson. Szerencsére fényképező is volt nála (klikk!).


Aktuális dühöngés. Az Alexandra elmehet a fenébe. Elkezdték kiadogatni Michael Connelly és James Herbert könyveit (eddig jó), hardcoverben, jó drágán (ez már kevésbé). Nem különösebben zavart, mert alig pár dolog hiányzik tőlük, és azokra eddig nem került sor. Egészen pár hónappal ezelőttig, amikor megjelent a legújabb Herbert 3500 Ft-ért, ami kurva sok (leszarom, hogy hardcover). Rá nem sokkal pedig átálltak puhafedelű kiadványokra, így a következő Connelly és a nemsokára megjelenő Patkányok is 2500-ba kerül. Ezek is megvannak, de ha egy könyvvel hamarabb kezdik a puhafedelesdit, akkor már rég a polcon csücsülne a hiányzó Herbert is. A fene megeszi...


Random hülyeség a bevezető végére-rovat, merthogy megint összejött pár furcsaság-érdekesség.

1. King öninterjú, kelt az SKHQ 10. szülinapján. Érdekes.

2. SportsCenter reklám, benne King. Stop! I'm gonna wet meself!

3a. Két poén-plakát innen. Beteg. (thx, bassoon!)

3b. Sesame Street vs. The Shining. Süti. (thx, bassoon!)

4a. Taylor Cujo gitár (klikk!), King által dedikálva. Drága.

Néhány érdekesség róla: 3498 dollárba kerül, két változat készült belőle, mindkettőből 125 darab. A Cujóban látott diófából készült, a nyakán denevér, telihold, faágak, a pajta, és maga Cujo.

4b. A Mistben szereplő Dark Tower poszter eredetije. Hogy mennyibe kerül? 75 darab ezerdolláros mindössze. What a fucking liberty!


Ezzel a néhány vásárlási tanáccsal zárom is bevezető soraimat, november elején jövök megint.

Könyvek Rakéta, Sunset, színház, etc. 2008. október 6.

Hohó, újabb King-novella a Rakéta Regényújságban! Ezúttal A Kaszás Képe az egyik '91-es számban. Részletek a Könyveknél (thx, jetti!). Ha megvan valakinek az újság, ne habozzon kiegészíteni a hiányzó részeket!


Volt egy olyan gyanúm, hogy a Duma Key nem jelenik meg idén. Totth Bence válaszait olvasgatva kezdtem először kételkedni, és úgy tűnik, nem alaptalanul, hiszen még mindig nincs az előkészületben lévő könyvek között a kiadónál, pedig csomó novemberi megjelenés már jó ideje ott figyel. Ugyanakkor itt már előrendelhető (thx, bassoon!), így talán mégsincs ok az aggodalomra. Kétlem, hogy 2500 oldalas lenne, viszont szereztek fülszöveget:

Rettenetes baleset éri Edgar Freemantle-t egy építkezés helyszínén: leszakad a jobb karja, elveszti a memóriáját, nem marad benne más, csak a düh, egyedül az hajtja, hogy nekivágjon a rehabilitáció keserves folyamatának. Házassága, amelynek gyümölcse két szép leánygyermek, felbomlik, és Edgar nemsokára már azt kívánja, bárcsak ne élte volna túl a katasztrófát. Ki akar szállni az egészből. Pszichológusa ekkor "földrajzi kúrát" javasol: kezdjen új életet valahol máshol, messze az Ikervárosoktól és építővállalatátólmelyet két keze munkájával hozott össze. Mit szeretsz csinálni? -- kérdezi a pszichológus. -- Rajzolni -- feleli Edgar. -- Nos, akkor rajzolj sövényeket! Sövényekre lesz szükséged. Hogy elkerítsenek az éjszakától... -- És Edgar házat bérel egy gyönyörű, apró szigeten, Duma Keyn, a floridai tengerpart közelében...


Dávid szemfüles észrevétele a Colorado Kiddel kapcsolatban:

A Coloradoi kölyök című könyv borítóján a halott egyenes háttal ül a kukának támasztva/támaszkodva, a történet szerint ellenben félig hátradőlve, lecsúszva támaszkodik a szemetesnek. Apró észrevétel az amúgy igényes és tetszetős borítóhoz.


A Sunsetet feltehetőleg valaki jól megátkozta, mivel egyik borító szarabb, mint a másik. Íme a német próbálkozás. How very dare you?!


Vannak azonban, akik tehetségesek. Pl. a Secretary of Dreams második kötetének illusztrátorai (merthogy egy illusztrált novellaválogatásról van szó). Erre tessék.


És ha már tehetség és Sunset, lehet előzetest kalapálni a könyvhöz, és nyerni egy dedikált példányt a könyvből.


A színházak is egyre inkább rákattantak King műveire. A Nona, a Leszoktató Rt. és A Halálszobában is színpadra fog kerülni előbb-utóbb. Részletek.


Senki nem küldött újabb könyvismertetőt, de máshol azért akad friss olvasnivaló. Az ekultúrán Dolores és A Kolorádói Kölyök (thx, Tamás!), a nuskullon pedig A Mobil (thx, Zoli!).

Filmek A Köd, A Birodalom, A Kukorica, a satöbbi 2008. október 6.

Szeptember végén elindult A Holtsáv 6. (utolsó) évada az AXN-en. DVD-t nekünk!


Október 10-26. között DVD Fesztivál lesz, vagyis egy rakás DVD-t lehet olcsóbban beszerezni. Íme az Xpress ajánlata (3 lemezes Halálsoron 3.2k-ért!), de a Media Markt és társai is ilyesmi kínálattal és árakkal várják a tisztelt nagyérdeműt.


Egy kis Bufi-féle DVD kavarás. Először egy Halálsoron 1 lemezes borító, melynek a "térbeli" változata egészen máshogy néz ki, valamint íme a frissen megjelent Köd extra és - elvileg - kölcsönzői változatának borítója is. Utóbbi a második lemezt nem tartalmazza.


Igen remek és meglepő és örvendetes hír: nemsokára megjelenik A Birodalom (Riget) első évada két lemezen, papírtokban a Cornerfilmtől. Ez ugyebár az a tévésorozat, mely A Félelem Kórházát (Kingdom Hospital) ihlette. Engem roppantul érdekel a két évados, 4+4 epizódos mű, de valahogy sokallom egy évadért a 4k-t, és amíg meg nem jelenik a második adag, eleve nem fogok beruházni rá, mert ki tudja. Addig is igyekszem bevizsgálni, lehet, hogy nem is kell ez nekem.


Néhány forgatási kép az új Kukoricás filmből. Nagyon billogosak, úgyhogy nem nyúltam le őket. Első és második adag.


Könyvismertetőt ugyan nem kaptam, de bassoon megszánt egy Macskaszem és egy Alvajárók ajánlóval. Köszönet érte! A nuskullon járva pedig belebotlottam egy Mist kritikába.

Egyebek Utalások, polcképek, cikkek 2008. október 6.

Az ehavi utalás adag.

Könyvek: Vavyan Fable: Jégtánc (thx, Paul Sheldon!), Thomas White (thx, Kanna!), valamint Dan Simmons (róla a következő könyvajánlóban bővebben).

Filmek: Törjön ki a frász! és Holtak Hajnala (thx, bassoon!)

Sorozatok: Harry Enfield's Television Programme, Született Feleségek, Fat Guy Stuck in Internet, Yes Dear, Weeds, Kath & Kim (ausztrál), Still Standing.

Jut eszembe, jövő szerdán (október 15.) 22:15-től lesz az a Született Feleségek epizód, melyben a Cujós utalás volt. Egyrészt el lehet csípni, jópofa, másrészt ha valaki tévében nézi, elküldhetné, hogy hangzott magyarul ez a rész.


Polcképek: Ami, bassoon és Bumbi, mint új versenyzők, valamint sickboy aktualizált gyűjteménye. Köszi!


Bence egy Kinges-Darabontos-Ködös interjút küldött a Cinema 2008/09-es számából. Megtalálható a Cikkek között.

Szitás Attila pedig volt kedves egy csomó Fangoriás cikket küldeni, amiért örök hála (még nincsenek fent, annál lustább voltam), ám ezzel még nem vagyunk kint a vízből, tehát továbbra is várom Fangoriákkal és scannerrel rendelkezők jelentkezését. Köszi!

Könyvajánló Piszok sok minden 2008. október 6.

Nna, végre olvasni is sikerült a H.Q. renoválását követő holtidőben. Ezentúl igyekszem majd kiválasztani a legkiemelkedőbb alkotást a havi adagból (már amikor lesz havi adag), A Hónap Könyve címszó alatt (a képet köszi Scorpicore-nak!). Persze ha az adott hónap olvasmányai közül egyik szarabb, mint a másik, akkor nem lesz ilyen, de az is lehet, hogy több is megkapja a plecsnit. Persze a plecsni hiánya nem azt jelenti, hogy az adott könyv nem tetszett, de nem tehetem oda minden jó könyv mellé, nem igaz? Részletek a csoportkép alatt.


Rex Stout: A Vörös Doboz (The Red Box) / Nyomoz az FBI (The Doorbell Rang)

(Két külön könyvről van szó, de együtt tárgyalom őket, mert csak.)

Stout Nero Wolfe-sorozata világhírnek örvend, de nálunk természetesen alig jelent meg tőle/belőle valami: mindössze három kötet a több tucatból. A Vörös Doboz a negyedik a sorozatban, a Nyomoz az FBI pedig úgy 30 évvel később született.

Wolfe amolyan szobadetektív (az általam kifejlesztett szobarocker analógiájára). Kövér, imád zabálni és orchideákkal bíbelődni, és nem lohol állandóan a gonosztevők után, hanem kényelmesen üldögélve oldja meg az ügyeket. Sherlock Holmes-hoz hasonlóan neki is van krónikása, Archie Goodwin, aki papírra veti kalandjait, tehát ő narrálja a regényeket.

A Dobozban egy mérgezéses halállal kezdődnek a bonyodalmak, illetve azzal, hogy a megbízónak sikerül Wolfe-ot kimozdítania otthonából.

Az FBI cselekménye meglepő módon az FBI körül bonyolódik (FBI: magyarul - a ragozás szerint - ef-bé-i, gratulálok a fordítónak (szerkesztőnek?), aki vagy névrokona A Boszorkánylány fordítójának, vagy egy és ugyanaz a személy). Megjelenik egy könyv a szervezetről, ami annyira megtetszik egy gazdag néninek, hogy felvásárol 10 ezer példányt, és szétküldi mindenféle fontos embereknek okulásul, aztán csodálkozik ha a Nyomozó Iroda rászáll. Felkeresi hát Wolfe-ot, hogy tegyen valamit. Ez azonban nem minden, mivel egy lezáratlan gyilkossági ügy is előkerül, melynek elkövetője a jelek szerint egy FBI ügynök. Vagy mégsem?

Egyik könyv sem volt nagy eresztés, de épp rossznak se mondanám őket. A második azért néhány fokkal jobban tetszett, és az FBI is felfigyelt rá anno, bár ők még kevésbé tapsikoltak, mivel nem vetett rájuk jó fényt.

Ítélet: ha belefutok a 3. magyar kiadványba, megveszem, és nagyritkán biztos le-lecsapok majd 1-1 további kötetre is angolul, ahogy teszem ezt a többi futottak még kategóriás szerző műveivel.


Lawrence Block: A Betörő, Aki Eladta Ted Williamst (The Burglar Who Traded Ted Williams)

Alapvetően kedvelem a Rhodenbarr-sorozatot. Sőt, Blocktól ezek a kedvenceim (vagy Keller, hangulat kérdése - Scudder viszont felejtős). Antikvarista betörő, aki csupán a kenyérre valót próbálja összelopkodni, tehát alapvetően jó fiú, csak épp mindig sikerül slamasztikába kerülnie. Nyakig. Viccesen megírt, jópofa könyvek, mit nem lehet ezen kedvelni?

Na jó, de ennyiszer?

Lássuk, hogy készülhet egy Bernie-kötet! Először kell valami ritka műtrágya, ami köré építeni lehet a cselekményt (hogy létező vagy sem, az mindegy). Kell továbbá egy rakás új szereplő, hiszen az előző kötet statisztái vagy a hűvösön csücsülnek, vagy eleve semmi jelentőségük nem volt, ergo nem érdemes a foglalkozni velük a továbbiakban. De felejtsük is el az új szereplőket, elég lesz egy random névgenerátor is, hiszen a karakterek is hasonlóak (gazdag gyűjtő, valami néni, akivel Bernie ágyba bújhat, etc.).

Ha pedig megvan az objektum és az új nevek, nem kell mást tenni, mint betölteni az előző Bernie-regény kéziratát a szövegszerkesztőbe, majd lecserélni ezeket a "változókat", aztán mehet is a nyomdába, hiszen a felállás is ugyanaz mindig: Bernie betör valahova, talál egy hullát, Ray, a korrupt rendőr meggyanusítja, a történet pedig körbeülős-leleplezős módszerrel boldogan zárul, miután Bernie-nek hirtelen, a semmiből beugrik az ügy megoldása.

Ennél egy picit talán bonyolultabb a dolog a valóságban, de nem hinném, hogy egy Block kaliberű veteránnak több lenne 1-1 Bernie-történet megalkotása egyszerű ujjgyakorlatnál.

Eleinte működött is a recept, de az előző kötet (Mondrian) már elég kevéssé volt szórakoztató, a Ted Williams pedig még kevésbé az. Az, hogy a sztori a szokásos, még hagyján, de ahogy Kellernél, úgy itt is kezdik megfeküdni a gyomromat a párbeszédek (meg Carolyn), pedig eleinte már csak ezekért is megérte elolvasni a könyveket. Ha a maradék 4 kötetben is ilyen ütemben csökken a színvonal, a végén már olyan fájdalmas lesz olvasni, mint Scudder véget nem érő alkoholista és anti-alkoholista szenvedéseit.

Ettől függetlenül amíg élek (és nem olvasta minden Bernie-t), remélek, hiszen egy kis változatossággal, újdonsággal igencsak ütőssé lehetne/lehetett volna tenni a sorozatot, aminek így is megvannak a jobb pillanatai (ebben a kötetben pl. a futás és nem futás kérdése, vagy némelyik - illetve asszem csak az egyik - Sue Grafton könyvcím), de az üdvösséghez ez a néhány pillanat nyilván kevés.

Úgyhogy maradnak a magyar kiadás remek borítói megkülönböztetés és örömködés gyanánt. (Tekintve az Agave-kiadványok külsejének erősen változó színvonalát, az is nagy szó, hogy eddig az összes Bernie-regény fedele telitalálat - igen, még a spenótzöld is).


Lawrence Block: Coward's Kiss

Ed London foglalkozását tekintve magánnyomozó, legújabb megbízása azonban kicsit furcsa: sógora (asszem, szóval a testvére férje) megkéri, hogy ugyan takarítsa már el a barátnője hulláját a leányzó lakásából. Dehogy ő ölte meg, de akkor is furcsán nézne ki, meg megtudná az asszony, a gyerekek... Naaa, lécci!

London persze belemegy a dologba, ám ezzel nincs lefutva, ugyanis mindenféle rosszarcú emberek holmi táskát követelnek tőle. Szerencsétlennek fogalma sincs róla, hol van, mi van benne, és főleg hogy miért rajta keresik, de ha már magánnyomozó, beveti minden tudását - és egy kedves hölgyismerőse segítségét -, és megpróbál az ügy végére járni.

Igen korai, 1961-es regényről van szó, az elsők között jelent meg, így nem vártam sokat - ehhez képest egész jól sikerült.


Lawrence Block: Ariel

Roberta és David, valamint két gyermekük, a néhány hónapos Caleb és a 12 éves Ariel beköltöznek új otthonukba. Szép nagy ház, mindenki happy, ám egy idő után Robertának furcsa álmai-látomásai lesznek, és ezután nem sokkal Caleb meghal. Előkerül Jeff, Roberta volt szeretője, a ház elkezd furcsán viselkedni, Roberta elkezd bekattanni... és persze mindennek Ariel az oka, hiszen őt örökbe fogadták, így nem tudták, mit kapnak a pénzükért.

Alapvetően érdekes darab lenne, hiszen talán Block egyetlen horrorisztikus történetéhez van szerencsénk, de én azt tanácsolom, inkább ne legyen hozzá szerencséje senkinek. Kb. John Saul regényeivel van egy szinten, tehát semmi különös, vagy még az sem. Persze Sault is olvasgatom alkalmasint, és ezen is átrágtam magam (szerencsére elég rövid), de nem igazán érte meg, és a vége felé ráadásul csak tovább romlik. Még jó, hogy Block előtte és utána maradt inkább a krimiknél. Azok se tökéletesek (de nem ám!), viszont legalább szórakoztatók a maguk módján, az Arielben viszont csak a címszereplő és újdonsült barátja párbeszédei visznek valami pozitívumot.


John Sandford: A Hold Árnyéka (Dark of the Moon)

Újabb különálló regény, vagyis negatív előítélet-kijelzőm pirosan villogott, mint az őrült (ti. a másik két nem-Davenport-se-nem-Kidd annyira szar volt, hogy nagyon), ugyanakkor a főszereplő az előző Davenport-regény egyik mellékszereplője, az a kibaszott Virgil Flowers, úgyhogy gondoltam nagy baj nem lehet.

Nem is lett. Ugyan nem ez Sandford legjobb alkotása, de akkor is majdnem kiérdemelte (az egyik) Hónap Könyve plecsnit. Aztán jöttek még jobb olvasmányok, úgyhogy mégsem.

Virgilt egy gyilkosság kinyomozásához hívják segítségül Bluestem városába, ahol aztán egyéb dolga is akad: két randi között további gyilkosságok megoldását is kénytelen magára vállalni, persze a helyi rendőri szervek közreműködésével. Van itt minden: kaland, akció, románc, kábítószer, a vége felé meg aztán különösen beindulnak a dolgok. Izgi volt, na.

A borítón lévő "Lucas Davenport ismét színre lép..." enyhén szólva félrevezető, hiszen csak pár mondat erejéig van jelen, de a mindenféle reklámszövegeket egyébként is célszerű ignorálni.


Dean Koontz: Kényszerjátszma (Velocity)

Rég vettem magyarul Koontzot, de ezúttal a magyar változat kijött, mielőtt angolul beszerezhettem volna, és mivel az Animus korrekt áron adja a szerző regényeit, így teljesen mindegy volt. Meglepetésemre még egy egész használható könyvjelzőt is mellékeltek.

A könyvről elöljáróban csak annyi rémlett, hogy anno a Végsőkighez (Intensity) hasonlították, ami nem valami jó ajánlólevél, ugyanis az marhára nem tetszett. Aztán elkezdtem olvasni, és már az első fejezet igen kellemes csalódást okozott: Ned, Billy és a turista párbeszéde jópofa volt, az utána következő felütés pedig szintén hatásosra sikerült: T. Cím! Ez itten egy levélke. Ha megmutatod a zsaruknak, meghal egy néni. Ha nem mutatod meg, meghal egy másik néni. Mi legyen?

Sajna a humorból későbbre nem jutott, de Koontzot nem is emiatt olvassa az ember. Illetve újabban már azt se nagyon tudom, én miért olvasom, de ez a könyv valamelyest visszahozta a "hitemet". Az utóbbi 10 év (vagy ott körül) terméséből ugyanis ez a harmadik könyve (Az Arc és az első Odd Thomas mellett), ami nem szar. Persze párat még nem olvastam a frissebbek közül (némelyik még meg sincs), úgyhogy bármi lehet, de azért nem nagyon bizakodom. Illetve ezek után talán valamennyire mégis, aztán majd meglátjuk.


Dean Koontz: Demon Seed

Koontz nem egyszer eljátszotta már, hogy korábbi, többnyire álnéven írt regényeit átdolgozta, és újra megjelentette, akár más címen. Ilyen például a Téli Hold és a Jégcsapda is. Utóbbi érdekessége, hogy az eredeti változat is elérhető magyarul, hála a Reader's Digestnek (és mivel nem valami terjedelmes történetről van szó, talán nem is rövidítették le, ahogy azt egyébként szokták).

Ilyen "feldolgozás" áldozata lett '97-ben az eredetileg a '70-es évek elején született Demon Seed is.

A sztori nem valami nagy kaland: adva van egy kutatócsoport, kifejlesztenek egy roppant intelligens gépet, ami-aki öntudatra ébred, belezúg egy Susan nevű csajba, aki tök véletlenül egy high-tech, teljesen automatizált házban éldegél, így Adam Two, vagy ahogy magát hívja, Proteus könnyedén átveheti az irányításta környzete fölött. Ja, és Susan mellesleg az egyik kutató volt felesége.

Proteus maga a megtestesült (illetve test nélküli, de már dolgozik az ügyön) ártatlanság, hiszen csupán a tökéletes emberi fajt szeretné megteremteni, melynek alapja Susan és az ő szerelemgyereke lenne.

Az eredeti és az átdolgozott kiadás is első személyben íródott, de ha minden igaz, az eredetit Susan meséli, míg ezt Proteus. Valószínűleg egyéb változások is akadnak, bár gondolom a sztori lényegében ugyanaz, viszont a kulturális utalások abszolút naprakészek lettek.

Nekem egyáltalán nem tetszett a könyv, és bár igen rövid, mégsem eléggé. A végén már nagyon untam. Kíváncsi vagyok, magyarul melyik változat jelenik majd meg. Gyanítom, hogy ez.


John Wyndham: The Midwich Cuckoos

Anno láttam a Village of the Damned címre hallgató filmváltozatot, pontosabban a remake-et, ami épp a napokban jelent meg nálunk DVD-n (fehér hajú gyerekek, Christopher Reeve, etc.), és mivel nem találtam rossznak, ráadásul a szerzővel A Triffidek Napja (ld. lejjebb!) révén egyébként is meg akartam ismerkedni, beszereztem ezt is.

Midwich-re titokzatos... ködöt akartam írni, de színtelen, szagtalan, kimutathatatlan, úgyhogy nemtom... mondjuk gáz. Szóval Midwich-re titokzatos gáz ereszkedik, ami szépen kiüti a teljes lakosságot. Egy idő után magukhoz térnek, és látszólag semmi baja senkinek, később azonban kiderül, hogy az összes nemzőképes lány/nő teherbe esett. Ez már önmagában is furcsa, semmi azonban ahhoz képest, ami a gyermekek születése után vár a falu lakóira...

Egész jó könyvecske, érdekes kérdéseket feszeget (olykor nem annyira érdekesen vázolva), de ködös emlékeim alapján azt kell mondanom, hogy az adaptáció-remake sem sikerült rosszul. Az eredeti filmnek egyébként volt folytatása is. Valószínűleg marha sok köze van az eredetihez. Bár az imént olvastam, hogy Wyndham elkezdett írni egy folytatást, aztán abbahagyta. Kíváncsi lettem volna rá, ismerve a sztori végét...


John Wyndham: The Day of the Triffids (A Triffidek Napja)

Sci-fi alapvetés, melyet sokáig kutattam magyarul, majd tök véletlenül ráakadtam angolul az egyik Bookstation turnéállomáson. Most pedig végre eljutottam odáig, hogy kézbe is vegyem. (Külön érdekesség, hogy magyarul azóta sem láttam a könyvet sehol, pedig miután beszerzek valami ritkább darabot, általában le se lehet robbantani őket a polcokról).

Valamiféle génmanipuláció eredményeképpen létrejönnek a triffidek, melyek gyakorlatilag gyilkos-mászkáló-húsevő növények. Ideig-óráig a figyelem középpontjában maradnak, de mint minden csoda, ez is hamar elmúlik. Jön viszont egy zöldes fényjelenség, hála egy meteornak, ami másnapra mindenkit szépen megvakít. Persze akadnak, akik lemaradnak az eseményről, például a főhős, Bill is, akit épp "triffid-sérülés" miatt kezelnek a kórházban. Nem túl kellemes tehát számára az ébredés, de hamarosan társakra talál, és együtt próbálnak boldogulni ebben a szép új világban...

Bírom a "kihalt-vagy-hasonló az emberiség többsége, lássuk, hogy boldogul a maradék" jellegű sztorikat, és ez is igencsak magával ragadott. Az első fele különösen, de a maradék is rendben volt, meg végülis a végével sincs baj, bár őszintén szólva olvasgattam volna még, hogy mi hogy történik a későbbiekben.

A könyvből egyébként brit sorozat, valamint film is készült, sőt, egy Simon Clark nevű horrorszerző (aki már a radaromon van, csak még nem sikerült levadászni tőle semmit) folytatást is írt nekije Night of the Triffids címmel. Tessék, teljesült is a "mi történik a későbbiekben" kívánságom :) Ez pedig egy igen érdekes és informatív oldal, ha esetleg valakit bővebben érdekel a téma.


John Wyndham: Chocky (Chocky)

Úgy tűnik, jól tettem, hogy lecsaptam erre a könyvre pár éve az antikváriumban. Akkor már volt két olvasatlan Wyndham a polcomon, tehát harmadik nem feltétlenül hiányzott, de gondoltam ha a másik kettő bejön, ez meg ugye Galaktika Baráti Körös, életem végéig anyázhatok, mert úgyse jön szembe még egyszer. Ráadásul olyan kis vékonyka volt, hogy valszeg akkor is elolvastam volna, ha az előző kettő szar.

David és Mary Gore minden vágya egy gyermek, főleg mivel Mary családjában mindenkinek van legalább fél tucat. Mivel máshogy nem akar sikeredni, örökbe fogadnak egyet. Aztán persze jön egy természetes úton is. De nem is ez a lényeg, hanem hogy Matthew (ő az örökbefogadott) szert tesz egy képzeletbeli barátra, Chockyra. Nincs ezzel semmi gond, bár az ő korában már nem annyira természetes, viszont kezdenek furcsábbnál furcsább dolgok történni, amiket nem lehet nem Chocky számlájára írni, holott ő elvileg nem is létezik.

Namost ebből túl sok dolog nem derült ki, de sztorielemeket nem akarok lelőni, amikből eleve nincs sok, mivel 160 oldal a könyv mindössze.

Nem rossz darab ez sem, de az előző kettővel nagyon nincs egy súlycsoportban. Ebből is készült tévésorozat, és marha sikeres lehetett, mert két további követte gyors egymásutánban.


Theodore Sturgeon: Több, Mint Emberi (More Than Human)

(Azért is vesszővel...)

Sturgeon ismert és elismert SF szerző. Például Amerikában. Nálunk ez az egy könyve, meg néhány novellája jelent meg mindössze. Ahogy nézem, regényből nem is írt sokat, novellából annál inkább.

Ez a regénye hatalmas klasszikus, mely tavaly másodjára is megjelent, szerintem klassz borítóval, és igen baráti, 1500 Ft-os áron (az első kiadás Galaktika Baráti Körös, tehát keményebb dió a beszerzése, aki pedig angolul és még olcsóbban akar hozzájutni, annak irány a Bookstation).

A történet szereplői igen fura szerzetek. Egyikük tárgyakat mozgat, másikuk gondolatot olvas, egy ikerpár állandóan teleportálgatja magát, meg ilyenek. Ahogy a fülszöveg is írja, szólóban nem sokat érnek, de a sors szépen lassan összehozza őket, így addig is kalandos életük továbbra sem szűkölködik izgalmakban.

Eleinte csak néztem, hogy mi a tökömet olvasok (valami egészen másra számítottam), de néhány oldal után belerázódtam, megkedveltem a szereplőket, és magával ragadtak az események, letenni is alig bírtam. Sajna a vége felé valamelyest csökkent a színvonal, vagy hogy mondjam, így plecsnit nem kap, de azért erősen ajánlott.


John Brunner: A Yan Játékmesterei (The Dramaturges of Yan)

Brunner hihetetlenül termékeny SF szerző volt, ez a könyv pedig hihetetlenül szar. Legalábbis az első fele. Nagyon (nagyon-nagyon!) ritkán teszek le könyvet úgy, hogy nem olvasom végig, de ezúttal ez történt. Ráadásul sikerült szarul nyomtatni/kötni (ezt a példányt mindenképpen), néha gyakorlatilag nincs belső margó, a szereplő/helyszínváltások pedig nincsenek elkülönítve, ami szintén zavaró (utóbbi nemtom, az eredetiben hogy van).


John Brunner: Teljes Napfogyatkozás (Total Eclipse)

Még régebben beszereztem egy másik Brunnert is, és ha már így esett, kézbe vettem, bár az első benyomás után igen keserű szájízzel.

Egy kupac tudós kalandjairól szól egy idegen bolygón, ahol arra próbálnak rájönni a romokból és egyéb maradványokból, hogy vajh mi történhetett a lakókkal.

Annyira nem volt rossz, a vége is meglepő, de a szerző így is felejtős a továbbiakban, bár magyarul megjelent még egy regénye, A Kozmosz Hiénái (The World Swappers), a borítón valami miatt egy kép a Tron című remek filmből.


Harry Harrison: The Stainless Steel Rat Saves the World

Valaki vagy valakik buzerálják az időt, minek következtében James Bolivar diGriz, más néven a Rozsdamentes Acélpatkány világa, feleségével, gyermekeivel, meg mindennel együtt a múlt ködébe vész. Hősünk visszautazik hát kb. 30 ezer évet, 1975-be, a Földre, hogy helyre tegye a dolgokat.

Harrison talán erről a könyvsorozatáról a legismertebb, amiből nálunk az első megjelent anno a Kozmosz Fantasztikus Könyvekben, pár éve pedig a Szukits kiadta újra a második résszel együtt (illetve az Izéhordák című antológiában is található egy novella). Valszeg nem volt túl jövedelmező, így a többi kb. soha nem várható magyarul, de szerencsére angolul sikerült levadásznom a harmadik kötetet (időrendben kicsit hátrébb van, mert később született néhány kötetnyi előzmény).

Nekem ugyan a Bill, a Galaktika Hőse (amiből sajnos csak az első jelent meg nálunk, meg egy novella talán) jobban tetszett, mint ezek, sokkal viccesebb meg minden (konkrétan semmi igazán vicces nem rémlik a három könyvből), de azért az Acélpatkány sem rossz arc, ez ráadásul időutazósdi, amit imádok.


Bill Pronzini: In an Evil Time

Pronzini nálunk egyáltalán nem ismert (bár néhány novellája megjelent itt-ott), ám annál termékenyebb író. Én a krimi skatulyába pakoltam, de ír például westernt is dögivel (ami persze engem marhára nem érdekel). Van egy Nameless Detective című sorozata, azzal szerettem volna megismerkedni elsősorban, de eddig nem jött szembe egyik kötet sem a több, mint 30-ból, úgyhogy egy különálló regényt választottam.

Angela első házassága nem sikerült valami jól, de legalább megszületett Kenny, egyetlen gyermeke. A második házassága viszont maga volt a pokol. David rendszeresen verte, és Kennyt is terrorizálta lelkileg. Angela azt hitte, a válás után minden rendben lesz, de David Rakubiant nem lehet csak úgy lerázni. Angela és szülei, Jack és Cassie mindent megtesznek, amit lehet: szereznek egy kutyát, szólnak a rendőrségnek, a szomszédoknak, de mindez hasztalan. Rakubian továbbra is követi Angelát, órákig szobrozik a ház előtt, telefonon zaklatja. Jack, Angela apja megelégeli a dolgot, és úgy dönt, maga veszi kézbe az ügyet. Első gondolata, hogy egyszerűen becsenget Rakubianhez és lelövi, aztán inkább úgy dönt, megfontoltabb, és magára és családjára nézve kevésbé ártalmas módon iktatja ki a volt férjet...

Nem kiemelkedő, de egész kellemes darab, jöhet a többi.