... HÍREK ...

Ha nem akarsz lemaradni a frissítésekről, küldj egy üres levelet erre a címre!

EXKLUZÍV INTERJÚK!

Reklámozd az SKHQ-t!
Nyomtasd ki ezt a szórólapot, és adj egyet mindenkinek!

Bevezető "Hát nem isteni? Ez a levegő. Ez a csönd. Olyan megnyugtató. Meg a hangyák is szorgalmasan sétafikálnak a tökömön." 2010. július 13.

Remélem, mindenki tudja, miből idéztem. A nyár meg bekaphatja... Úgyhogy villámfrissítés, mert ennyire fussa. Nem szokásom és nem is akarok ígérgetni, de szeptemberre jó lenne felzárkóztatni az oldalt a frissen megjelent könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal, az időközben összegyűlt cikkekkel meg egyebekkel. Hátha addigra jobb idő lesz...


Zenebutik. Rhapsody. Illetve jogi problémák miatt egy ideje Rhapsody of Fire. A "symphonic epic Hollywood metal" olasz harcosai. Ez annyit takar, hogy a sárkányos-kardozós témákat jó kis gitár-dob-satöbbi mellett szimfonikusokkal, kórusokkal támogatják. A végeredmény pazar, olykor valóban filmszerű és mindig "epic", a világ és a sztori is klasszul ki van találva, a CD-khez járó füzetben a dalszövegeken kívül ez is megtalálható részletekben, térképekkel együtt. Egyedüli probléma a CD-k rohadtul borsos ára mellett (az első két album ezért nincs még a polcon) a szövegek és a kiejtés olykori angoltalansága, nomeg a narrátor is átesik a ló túloldalára beleélés szempontjából, de utóbbit nem túl komolyan véve jókat lehet mosolyogni rajta (a hivatalos klipeken detto). Következzék tehát egy kis ízelítő az első négy albumról (az évek során eddig jutottam):


Általában egy rövid latin (vagy kamu-latin) kórussal nyitnak, mint pl. az Ira Tenax, aztán jönnek a tempósabb nóták, balladák, 1-1 rövidebb instrumentális szerzemény, könnyedebb hangvételű dalok, valamint pár hosszabb tétel vegyesen. Ilyenek, hogy Warrior of Ice, Forest of Unicorns, Emerald Sword, Wings of Destiny, The Village of Dwarves, The Bloody Rage of the Titans, Holy Thunderforce, Rain of a Thousand Flames, Elnor's Magic Valley, Queen of the Dark Horizons, és még sorolhatnám.


Random hülyeség a bevezető végére rovat. Twilight férfiaknak. "It's like a female Shawshank Redemption directed by Michael Bay" :) (thx, Joda!)

Ez pedig a Ragyogás-ihlette sövénylabirintus az Alan Wake című konzolos játékból (thx, arsenal!).


Ennyit erről a hónapról, augusztus elején jövök megint.

Könyvek Képregények egy darabig utoljára 2010. július 13.

Először is a teljes Kedvenc képregény-kollekció kívül-belül:


Másodszor ízelítő a Dark Tower képregény első adagjából. Vannak benne vázlatok, térképek, King nyílt levele, etc. Nem mellesleg az alexandránál a héten 40% kedvezmény jár a Cartaphilus könyveire, köztük erre is, ami így csupán 2340 Ft. A hülyének is...


Harmadszor, King 69. lett a Forbes legbefolyásosabb tévés-filmes-sportos-kiadós embereinek 100-as listáján.


Végül pedig angol Full Dark, No Stars borító (a béta verzión fejjel lefelé volt az artwork, de ezek szerint nem tartották jó ötletnek).

Filmek Főleg Haven 2010. július 13.

A szinkronos Dolores rendelhető az Xpress-en 2k-ért. A Macskaszem és a Dolan még mindig nem.


Haven rovat. Amíg nincs saját oldala itt, csak random linkekkel dobálózok: hivatalos oldal, még egy video, promóképek, első epizód vélemény. Továbbá egy plakát.

Egyebek Cikkek ki tudja, mikor... 2010. július 13.

Utalások.

Sorozatok: Party Down, HIMYM (eljutottam én is odáig, de thx, rez, nit, murphy!), Psych (thx, gyusz!).


Cikkek. Majd...

Könyvajánló Fifty-fifty 2010. július 13.

Újdonságok magyarul, vásárlási és olykor helyi review linkekkel rovat. Lee Child: Ne add fel könnyen, Raymond Chandler: A hugica, Ross Macdonald: A fúriák.

A Chandler nem néz ki rosszul, a Macdonald-sorozatot pedig átdizájnolták, és marha jó lett, csak így a felénél (vagy ahol tartanak) kár - illetve megkésett - volt. Ilyen külsővel szívesen vennék egy klasszikus krimi sorozatot a kiadótól (és tanulhatna belőle az agave), de feltehetőleg amíg élnek, Chandler, Macdonald és Christie utánnyomások jelentik majd náluk a krimit.

A Child kicsit meglepett, azt hittem, csak az új könyve jön év végén, erre kihozták a másodikat újra. Kurvára beleválasztottak, mivel már nem sok minden hiányzik tőle, de ez pont igen, viszont asszem inkább maradok egy antikvár példánynál, az nem ennyire ocsmány.



Ruth Rendell - Vanity Dies Hard

Az első hét önálló regénye közül már csak kettőt nem olvastam, de az egyik (The Face of Trespass) még nincs is meg, úgyhogy ez maradt, a másodikként megjelent.

A főszereplő a tehetős Alice, aki eltűntnek vélt barátnőjét próbálja felkutatni 180 oldalon keresztül, közben azon filózva, vajon mi történhetett vele.

Nos, azt kell mondanom, eddig ez volt a leggyengébb - illetve az egyetlen igazán gyenge - önálló Rendell-kötet, ami a kezembe került (a múlt hónapban említett novelláskötettel egyetemben, de azokat külön szoktam kezelni). A következő hátha jobb lesz.


Harlan Coben - Dr. AIDS (Miracle Cure)

Coben a Myron Bolitar történeteivel lopta be magát a szívembe (a magyar piacra pedig nagyon okosan a 8. kötetet hozta el a Kelly Kiadó elsőként), és addig nem is szándékszom a polcon sorakozó önálló regényeit elolvasni, amíg Myronnal fel nem zárkóztam. Van azonban neki két korai regénye, melyek kint évek óta nem beszerezhetők, viszont pár hete megjelent újra az angoloknál a Play Dead, magyarul pedig sok-sok évvel ezelőtt a Miracle Cure, így úgy döntöttem, ezen a két, feltehetőleg valamelyest gyengébb minőséget képviselő könyvén gyorsan túlteszem magam. Illetve a Play Dead egyelőre még beszerzésre vár.

Ezt már a borítón is Robin Cookhoz hasonlítják, ami orvosi krimiket nem olvasó lelkemnek fájdalom, és persze a magyar cím sem túl bíztató, de mit volt mit tenni.

Nem meglepő módon az AIDS és annak gyógyítása körül bonyolódik a cselekmény. Egy kis csapat orvos elvileg megtalálta a kór ellenszerét, csak épp vannak, akik ezt nem nézik jó szemmel. Közben az egyik főszereplő férjéről (kosaras, térdsérülés, ilyesmi - kiköpött Myron, csak nem vicces) kiderül, hogy ő is AIDS-es, így aztán a nő - tévébemondó mellesleg - mindent megtesz kedvese javulása érdekében.

Őszintén szólva egész kellemes meglepetésnek bizonyult a regény. Nem ér a Bolitar-történetek nyomába, de első eresztésnek bőven jó. Azért remélem, a későbbi önálló regényei erőteljes javulást mutatnak majd.


John Sandford - Aljas Préda (Wicked Prey)
[Lucas Davenport #19]

Mit lehet elmondani egy sorozat 19. kötetéről? Nos, Sandford és Davenport esetében azt, amit eddig is: remek olvasmány, nagyon ajánlott. Ezúttal Letty, Davenport újdonsült lánya is központi szerepet kap, ami feltehetőleg általános jelenség lesz a jövőben. Csak túlzásba ne vigyék.

A fordító új (asszem), különösebb baj nincs vele, de nem is nagy kaland, és a vesszőhasználata is furcsa. Kicsit túlzásba viszi ugyanis. Illetve - ez már az előző kötetben (vagy kötetekben) is feltűnt - nem mindig sikerült új bekezdést kezdeni jelenetváltáskor. Ha Sandford direkt írta így, az nem jó, ha pedig a magyar kiadásban nézték el újfent, nos, az sem.

Nem kizárt, hogy ősszel jön a Storm Prey, a 20. Davenport magyarul (Amerikában tavasszal jelent meg), jövőre pedig a Bad Blood, a 4. önálló Virgil Flowers-regény (Amerikában szeptemberben jön). Milyen jó, hogy utóbbiból lett sorozat, és nem a politikai szörnyűségből (Halálos Szorításban) vagy az Éjszakai Stábból. Dehát istenem, 30 regényből 2 szar, nagy dolog. Hátha még sokáig ezen a színvonalon tudja tartani az évi két regényt. Ellenben a következő áldozattal, akinek úgy 10 éve vissza kellett volna vonulnia...


Dean Koontz - Relentless

4 "klasszikus" (tehát "hátha jobb, mint az újak") Koontzot meghagytam ínséges időkre (egyikük magyarul is megjelent), a Frankensteint majd előveszem, ha méltóztatik befejezni/abbahagyni (mostanában indult a második trilógia, az eltart úgy 2012-ig), maradt ezeken kívül 3 frissebb regénye (mindhárom elérhető magyarul is), de azokra sem került sor eddig, mivel inkább begyűjtöttem és elolvastam gyorsan az aktuális puhafedelű megjelenést. Ahogy most is, csak ezúttal amerikai kiadás akadt horogra (olcsóbb volt vagy 200 forinttal).

A borítón kutya, ami jót nem jelent. Semmi bajom velük, de Koontz fetisizmusa az agyamra megy. Aztán jött pár kritikus véleménye, amiket csak átfutottam, és bár - természetesen - mind pozitív, engem rossz irányba terelt például a Life Expectancy és az Odd Thomas emlegetése, nomeg a sci-fi szó használata.

Na nem mintha alaptalan lett volna a hasonlítgatás, hiszen a jelek szerint Koontz újabban mindent E/1-ben ír (bezzeg anno hogy hiányoltam a repertoárjából), és teszi ezt nagyjából ugyanúgy és ugyanolyan szar "humorral" fűszerezve, akár Odd Thomasról van szó, akár másról.

Ezúttal egy író a főszereplő, akinek hatodik könyvére végre(?) felkapta a fejét egy mindenki által rettegett, de épp ezért ismert és elismert kritikus. Az írónak van felesége (gyerekkönyveket ír), fia (agyban nagy), kutyája (véletlenül nem golden retriever) - és a kritikus szösszenete miatt egy rakás új problémája...

Az igencsak negatív hangvételű recenzió megjelenése után Cubby megpróbálja kideríteni, kiféle-miféle ember ez a Shearman Waxx nevű kritikus. Cubby semmi rosszat nem tesz, de a tollforgató azért berág rá, minek következtében a kis család menekülni kényszerül. És menekülnek és menekülnek...

Nos, ezúttal is kapunk egy rakás idióta nevű és/vagy irritáló karaktert, valamint egy valószínűtlen "gonoszt" a gyilkos kedvű, mindenki fölött álló, érinthetetlen és mindenhez (robbantás, lövöldözés, riasztók) értő kritikus személyében, akinek motivációjáról és mibenlétéről eleinte semmit nem tudunk, ami ha lehet, még röhejesebbé teszi a sztorit. De legalább nem bohócokról van szó, mint a Life Expectancy-ben...

Aztán ahogy a családnak kezd egyre inkább tele lenni a töke a folyamatos és hasztalan rejtőzködéssel, kezdenek kibontakozni a részletek, motivációk, Cubby múltja (aminek nem sok jelentősége van, de elment rá egy 10 oldalas fejezet, miután utaltak rá vagy harmincszor) és egyebek, majd eljutunk a rejtély megoldásához és a végjátékhoz, ami valami Elképesztően Nagy Marhaság. Már megint. (Koontz vajon tisztában van vele, hogy rá is vonatkozna a dolog, ha létezne?)

És mégis, összességében nem volt olyan pocsék, mint a legutóbbi Odd Thomasok, a Life Expectancy vagy a Your Heart Belongs to Me. Sőt, némelyik menekülős jelenet (relatíve) egész jól sikerült, de azért erős túlzás lenne dícsérni a könyvet. És külön fekete pont, amiért Koontz kb. minden fejezet végén elmesél valamit a jövőbeli történésekből. King szokott volt hasonlót csinálni, de ő sem ilyen sokszor, pláne egy könyvön belül.


Simon Kernick - The Business of Dying (Másodállása: Gyilkos) [Dennis Milne #1]

Kernick első regénye, magyarul az egyetlen, ami megjelent anno a Könyvklubnál, nekem meg a harmadik tőle. Nem függenek össze, csak van pár vissza-visszatérő karakter, így tetszőleges a sorrend. Illetve ebben egy Dennis Milne nevű karakter a főarc, aki később visszatér egy másik könyvben, meg a jövőre megjelenő Kernick-regényben.

Milne rendőr, azonban szabadidejében bérgyilkolást is vállal, egy napon azonban kiderül az áldozatokról, hogy nem drogdealerek, ahogy azt mondták neki, hanem vámtisztek, meg egy civil. És ha ez nem lenne elég, közben a "főállásával" is meggyűlik a baja: gyilkosságok, fiatalkorú prostituáltak, egyebek felderítése szerepel napi teendői között, nomeg egy idő után legutóbbi fusija is előtérbe kerül, mire boldog-boldogtalan elkezd vadászni rá.

A magyar szinopszis elolvasását nem ajánlom, erősen spoileres ugyanis, és bár a könyv szerintem nem annyira jó, mint a Severed és a Relentless, egy olvasást mindenképp megér.