... HÍREK ...

Ha nem akarsz lemaradni a frissítésekről, küldj egy üres levelet erre a címre!

EXKLUZÍV INTERJÚK!

Reklámozd az SKHQ-t!
Nyomtasd ki ezt a szórólapot, és adj egyet mindenkinek!

Bevezető Punny... 2010. augusztus 7.

Pangás van. Meg kurva meleg. Hülye nyár. Vagy hogy Homer Simpsont idézzem: "It's so hot here today, I only came to work because it's air-conditioned... But now I have to wait to go home - I've been drinking and I can't drive."


Zenebutik. Jewel. Volt már szó róla valamikor, de időközben - végre - megismerkedtem az első albumával, és innentől sorban fogok haladni, ahogy kell. A Pieces of You című bemutatkozás amolyan egy szál gitáros akusztikus/folk album egy szépséges hanggal megáldott szépséges leányzó előadásában, durván 15 évvel ezelőttről. Később poposabb lett a hangzás, újabban pedig countryban (is) utazik, de ezekről majd egyszer.

Kötelezően ajánlott a három kislemez, amikhez persze klip is készült: Who Will Save Your Soul, illetve élőben ugyanaz, eszméletlenül nagy királyság, Foolish Games (a világ egyik legszebb nótája), és a You Were Meant for Me.

És a többiek közül amik a legjobban megfogtak: Pieces of You (elgondolkodtató szöveggel), Near You Always, Adrian (szomorú történet), Morning Song, I'm Sensitive, Daddy (szintén hatásos a szöveg), Don't, és levezetésképpen az Angel Standing By és az Amen. De akár a maradék néhány nótát is említhetném, gyakorlatilag az egész albumot, kivéve a Painters-t, amivel valahogy nem sikerült megbarátkozni.

Nagyon klassz album tehát: vannak dalok rajta, amik feldobják az embert, mások lehúzzák, ha épp olyanja van. Kíváncsi vagyok a többi albumra is (csak pár nótát ismerek a koraiakról, az újakról meg semmit), illetve a koncert DVD-kre, de beosztom őket, hogy tovább tartson az utazás (ami úgy tizenakárhány éve kezdődött, mikor elcsíptem pár klipjét az akkor még zenét is játszó zenecsatornákon). Nomeg a Pieces-ben is van még pár tucatnyi hallgatás, mielőtt pihenőre küldöm, hogy aztán időről időre újra bemásszon a lejátszóba, pedig egy hónapja mást nem is nagyon hallgatok.


Random hülyeség a bevezető végére rovat.

1, It karikatúrás póló rendelhető 18 dollár körüli összegért. Ez van rajta:

2, Klassz könyvesboltok. Bár annyira nem is jók.

3, Aktualitásunk határtalan, de azért... (thx, caboose!)


Legközelebb szeptember 4-én, vagy akörül találkozunk, remélhetőleg immár normális mennyiségű anyaggal.

Könyvek Az öreg kontinens 2010. augusztus 7.

Végre megmozdult valami az Európánál: szeptemberben jön a jóval korábbra ígért Tűzgyújtó utánnyomás kétféle kivitelben (ilyen meg ilyen), nyilván új borítóval, és ami meglepő, új fordításban!

Filmek Navajonmi 2010. augusztus 7.

Haven rovat. Egy elmarasztaló vélemény, lehet képeslapokat küldeni, illetve szeptembertől Universal Channel lesz a Hallmarkból, és valamikor oda érkezik majd a sorozat állítólag.

Egyebek Sorozat hegyek 2010. augusztus 7.

Utalások.

Sorozatok: Dawson's Creek (Dawson és a Haverok), Mongrels, The Shield (Kemény Zsaruk), 10 Things I Hate About You.

Könyvajánló Könnyed olvasmányok 2010. augusztus 7.

Újdonságok magyarul, vásárlási és olykor helyi review linkekkel rovat.

John Connolly: A Fekete Angyal (The Black Angel) [Charlie Parker #5]
Philip K. Dick: A Titán Játékosai (The Game-Players of Titan)
Lisa Gardner: A Kamra (Alone)
Ross Macdonald: A Galton-Ügy (The Galton Case)
Karin Slaughter: Kín (Indelible) [Grant County #4]

A Connolly megjelenését évek óta tologatta a kiadó, most végre megjelent, persze kibaszott drágán, mivel Ulpius. Én meg jó régen meguntam a várakozást és többé-kevésbé felzárkóztam a szerzőből angolul (a legutóbbi magyarul megjelent kiadványról pár sort ld. lejjebb). Viszont kiadtak egyebeket is az utóbbi hetekben, ami dícséretes. Gardnerre például nem is számítottam, és érdekes módon ők is azzal kezdték, amivel én. Slaughtert meg nyomják tovább, engel viszont egyelőre nem győzött meg maradéktalanul.

Az agave a változatosság kedvéért Dicket sem viszi túlzásba, viszont legalább már ők is elkérnek 3k-t egy 250 oldalas könyvért...

És Vajon ha kiadnak minden Macdonaldot és Chandlert Európáék (illetve Chandler novelláiból a jelek szerint csak azt a viccnek is rossz novelláskötet), csak Christie fog tovább ömleni a csapból, vagy keresnek végre mást?


Linwood Barclay - Bad Move [Zack Walker #1]

Mielőtt világhírű thrilleríróvá avanzsált, Barclay elkövetett 4 lazább, viccesebb krimit, főszerepben egy Zack Walker nevű SF-íróval és családjával, akik a csúnya városból kiköltöznek az idilli kertvárosba, de persze ott sem sokáig lesz nyugtuk, tekintve hogy Zack enyhén paranoiás (vagy csak túl sok a szabadideje otthon dolgozó íróként), és minden egyes zárban hagyott kulcs, bezáratlan ajtó, lépcső tetején felejtett táska után megleckézteti kedves családját. Jót akar ő, csak sosem úgy sül el a dolog, ahogy szeretné.

Aktuális leckéjét előkészítendő magához ragad egy táskát bevásárlás közben, amiről azt hiszi, a feleségéé, aki - már megint - őrizetlenül hagyta, de később kiderül, hogy valaki más személyes holmijait tulajdonította el. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha a táska tartalma lévén nem keveredne gyilkossági és egyéb ügyekbe...

Mivel mind a No Time for Goodbye, mind a Too Close to Home nagyon tetszett, egyértelmű volt, hogy ezeket a regényeket is be kell szereznem, miközben az azóta megjelent könyvei puhafedelű kiadására várok.

Valóban egész humoros néhol a könyv, nem az a hangosan röhögős, de olykor megmosolyogtató - bár Zack leckéi néha már-már átmennek idegesítőbe -, klasszak a karakterek és az írásmód is, így akár Barclay eddigi rajongóinak, akár a könnyedebb krimik kedvelőinek is remek szórakozást nyújthat a regény.


Linwood Barclay - Bad Guys [Zack Walker #2]

Ismét itt van kedvenc paranoiás sci-fi írónk és családja. És persze egy újabb adag rejtély és izgalom. A Walker família immár nem a kertvárosban él, visszaköltöztek a városba, nem messze korábbi lakhelyüktől. Zack sem próbálkozik már regényírással, egy újságnál keresi kenyerét - annál az újságnál, ahol a felesége is dolgozik, ráadásul mint Zack felettese.

Ami viszont nem változott: Zack paranoiája, és hihetetlen tehetsége a bajba kerüléshez. Ezúttal egy ruharablás ügyében nyomozó magándetektívhez csapódik egy jó kis cikk reményében, emellett a család közlekedési problémáit próbálja megoldani egy új hibrid (elektromos úton és üzemanyaggal egyaránt működő) autó beszerzésével, ami a detektívesdihez hasonlóan szintén nem sül el valami fényesen, továbbá lányát próbálja megvédeni annak zaklatójától.

Voltak ismét ajkamra mosolyt csaló jelenetek, fura karakterek, kalandokban sem volt hiány, de nekem ez a történet valahogy nem igazán tetszett, főleg az előző Walker-regénnyel összevetve. Azért persze a másik kettőt is el fogom olvasni.


John Connolly - A Fehér Út (The White Road) [Charlie Parker #4]

Connollyval egy akciós bepróbálás során ismerkedtem meg. Akkor akadt horogra ugyanis Parker 2. és 3. kalandja az Alexandra kiadásában, amik nagyon bejöttek, majd beszereztem az 1. könyvet is (ez még a General Pressnél jelent meg), de az csalódásnak bizonyult, majd pedig pihentettem egy ideig a szerzőt, közben csendben gyűjtögetve a további könyveit, miután meguntam a várakozást az újabb magyar kötetekre. Az Alexandra sokáig kussolt, aztán átkerült a szerző az Ulpiushoz, akik ültek rajta vagy két évig, mígnem végre pár hete megjelent A Fekete Angyal, az 5. Parker-regény, de ezzel bizony jócskán elkéstek. Meg egyébként sem kedvelem az Ulpiust, és drágák is a könyveik.

Sajnálatos módon a világon semmire nem emlékszem az első három könyvből (igaz, ezt-azt sikerült feleleveníteni menet közben), és ami még sajnálatosabb, hogy az idei Lehane mellett ez volt idén a legnagyobb csalódás eddig, és ezen szerintem az sem változtatott volna sokat, ha tisztában vagyok a történtekkel. Konkrétan pár oldal tetszett a közel 500-ból, amiből Angel és Louis múltjáról derülnek ki dolgok, a többi rohadtul nem bírt lekötni, szörnyen unalmasnak találtam. Úgy rémlik, a korábbi könyvekben is sok volt a háttérinfó (naja, különben mitől lettek volna azok is féltéglák), de ezúttal ezeket sem sikerült eltalálni, és sok is volt belőlük.

Lehet, hogy csak rosszkor vettem kézbe, illetve remélem, ugyanis ha ebből is "kiszerettem" az utóbbi x év alatt, mint a jelek szerint Jonathan Kellermanből, az igencsak kellemetlen. Egyrészt ugye tonnaszám állnak az olvasatlan könyveik a polcon, másrészt korábban rohadt jó dolgokat írtak, illetve amiket korábban olvastam tőlük, többnyire rohadt jónak találtam, nem kéne elrontani a dolgot. (Majdnem Koontzra is igaz egyébként, de ő kicsit más tészta.) Előbb-utóbb kiderül, mi a helyzet...

Kronológiailag A Fehér Út után egy kisregény következik (The Reflecting Eye), ami a Nocturnes című novelláskötetben van benne, így az lesz a következő valamikor, és csak utána a Black Angel. A valamikor akár néhány hónap múlva is lehetett volna, de mivel ez egy hatalmas szenvedésnek bizonyult, egy darabig nem fogom erőltetni.


Richard Laymon - Resurrection Dreams

Ha máshonnan nem is, a Sorvadj El!-ből mindenképpen tudjuk, hogy az autóban menet közben paráználkodni nem jó ötlet. Úgy tűnik, legalább két tinédzser nem olvasta a könyvet és nem volt meg a magukhoz való eszük sem, mivel földi pályafutásukat a falra kenődve, elégve és lefejezve tudták le.

Azt hihetnók, ennyit róluk, de a középiskola rendes évi tudományos versenyén előkerül a lefejezett leányzó holtteste, akit a suli legfurcsább diákja, Melvin megpróbál feltámasztani. Persze nem jár sikerrel, de a közönséget - köztük a főszereplő Vickit és legjobb barátnőjét, Ace-t - azért sikerül kiakasztani.

Évekkel később Melvin immár nem áll kezelés alatt a történtek miatt, egy benzinkútnál dolgozik, amit persze mindenki kerül. Vicki elvégezte az orvosit és épp visszaköltözni készül szülővárosába, ahol rejtélyes módon, nyomtalanul eltűnt néhány ifjú leányzó.

Nyilván nem nagy spoiler, plána a cím ismeretében, hogy Melvin nem adta fel életrekeltős álmait, és hogy Vicki álmai hölgye és kísérletei ideális alanya, a könyv hátralevő része tehát ezen dolgok körül forog.

Először azt hittem, végig a középsulis időszakban játszódik majd a történet, de igen hamar kiderült, hogy nem. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a végét leszámítva egész szórakoztató volt a könyv, akadt 1-2 klassz fordulat - és sajna jópár elgépelés is, ami nem jellemző annyira a kinti könyvekre, mint nálunk, ezért méginkább zavaró volt, ahogy a "rump" szó használata is, helyette csak elvétve írt mást Laymon a hátsó fertályra.